Hétfő volt, amikor elkísértelek a spanyolórád terméhez. Egyébként nekem ilyenkor volt angolom, ez a kettő mindig egybe esett, azonban inkább a másik irányba mentem veled. Valahol a mellkasomban ott motoszkált az a kellemetlen érzés, hogy nem akartalak egyedül hagyni. Előttem lépdeltél, a szegycsontodnak préselted a mappádat és néhány füzetet, miközben dallamos hanggal magyaráztál valamiről. Pár szavas válaszokat adtam, mert a figyelmemet annyira lekötötte az, hogy kiverjem az agyamból a korábbi képeket. Hiába rejtett előlem több réteg ruha, mégis kristálytisztán láttam magam előtt a testedet tarkító ütéseket. Nem beszéltél róluk, és én nem mertem kérdezni, hiszen féltem egy újabb veszekedéstől ― noha az utolsó is némán, szótlanul történt. Mielőtt utadra engedtelek volna, ezzel a saját órámra sietve, visszaléptél hozzám. Körbenéztél a folyosón, mintha bárki észrevehetne minket, és csak ezek után emelted az ajkaidat az enyémekkel egy magasságba. Gyors csókot kaptam, alig volt egy pillanat, s te már tovaszaladtál; beestél a küszöbön, még hallottam a tanárod ingerült kérdőre vonását. Rossz érzésem volt.
ESTÁS LEYENDO
szegek a koporsódon ↠ hyunlix ✔
Fanfic❝tökéletesen tudom, megbocsáthatatlan, amit veled tettem, de mégis reménykedem az ellenkezőjében. esküszöm, én tényleg szerettelek volna méltóan szeretni.❞ melyben felix szerelmes. melyben hyunjin felixet csókolja. melyben hyunjin is szerelmes. de n...
