szegek a koporsódon ↠ hyunlix ✔

33.

Nálam aludtál. Előzőleg megbeszéltük, hogy a péntek estét már a mi lakásunkban töltöd, majd a hétvége egy részében is velem leszel. Nem volt ellenemre, tényleg nem, mert ameddig együtt voltunk a gondolataim kevesebb irányba akartak szabadulni, s a legtöbbje körülötted repdesett ― elkerülték Bang Chant és a személye mellett lappangó sötét bánatomat. Filmeztünk, valójában megszámolni sem tudnám hány sorozatot végeztünk ki így. Kellemes érzéssel töltött el, miközben a takaró alatt a mellkasomhoz simulva fektetted a fejed a vállamra. A lábadat átvetetted a csípőmön, míg az én tenyerem a derekadon lelt helyet. Nyugodt hangulat uralkodott, a szememet csukva pihentettem és élveztem a békés feketeséget ― az orromba bekúszott az illatod. Szerintem elnyomott volna az álom, ha az epizód végén az ajkaid a nyakamra nem nyomódnak. Jól esett az érintés, ezért hagytam, hadd szórj apró puszikat a bőrömre. A vállgödrömtől indultál, ám alig egy perc alatt felértél a számig ― nem kellett sokat várnom a csókodra sem. Közelebb húztál az éjszakában, amikor a bukóra nyitott ablakon át is csak lengén fújt be a szél, s ahhoz hasonlóan súgtad a fülem mellett azt az egyetlen egy szót, amely miatt a vérem az ereimbe fagyott. Szeretlek ― ennyit rebegtél halkan, visszafogottan, s talán azt szeretted volna, ha a válaszom egy határozott én is. Ehelyett gyengéd mosollyal az ajkaimon csókoltalak homlokon, arcodat a tenyerembe fogva ― tudod, Felix, nem akartam hazudni.