A maffia àgyàban

Öröm és bánat

Nate

Ma 3 éve. 3 évvel ezelőtti telefon felforgatta az életemet.

Visszaemlékezés.

Reggel a telefonom rezgésére lettem figyelmes.

-Igen? -szóltam bele.

-Nate, amit most mondok az nagyon fontos. Mivel én Kaliforniába vagyok, ezért neked kell időben odaérned. Értetted? -kérdezte a Főnök, habár eléggé másnapos voltam,  a hanglejtéséből leszűrtem, hogy valami baj van.

-Persze, Főnök, mondd.

-Figyelj, a Red Arrow, megfenyegetett. Sok-sok évvel ezelőtt, volt egy nő, akibe szerelmes voltam, és elhagyott. Mind idáig fogalmam nem volt, hogy miért tette, de a rivális banda szerint született egy közös gyermekünk, egyetlen céljuk, hogy ártsanak nekem és azoknak akik számomra fontosak. Ők minden szempontból az elsők, tegyél meg értük mindent. Nate te vagy az egyetlen ember akiben bízok, kérlek menj el Susannert és a lányomért, és vidd őket biztonságos helyre, cselekedj gyorsan, a következő járattal hazautazom.

-Persze, azonnal indulok. -feleltem, s egyre csak az elhangzott dolgokon járt az eszem.

-Köszönöm, remélem, hogy nem késtünk el. -hangján érződött a szomorúság. -A címet már sikerült kiderítenem, elküldöm üzenetbe.

-Rendben.- feleltem, majd kinyomtam a telefont, s azonnal az autómhoz siettem. Időközben megérkezett a pontos cím is. Ricknek van egy lánya, illetve Susanne igazán fontos lehet neki, hisz hangja nem a megszokott vezetői hang volt, szavai olyanok voltak, mint egy kis gyereké, aki retteg a sötétben.

Amikor odaértem a megadott címhez, egyből rohantam a lakásba, de már késő volt. Nagy durranás. Szemem láttára lőtték le Susannet. Rögtön a segítségére siettem, míg a támadó a hátsó ajtón kiszökött.

-Susanne, minden rendben lesz, Rick küldött, segítek, kérlek ne csukd le a szemed.. -kérleltem.

-Kérlek, mond meg neki, hogy nagyon sajnálom, és még most is szeretem. Érzem, hogy már nem sok van hátra, de kérlek vigyázzatok a lányomra... -szemei lecsukódtak, a pulzusa nagyon gyenge volt. Körülnéztem a lakásban, de a lányt sehol nem találtam. Tudtam, hogy el kell tűnnöm, mert ha nem a rendőrség elkap. Kirohantam a lakásból, majd elhajtottam az autómmal. Nem vagyok egy érzelgős típus, de Susanne szavain meghatódtam, ennyi év után még most is szereti. Muszáj előkerítenem a lányt.

Visszaemlékezés vége.

Fáj, hogy Kate hazudott nekem, de a mai nap biztos, hogy nehéz számára. Bele se gondolok, mit érezhet, de a büszkeségem nem engedi, hogy elfelejtsem amit tett. Remélem a mai nap Becca mellette lesz. Muszáj megnéznem Ricket, hisz ma 3 éve, hogy elvesztette élete szerelmét.

Végül az irodájában találom meg, arca nyúzott, szemei pirosak, úgy látom rengeteget sírt.

-Főnök, minden rendben? -kérdeztem.

-Nate, nem is tudom, ma semmire nem tudok koncentrálni, egész nap Susanne jár a fejemben, minden miattam történt, nem tudtam megóvni. -könnycseppek csordultak szemeiből, fájt, hogy így látom.

-Főnök, nem a te hibád, mindenért magamat okolom, ha hamarabb érek oda Susanne még most is élne, de elkéstem. Nemcsak nem tudtam megvédeni, de a gyilkosa mai napig szabadon mászkál... Mindent elszúrtam. -szavaimat komolyan gondoltam, rettenetesen éreztem magam, hogy miattam szenved Rick.

-Fiam, te mindent megtettél, ne merd magadat hibáztatni... Tudod mi a legnehezebb az egészbe? Talán az, hogy a lányom ennyire közel van, és nem mondhatom el neki az igazat. Az orvosa szerint magától kell, hogy visszatérjenek az emlékei... De ebbe a várakozásba beleroskadok..