A maffia àgyàban

Szent a béke

Kate

Már egy hónapja.. Ennyi ideje nem beszéltem Beccával. Eldöntöttem, hogy ma felkeresem. Ugyanis ma jön haza, kemény három hét után. Hiányzik a barátnőm, hiányoznak a közös beszélgetések, és a rengeteg ökörség amit műveltünk. Akaratlanul is mosolyra húzódik a szám.

-Még húsz kör! -kiállt. A francba nemsokára kiköpöm a belem. A szobámban történt incidens óta, Nate megváltozott. Már nem viccelődik, sőt már nem is próbál kezdeményezni, még szexuàlis jelzőkkel se illet. Hiányzik a régi Nate, az akibe beleszerettem.

-Már nem bírom.-mondtam, s már az ájulás határán voltam, mostanában egyre keményebbek az edzések, valamilyen szinten úgy érzem ezzel akar visszavágni, amiért a múltkor annyira megbántottam. Azóta folyamatosan kínoz.

-Gyerünk, a futás után vége, ugye nem akarod feladni? -szája mosolyra húzódott.

-Nem, nem adom fel, csak nem értem, miért kínzol..

-Cicus ez nem kínzás, te akartad magad formába hozni, hogy újra munkába állhass.

-Ez igaz, de.. -azta már nagyon rég hívott Cicusnak.

-Nincs semmi de... Ne siránkozz különben...

-Különben? Mit teszel? -kérdzetem, úgy éreztem itt az ideje egy kis kötekedésnek.

-Úgy látom bal lábbal keltél, de egyre szemtelenebb vagy. Rick a Főnök, én pedig a helyettese. Tehát elvárom hogy tisztelettel beszélj velem. És hívj úgy ahogy mindenki más Főnöknek, ahogy az elején. Ugye még mindig nem emlékszel?

-Nem, még nem.

-Akkor emlékeztetlek. -csak egy bólintással válaszoltam, majd folytattam a futást, ugyanis látszott rajta hogy dühös.

Már csak 2 kör, igenis kibírod Lea. -gondoltam magamba. Milyen rég szólítottak Leának. Lassan teljesen elfelejtkezek róla.

-Hagyd már békén szegény lányt, mindjárt összeesik. -kiáltott egy férfi hang.

-Ezt nem hiszem el. -a hang tulajdonosához fordultam. -Fiúk! -kiáltottam, majd odarohantam hozzájuk, elfeledve a maradék 2 kört amit nem futottam le.

-Szia Kate. -köszöntek, majd egy-egy hatalmas öleléssel a karjukba vontak. James, Luke, Eric és Ryan is már nagyon hiányzott. De egy valaki nem jött, még pedig Becca.

-Halló, én is itt vagyok. -jelentette ki Nate.

-Jajj haver ne haragudj, de ez a lány letámadott minket. -mondta Ryan a többiek pedig egyetértően bólintottak. Odaléptek Natehez majd köszöntötték.

-Majd el felejtettem. -mondta Ryan. Kate van számodra egy meglepetésem. Most már előjöhetsz. -mondta én pedig az ajtóra pillantottam. Amint az ajtó felé pillantottam, megláttam Beccát. Derekáig érő haja vörösre volt festve és fekete ruha, amit viselt nagyon jól állt neki. Elfelejtkeztem a vitánkról, nem érdekelt semmi, odarohantam hozzá, s szorosan a karjaimba vontam. Annyira hiányzott, könnycsepjeim egymás után potyogtak, úgy láttam Becca is meghatódott.

-Annyira sajnálom, kérlek ne haragudj.-mondtam szipogva.

-Semmi baj, én is sajnálom hisz végig se hallgattalak, nem tudtam az okát, hogy miért hazudtál, csak felkaptam a vizet, és otthagytalak. De kérlek többé ne hazudj nekem. Bele gondolni is rossz volt, hogy nem emlékszel rám, s talán már nem is fogsz. Abban a pillanatban a szívem szakadt meg.

-Tudom, hogy hülye voltam, abba bele se gondoltam, hogy te mit érzel. Megtudsz nekem bocsájtani? -kérdeztem.

-Igen, hisz egész életem során egész kiskoromtól kezdve rád mindig számíthattam. S ezt nem vagyok hajlandó eldobni semmiért se. -mondta Becca.