𝗡𝗲𝗺 é𝗿𝘁𝗲𝗺 (1) [Haikyuu!! ff]

°6°

Homlokát a labdának támasztotta. Vett pár mély levegőt, majd elhúzódva tőle a levegőbe dobta azt. Kék szemeivel végig kísérte az útját, miközben lábai maguktól megindultak. Egy, kettő, három. Kezeit meglendítve elruvaszkodott, s a labdáig meg sem állt. Meglendítette a kezét, ami egyenesen a labdába talált, s kilőtte azt a pálya másik felére. Zuhanás közben is nyomon követte az útját, majd mikor leérkezett a padlóra, s a labda is jóhelyre talált boldogan ökölbe szorította a kezét, s arca büszke lett. Rég nem láttam ilyen békésnek, főleg nem röpi közben, viszont muszáj volt megzavarnom.

- Kageyama? - kérdeztem bizonytalanul, mintha csak nem lenne egyértelmű, hogy előttem áll, mire rámnézett, s tekintetem hosszú idő után újra találkozott az áfonyákkal. Kérdőn bámultunk egymásra, annyi mindent szerettem volna tőle kérdezni, de egyszerűen egy hang sem jött ki a torkomon. Végül ő törte meg a csendet.

- Mit keresel itt? - indult el a labda tartóhoz egy újabb sportszerért.

- Ide jelentkeztem - léptem beljebb bátortalanul. Idegennek hatott, hogy vele beszélgetek, ráadásul egy torna teremben. Az utolsó szavaink nem voltak épp kedvesek egymáshoz, így nem túl jó emlékként maradtak meg bennem. Talán azért volt olyan kellemetlen a helyzet.

Kageyama nem felelt, csak újra a levegőbe dobta a labdát. Lépett, ugrott majd elütötte. Viszont ez nem ment olyan jól, mint az előző, mivel jóval a vonalon kívül landolt. Idegesen összepréselte a száját, majd már fordult is a következőért. Semmit sem változott.

- Ugró szervák? - vontam fel félig a szemöldököm.

- Igen - felelte rám sem nézve. - Nem ültem tétlenül az utolsó évemben - indult meg egy újabb labdával, amit már a levegőbe is hajított.

- Feladtál azóta? - tereltem kényes témára a beszélgetést, mire megcsúszott a keze, és elvétette az ütést. A földre érkezve dühösen lesütötte a szemét, és elfordulva tőlem felvette a labdát.

- Nem - adta meg az egyszerű választ, ami sokkal higgadtabb volt, mint vártam. Úgy látszik nem sikerült annyira felhúznom. - Viszont hallottam, hogy te sem ütöttél év végén - jegyezte meg, mire ledermedtem. Nem gondoltam volna, hogy eljut hozzá a hír a kis balhémról, de úgy látszik ő nyitott fülekkel járt. Kínosan lesütöttem a szemem, mivel nem gondoltam, hogy ez szóba kerül, így nem tudtam rá válaszolni. Viszont mivel ő is megtette, nekem is muszáj volt.

- Nem nagyon... - préseltem ki a fogaim között, és direkt nem néztem fel rá, mivel hallottam, ahogy megáll lépés közben. Majd a fülemet megütötte egy másik hang is, egész pontosan egy kiáltás, ami az ajtó felé közeledett.

- Juhhi! - robbant be egy alsó-közepes méretű fiú boldogan, aki gondolom az edzésre jött. Majd mikor meglátta Kageyamát, megváltozott az arca.

- Te meg mit keresel itt?! - mutatott rá meglepve, mintha nem lett volna egyértelmű, hogy rá gondolt.

- Te mit keresel itt?! - lepődött meg Kageyama is, megfeledkezve rólam. Na szép.

- Ne mond, hogy te is ebbe a röpicsapatba jelentkeztél! - görbült le a narancsárga hajú szája, majd drámaian a fejéhez kapott. - Így hogy foglak elverni, ha csapattársak vagyunk!?

- Könnyen? - kotyogtam közbe, mivel nem bírtam megállni ezt a beszólás. Míg Kags dühösen nézett rám, a narancs meglepve fordult felém, majd mikor tetőtöl talpig végigmért, rám is drámaian rámmutatott.

- Nem te vagy a kétkezes csaj alsó-középből?! Láttam a meccseidet! - vidult fel, el is feledkezve az előző témáról.

- Te nézel női röplabdát? - vontam fel félig a szemöldököm, hogy teszteljem tényleg röpi fan-e vagy csak perverz.

- N-nem azért mentem el! - pirult fülig. - Csa-ak a lányok akikkel e-edzettem megkértek, hogy nézzem meg őket, és szóval elmentem és pont velük játszottatok, és láttam és elképesztő volt! - magyarázott össze vissza. Tehát ő is nagy fan. - És elképesztő hogy te is ide jelentkeztél! Ugye röpizni is fogsz? Majd elemehtek a meccseidre? És megtanítasz majd balkézzel ütni? Mondjuk még jobbal sem megy igazán...

- Már nem röpizek - tetem fel védekezően a kezemet, félbeszakítva a lelkendezését. A narancs először ledöbbent, majd megint lekonyult a szája, viszont nem szólt egy szót sem, ellenben Kageyamával.

- Miért? - kérdezte az áfonya döbbenten, mire hitetlenkedve néztem rá.

- Te is tudod - halkítottam le a hangomat először a szemébe nézve, viszont csak értetlenséget láttam benne. Pont olyan elveszetten nézett ki, mint az első találkozásunktól, én viszont nem értettem hogy lehet ennyire sügér.

- Nem találtam másik feladót - sütöttem le a szememet, és éreztem, hogy a torkomban hatalmas gombóc keletkezik. Nem tudtam mit érez, vagy gondol, fogalmam sem volt róla, de nem is néztem rá, hogy mindezt kiderítsem. Nagyot nyelve megpróbáltam eltűntetni a gombócot, de csak nem sikerült, így jobbnak láttam lelépni.

- Miről van szó? - kapkodta értetlenül a fejét a kis narancs, miközben az ajtó felé sétáltam.

- Jó edzést - néztem hátra a vállam felett, továbbra is a padlót bámulva, majd amilyen gyorsan csak tudtam, leléceltem. Kínoooos...

- Kageyama, miről beszélt? - hallottam még a teremből kiszűrődő kérdést, attól viszont nem kellett félnem, hogy Kags bármit elmond neki. Így is elég sokkban volt, azután, amit mondtam neki.

Miután megtudtam, hogy ő is ebbe az iskolába jár - mivel gondolom túl hülye volt a Shiratorizawához - óvatosabban mászkáltam a folyosókon és az udvaron is. Szerencsére sokszor nem futottunk össze, ami rendben is volt, mivel az utolsó dolog, amiről beszélni akartam vele, az a szánalmas megfutamodásom volt. Viszont nem kerülgethettem örökké a forró kását.