A maffia àgyàban

Meglepetés

Lea

-Cicus, szerintem megölték egymást, túl nagy a csend. -sóhajtozott Nate.

-Most már én is kezdek aggódni. -szólt Becca.

-Jól van, megyek már, kiengedem őket. Anya minden készen áll a vacsorához? -kérdeztem.

-Igen, kicsim, engedd ki a barátaidat és vacsorázzunk együtt.

Az ajtóhoz érve, reménykedtem, hogy megtudták beszélni a kettejük problémáit. Benne van a pakliban, hogy csak ártottam a kapcsolatuknak, de valakinek megkellet adni a kezdő lökést. Mind a ketten jó emberek, s ha valaki, akkor én tudom, milyen nehéz úgy élni, hogy nem lehetsz azzal akit teljes szívedből szeretsz.  Megérdemlik a boldogságot mindketten. Lassan elfordítottam a kulcsot, aztán halkan kinyitottam az ajtót.

-öhm öhm... - torok köszörüléssel próbáltam jelezni, hogy én is itt vagyok. Annyira elmélyedtek egymásba észre se vették, hogy beléptem a szobába. -Úgy látom, minden remekül ment.. -mosolyogtam az ágyon ülő párra.

-Nagyon vicces kedvedbe vagy Lea, még mindig haragszok rád. -sértődést színlelve pillantott Lexi felém.

-Nem bánom, minden megérte, hogy boldognak lássalak. -mondatom hallván, Lexi felugrott és megölelt. 

-Köszönöm. -suttogta a fülembe. 

-Ugyan, nincs mit. Mit szólnátok ha azt mondanám, a vacsora elkészült. 

-Na menjünk, már nagyon éhes vagyok. -ugrott az ágyból Luke. -Egy valami van, amit annyira szeretek, mint Lexit az pedig a kaja. -mosolyodott el a lányra, majd megcsókolta.

-Micsoda megtiszteltetés. -szólt Lexi majd elindultunk a konyhába. Amikor a többiek megpillantották, a kézen fogva sétáló párt, hatalmas ujjongásba kezdtek. Mindannyian gratuláltunk nekik, majd helyet foglaltunk az asztalnál. A vacsorát kopogás zavarta meg.

-Megyek, kinyitom. -felálltam az asztaltól, majd az ajtóhoz siettem. Amikor kinyitottam, nem hittem a szememnek. -Apa? Hát te? -kérdeztem. majd a nyakába ugrottam. Az agyamon, rengeteg dolog futott át, vajon mit szól, majd anyához, megtud neki bocsájtani? 

-Nahát lányom, gondoltam megleplek és úgy látom sikerült is. -puszilta meg a homlokomat.

-Nagyon örülök, hogy látlak.  Minden rendben, vagy esetleg történt valami, ami miatt itt vagy?

-Kicsim, nyugi minden a legnagyobb rendben, de gyere menjünk be, ott elmesélem a fejleményeket. 

-Apa van itt valami... -meg se várta a mondat végét, maga után húzott a konyha irányába.

Pillanatok alatt megfagyott a levegő. Annyira nagy volt a csend, hogy a saját lélegzetvételemet is hallottam.  

-Susanne? Ez, hogy lehetséges? -mérgesen meredt apa anyára. Szemeiben dühöt, csalódást véltem felfedezni.

-Rick, megmagyarázom.. -kezdte anya.

-Mégis mit? Azt, hogy miért hagytál el. Titkoltad a lányomat, előlem, s bár tudom, hogy nem vagyok az a tipikus apa típus, de fájt, mai napig fáj. Leának apa nélkül kellet felnőnie, nem tudta milyen az apai szeretet. Az állítólagos halálod után, felkereste a szervezetet, s amikor rájött, hogy én vagyok az apja, bosszút akart állni. Azt hitte én öltelek meg.. Mondd mégis, hogy tudtál volna elszámolni a lelkiismereteddel, ha például kárt okozunk egymásnak. Amikor megtudta, hogy hazudtál melletted álltam, arról győzködtem magamat és Leát is, hogy mindent az ő biztonsága miatt tettél. Talán tévedtem, Susanne önző módon eljátszottad a halálodat, Tudod mit éreztem, és Leának mennyire fájt. Na hát ez az, nem tudhatod hisz nem voltál mellettünk. ... -igaza van apának, mindenben, s talán túl könnyen megbocsájtottam anyának. 

