szegek a koporsódon ↠ hyunlix ✔

24.

Nem foglalkoztam azzal, hogy Minho honnan tudja a szőke felé irányuló érzelmeimet, vagy milyen jelekből olvasta ki, hogy éppen őt keresem. Biccentve köszöntem meg neki az információt, s máris jobb kedvvel iramodtam meg. A nappalin keresztül a lépcsőhöz masíroztam és az emeleten kötöttem ki. Nincsen túl sok helyiség, sokáig nem kellett keresgélnem, mire benyitottam a megfelelőbe. Semmiféle rossz érzésem nem volt előtte, azt hittem minden rendben van, azonban az ajtó felnyílt és a szemeim azonnal a félhomályban is látható alakra tapadtak ― az ausztrál fiú alakjára, aki egy törékeny srác felett támaszkodott. Az ajkai nagy hévvel csókolták a nálam fiatalabbnak kinézőt, mintha egyetlen percre sem akarnának elválni egymástól, és összenőttek volna. Hallottam a szívemet roppanni, amint az darabokra esett ― talán a rókaszemű, ártatlannak tűnő alsóbbévesnek is ez tűnt fel, hiszen a következő momentumban lelökte magáról Chant, és ijedten pislogott rám. Tudod, először alig akartam elhinni, hogy ez a valóság. Ott álltam, szembenézve egy idegen gimnazistával és a szívem elrablójával ― ő pedig visszanézett, és az ajkai szélén mosollyal köszönt nekem, mintha mindez természetes volna. Nem, én nem köszöntem, azt hiszem ez egyértelmű. Becsaptam az ajtót és rohanva szedtem a lépcsőfokokat lefelé. Szerintem ha máskor nem is, de akkor úgy éreztem: itt vége mindennek.