szegek a koporsódon ↠ hyunlix ✔

42.

Abban a pillanatban, hogy a gimnázium alapzaján keresztül meghallottam a kiáltásodat, valami átkattant bennem. Visszaszaladtam a lépcsőhöz, azonban türelmetlenségemben hatalmas ugrásokkal szedtem a fokokat ― nem egyszer estem el kishíján, míg végül eljutottam az alagsor mosdójába. Feltéptem az ajtót, a kilincs majdnem a kezemben maradt, de nem érdekelt. A kis teret visszahangzó zihálás töltötte be ― két különböző hangszínen. A kétségbeesett félmondatok félelmet ébresztettek a szívemben, így habozás nélkül vágtam ki az egyik ajtót. Minden, ami a szemem elé tárult, egyszerűen sokkolóan hatott rám. Az ing, amely reggel olyan jól állt rajtad, félig szakadtan lógott le a válladról. Szétnyílva adta meg magát egy erős rántásnak, mitől a bőröd feltárult. Láttam az arcodon patakzó könnyeket, és az ijedt villanást, amikor rám néztél a nálad valamivel alacsonyabb fiú vállán keresztül, kinek ujjai a medencecsontod fölött mélyültek a húsodba. Elborult az agyam ― cipőtalpam alatt csikorogtak a ruhádról letépődött gombok, majd már csak egy elhaló nyögést lehetett hallani. Elrántottam a téged kínzó srácot, és erőteljesen a kinti falnak taszítottam. Felismertem Seo Changbint, aki már hónapok óta kiszemelt magának, és a mérhetetlen düh miatt semmi nem akadályozott meg az indulataim kitombolásában. Tudtam, valahol mélyen biztosan, hogy efelett nem hunynak majd szemet az igazgatóság tagjai, de egyáltalán nem kíméltem őt. Vissza akartam fizetni a félelmet, a fájdalmat, amit miatta éltél át ― Felix, aznap a szemed előtt öltem volna meg valakit, ha nem cibálsz el onnan.