27.

297 54 7
                                    

Valószínűleg nem gondolkodtam, csak cselekedtem. A lehető legfinomabban nyúltam az állad alá, majd a saját fejem is lejjebb hajtottam, hogy az ajkaink egy szinten találkozzanak. Meg akartam tenni, akkor és ott, abban a kósza percben nem azért, mert fájt a szívem a csalódottságtól, hanem mert erre vágytam. A csókodat szerettem volna érezni, azt, ahogyan lassanként a lelked ráforr az ajkaimra. Sosem szabadott volna hagynom, hogy ez a bűnös kis vonzalom elhatalmasodjon felettem. Mégsem akadályoztam meg, sőt, mi több. Én kezdeményeztem, s csak élveztem a pillanatot és a történéseket, hogy a szád az enyémre simult, a karjaid a nyakamba kapaszkodva tartották a súlyodat, viselve a tenyeremet a derekadon. Álmomban sem hittem volna, Lee Felix, legjobb barátom, hogy egyszerre részegítesz meg még inkább, s rövid idő alatt kijózanítasz. Kettős érzés terjengett a mellkasomban. Többet akartam. Belőled. Az érintéseidből. Te pedig nem tiltakoztál, amikor felkaptalak és a szobád felé fordultam. Nem volt helyes. Gyűlölöm magam, amiért elhagyott a józan eszem. Mondd, te is így vagy ezzel? A szívedben utálattal gondolsz rám?

szegek a koporsódon ↠ hyunlix ✔Onde histórias criam vida. Descubra agora