szegek a koporsódon ↠ hyunlix ✔

45.

A tekinteted az enyémbe mélyedt. Engedtem, hogy az ágyra húzz, magad mellé. A hangulat feszültsége még inkább emelkedett, és éreztem a te idegességedet, ami belülről feszített. Csendben voltam, mert azt akartam, hogy könnyebben kifejezd magad, de a szavak nehézkesen tálaltak a nyelvedre ― később, mint ahogyan az az enyémre. Ellenkezés nélkül csókoltalak, hiszen tudtam, hogy most rám van szükséged ― most is, akárcsak mindig. A bűntudat mardosott, ugyanis az elmém folyton emlékeztetett: nem azért tettem, amit, hogy a szerelmemet megvédjem, hanem hogy megmentsem a legjobb barátomat. Mégis engedtem, hogy a kezemet lassanként az inged szétszakadt aljához vezesd. Értettelek, és bár én másra gondoltam, finoman kibújtattam a helyéről az első gombokat. Nem láttam nyomát az alig egy órával ezelőtt látott ellenállásnak, így gépiesen simítottam végig a mellkasodon és a válladon, ahogy óvatosan lelöktem onnan a textilt. Előrébb hajoltam, hogy megszokásból a kulcscsontod fölé csókoljak, de a tenyeredet a szegycsontomnak nyomtad. Felhúztam a szemöldökömet, miközben a vonásaidat figyeltem ― a szempilláid majdhogynem az arcomat súrolták, mikor lehunytad a szemedet.