szegek a koporsódon ↠ hyunlix ✔

48.

Hajnalig szeretkeztünk, az első napsugarak pedig ismét ébren találtak. Egy percet sem aludtam, mert miután a mellkasomon heverve elszenderedtél, órákon át simogattam a meztelen hátadat és vállad, magamban őrlődve a tetteim és a saját butaságaim miatt. Egészen biztos vagyok benne, hogy a szeretetem élt és valós volt, különben nem tartottalak volna ilyen közel magamhoz; mégis más típusú, mint a tiéd, aki menedéket keresett és lelt nálam. Túl élénkek voltak az éjjelről származó képek és benyomások ahhoz, hogy azt mondjam: nem jelentett számomra semmit, ahogy a csókomba nyöszörögve horzsolásokkal borítottad a lapockám ― talán csak arra épült az elégedettségem, hogy a trauma után is hajlandó voltál bízni bennem és engedni, hogy megmutassam, az érintés nem ártó szándékkal csodálatos dolog. Összezavarodtam, noha csak a saját gondolataimat forgattam a fejemben ― levegőznöm kellett volna, de úgy simultál hozzám, amikor megpróbáltam kibújni a karjaid közül, mintha én óvnálak a világ elől. Akkor és ott fájt a legjobban, hogy mindez csak a látszat volt ― bár néha nem tudtam eldönteni.