𝗡𝗲𝗺 é𝗿𝘁𝗲𝗺 (1) [Haikyuu!! ff]

°20°

- Ez teljesen megbolondult - morogtam magamban, miközben a hidegben lavíroztam az utcákon, hogy minél előbb lerövidítsem az utat a házáig. Szerencsére az utcájukban egyedül nála égett a villany, így könnyen eltaláltam a házukig. Miután sikeresen bejutottam a nyitott kapun, megkerestem a fény forrását, majd egy kisebb ággal megdobtam az ablakát, hogy észrevegyen. Ez után egy darabig nem történt semmi, s mikor már azt hittem, hogy nem hallotta - ami teljesen kizárt volt - kinyitódott a bejárati ajtó. Az almachipset a kezemben szorongatva odaslisszoltam, s beléptem a sötét lakásba, ahol valamivel jobb idő volt, mint odakint. Kageyama nem szólt semmit, csak magaután intett, hogy kövessem, s csak akkor fújta ki nyugodtan az addig benttartott levegőt, miután óvatosan becsukta mögöttünk a szobája ajtaját.

- Ilyen képtelen ötleteid is csak neked vannak - nevettem el magamat megkönnyebbülve, mire ő is elmosolyodott. - Hoztam almachipset - mutattam fel boldogan a kezemben tartott zsákmányt.

- Pff, te azt szereted? - ráncolta a homlokát, mire lemondóan sóhajtottam.

- Legalább több marad nekem - vontam meg a vállamat. - Szóval, miért is kellett átjönnöm? - huppantam le az ágyára várakozóan. Kageyama csak odalépett az íróasztalához, s felemelt róla egy DvDt, amin a "Karasuno vs Aoba Joshai" felirat állt.

- Indíthatod - helyeztem magam kényelembe, mire mindketten elnevettük magunkat.

Megnéztük vagy ötször a meccset, minden másodpercet kielemezve, s minden egyes alkalommal egyet értettünk abban, hogy az utolsó ütés tökéletes volt. Miután ezzel végeztünk, felvetettem, hogy nézzük újra a vb elő- és döntőjét, mivel arra otthon nem jutott időm, így azon is túlestünk. Aztán mivel már éjfél is rég elmúlott, mi meg kezdtünk kellően elálmosodni, Kags bekapcsolt valami utolsó vígjátékot háttérzajnak.

- Van futonotok? - fordítottam felé a fejemet.

- Igen, anyáék szobájában - mondta, a laptopját nyomkodva. Míg én kényelmesen elfeküdve néztem a filmet, ő inkább ülve tette ugyan ezt.

- Akkor marad a kanapé - sóhajtottam, mivel semmi kedvem nem volt levánszorogni az emeletről.

- Nincs kanapénk - mondta Kageyama teljesem komolyan, mire hitetlenkedve felpattantam.

- Most komolyan... - néztem rá meglepve, ő viszont komoly maradt, így elröhögtem magam.

- Felesleges, mivel úgy se használnánk - vont vállat.

- Oké, akkor mi legyen? - dőltem vissza. Olyan abszurd volt az egész helyzet, viszont nem volt erőm fenn akadni rajta.

- Öhm... - fordult hátra elgondolkozva Kageyama. Tekintete végigsiklott a szobáján, majd végül az ágyán állapodott meg. Aztán rajtam. Erre pedig mindketten elfordultunk, hogy egyikünk se lássa a másik vöröslő fejét.

- T-tőlem... - próbáltam feldolgozni a helyzetet. Sem a vöröslő fejemet, sem az őrülten dobogó szívemet nem sikerült leállítanom, így inkább csak szorosan behunytam a szemem, hátha sikerül eltűnnöm.

- Adok egy pólót - köszörülte meg a torkát Kags, hogy megtörje a kínos csöndet, és felállt az ágyról. Az alkalmat kihasználva én is feltápászkodtam, és megdörzsöltem az arcomat, hogy helyretegyem magamat. Valamennyire sikerült is.

Míg én átvedlettem a Kageyamától kapott pólóba, ő kiment wcre, így sikeresen megkíméltük egymást a további kínos élményektől. Habár sosem volt egy nagydarab ember, a pólója még is tökéletesen elment rajtam egy kisebb hálóingnek, amibem nem kellett zavartatnom magam.

Miután mindketten elhelyezkedtünk tisztes távolságra a másiktól, úgy tűnt sosem fogok elaludni. Idegen, kínos és abszurd volt az egész helyzet, még sem akartam, hogy vége legyen. Végigpörgettem magamban az elmúlt évek eseményeit, és végső soron arra jutottam, hogy nem bánom, hogy így alakult, és ilyen szituációba kerültem. Kageyama mindig is más volt, mint a többi ember, akikről ránézésre megmondtam, hogy mit éreznek. Viszont rajta sosem tudtam kiigazodni, ahogy akkor sem. Miért hívott át, miért pont akkor, miért ajánlotta fel, hogy ott aludjak? Habár minderre nem tudtam a választ, annyiban biztos voltam, hogy ez így rendben van.

Végül sikerült elaludnom, viszont nem sokáig sikerült ezt az állapotot fenttartanom. Pár óra múlva arra ébredtem, hogy valami csikizi a nyakamat. Egész pontosan, a hajamat fújja valami, ami miatt az csikiz. Félálomban lecsúsztam a párnáról, hogy ne bizergálja a nyakam, akkor viszont valami meleget éreztem meg a derekamon, aminek az alakjából hamar rájöttem, hogy egy kéz az. Ekkor pedig kipattantak a szemeim, mivel ez a kéz csak egy valakié lehetett.

Óvatosan lejjebb fordítottam a fejemet, hogy rálássak, és valóban az ő keze pihent rajtam. Viszont ez volt a kisebbik meglepetés. Az jobban zavarz, hogy ezen egyáltalán nem lepődtem meg. Sőt, kifejszetten megnyugtató érzés volt. Viszont lévén, hogy a vállam teljesen elzsibbadt, mivel végig ugyan úgy feküdtem, sajnos meg kellett mozduljak. Bele sem gondolva, hogy mit csinálok, átfordultam a másik oldalamra, ahol pár centire az arcomtól Kageyama mellkasával találtam szembe magamat. Heves szívveréssel pillantottam fel az arcára, ő viszont mélyem aludt. Úgy tűnt neki is teljesen természetes, így nem zavartattam magamat. Furcsa érzés keletkezett bennem, ahogy hozzábújtam, de közel sem a negatív fajta. Nem tudtam volna megnevezni, hogy mi az, hiába éreztem előtte már, szintén vele kapcsolatban.

Elmosolyodtam a gondolaton, hogy azon az estén megint egy új énjét ismertem meg, amit valószínűleg nem sokan láttak már előtte. Boldog voltam, hogy én lehetek az, aki ezt átéli, s végső soron egy dologra jöttem rá. Kageyama mindig is kész rejtély volt számomra, de mindazok után, ami velünk történt s hogy sikerült ilyen közel kerülnöm hozzá, eldöntöttem, hogy többé már nem érdekel, hogy nem értem.

The end

Köszönöm szépen, hogy végigolvastad és az esetleges voteokat is UwU
Milyen lett a könyv, mi a véleményetek róla?
Következő rész: Értelmetlen
Megtaláljátok a profilomon😉