szegek a koporsódon ↠ hyunlix ✔

25.

Vicces, ironikus, nem tudom milyen szóval lehetne pontosan jellemezni azt az állapotot, amivel karöltve az utcákon bolyongtam. Ha jól gondolom, akkor úgy igazán célom sem lehetett, inkább csak keringtem a sikátorok és a kereszteződések között, mint valami félőrült. Fájt. Mart. Tépett. Égetett. Sírni akartam, minden pillanatnyi kínt könnyek formájában adni ki magamból, azonban egyetlen csepp sem buggyant ki a szemhéjam alól. Lehetséges, hogy mindennél jobban gyötrődtem a csalódás miatt, viszont a szívem helyett megeshet, az agyam reagált először. Legbelül tudtam, mindig is tisztában voltam vele, hogy nem lesz ez hosszú életű dolog. Csak egy játék vagyok, valaki, aki éppen kéznél van ― kötődés és érzelmek nélkül, mindössze testi vágyakozás miatt. Az a valaki vagyok, akit Chan nem kaphatott meg úgy, ahogyan szerette volna, mert több tartás lappangott bennem, s a várakozásra ráunva inkább mást keresett. Igen. Ez voltam. És tudod mit tettem aznap este, Felix? A lábaimat követve elindultam a ti környéketek felé. Fogalmam sem volt merre visznek a lépteim, de hamarosan ismerőssé váltak az utcák. Emlékszel, mi történt akkor éjjel? Én is. Egyetlen pillanatot sem tudok kiverni a fejemből.