-Rick tudom, hogy hibáztam,  de kérlek bocsáss meg. Azt hittem ez a lehető legjobb döntés.

-Mégis kinek Susanne? Neked? Mert kurvára elbasztad, a régi Susanne akibe beleszerettem erre nem lett volna képes. Megváltoztál... 

-Igen, megváltoztam, miattad. Amikor megtudtam, hogy várandós vagyok, egyszerűen nem tudtam tisztán gondolkozni. Mindent meg kellet tennem Lea biztonsága érdekében, nem akartam, hogy baja essen, ezért hagytalak el..

-Tudod mit? Mindent megtettem, hogy boldog légy, mindent megadtam neked, ott akartam hagyni a maffiát miattad, képes lettem volna, mindent feladni. Annyira fontos voltál nekem, mire észhez tértem elhagytál, akkor megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szerelmes. Ezt az érzést kiölted belőlem. Jobb lesz, ha most megyek.. 

-Apa kérlek, várj.. -pillantottam a férfira, akinek az előbbi boldog arca, szomorúságot sugárzott.

-Kicsim, sajnálom de most mennem kell. A 403-as szobában leszek, ha kellenék.  -odamentem hozzá és megöleltem. 

-Apa, nagyon szeretlek. -suttogtam a fülébe.

-Én is kicsim. -megfogta magát és kilépett az ajtón.

-Ez durva volt. -szólalt fel Nate. 

-Igen, eléggé, de apának igaza van, remélem egy idő után majd megtud bocsájtani. -pillantottam anyára.

-Lea drágám, ismerem apádat és ahhoz rengeteg idő kell, hogy megbocsásson. De türelmes leszek.. -anya könnyei potyogni kezdtek.

-Még mindig szereted? Igaz? -kérdeztem anyát. 

-Soha nem szűntem meg szeretni, ezt a szerelmet a sírig viszem. -mondta anya.

Anya vacsora után hazament, mi pedig néztünk egy filmet a srácokkal.  A film nagyon tetszett, bár a vége eléggé szomorúra sikeredett. Egy olyan romantikus történet, amelyben a szerelmesek a legvégén nem lehetnek együtt. A film végén mi lányok pityeregtünk, de úgy látom a fiúkat is megérintette. 

-Srácok, ez nagyon szomorú..-pillantottam a többiekre.

-Cicus, ez csak egy film. -simogatott meg Nate.

-Na ne mond, hogy téged nem érintett meg.. 

-Megérintett, de annyira nem hogy elsírjam magam. 

-Na de haver, láttam hogy a szemeidet törölgetted. -szólalt meg Ryan, aminek következtében Nate egy párnát hajított felé.

-Menj a francba. -dünnyögött Nate, majd kiment inni egy pohár vizet.

-Srácok szerintem menjünk feküdjünk le, holnap a reggelit pedig én készítem és apát is áthívom. 

-Azta, de klassz. -tapsolt Luke.  

-Jó éjt mindenkinek! -ebben a pillanatban, boldog voltam, anyáék kapcsolatát leszámítva. Meg se fordult a fejemben, hogy mindaz ami ezek után következik, mindent tönkre tesz.

Sziasztok Drágáim! Remélem tetszeni fog, véleményem szerint egy kicsit unalmas lett. Írjátok meg, hogy ti mit gondoltok róla. Összesen 30 rész lesz az epilógussal együtt, tehát lassan a végére érünk.  Kellemes hétvégét és kukkantsatok bele a Változás című történetembe is.