Gyilkos Hit (Befejezett)

6. fejezet

Harry egy éles kanyart vett, aztán lassítani kezdett, mielőtt leparkolt a háza előtt. Borzasztóan feldühítette Louis viselkedése, ezért minden erejére szüksége volt, hogy ne bántsa őt. Korábban, amikor megtalálta hazafelé sétálva, már így is fájdalmat okozott neki, nem akart annál messzebb menni, de ha a férfi nem csinál valamit a kezelhetetlen magatartásával, érezte, hogy meg fogja tenni.

Kihúzta a kulcsot a gyújtásból, aztán a ház irányába bökött a fejével, így jelezve, hogy megjöttek, és Louis kövesse őt. Az idősebbik összepréselt ajkakkal, szó nélkül tette, amit mondott, ez pedig már tetszett Harrynek. Pontosan ezt várta el tőle. Azt, hogy ha azt mondja neki, hogy várjon a kocsinál, akkor megtegye, vagy ha arra kéri, hogy kövesse őt akár az ismeretlenbe is, akkor ne kérdezzen, csak csinálja. Azt, hogy ha arra vágyik, hogy megdugja, akkor Louis azonnal tépje le a ruháit, és tegye magáévá, bár tudta, hogy ehhez még puhítania kell a férfit. Ez csak egy kis plusz volt a lista végén, amire szívesen gondolt. Már kigondolta, hogyan fogja csinálni, és el is kezdte aznap este, amikor összefutottak az utcán, de Louis elcseszte, és ezért elvesztette azt a türelmet, amit addig magára erőltetett. A terve viszont egyre élesebben körvonalazódott: kedves, és túlontúl türelmes lesz vele, ezzel magába bolondítva a tiszteletest, hogy végül a saját oldalára állítsa. Nem akart harcolni vele. Azt akarta, hogy szövetségesekké váljanak. És mióta kapott egy apró kóstolót belőle, azt is akarta, hogy az ágyasa legyen, ha Louis idővel beadja a derekát neki.

- Gyere be - invitálta őt a házába az ajtót átlépve, aztán lerúgta a cipőit, és beljebb sétált. Figyelemmel követte, ahogy Louis tétován utána lépett, de mielőtt becsukta volna az ajtót, még utoljára visszanézett az utca irányába, és sóhajtott egyet. Ő is megvált a laza sportcipőitől, aztán Harryre nézett, választ várva, hogy mit akar tőle. - Igazán tetszik, amikor abban a fekete összeállításban vagy, amiben ma délelőtt, de meg kell hagyni, a sportos cuccok is jól állnak neked.

- Kösz - húzta egy mosolyra hasonlító ívre az ajkait, de ez nem az volt. Harry ezt mindig tökéletesen meg tudta mondani.

- Éhes vagy, vagy valami? - tette kezeit a zsebeibe, és a fejével a konyha irányába bökött.

- Nem igazán, de valószínűleg ennem kellene - felelte egy újabb feszült sóhajjal Louis, aztán mint aki tudja, hogy innen nem szabadul addig, a konyha felé indult.

- Van még egy kis maradék sajtos makarónim ebédről, de csinálhatok is valamit, ha mást akarsz - lépkedett utána, és hányni tudott volna a saját nyájas hangjától, viszont Louis-n azt látta, hogy egyre kevésbé feszült ettől, szóval folytatnia kellett.

- A makaróni tökéletes - bólintott komoran, és leült az asztalhoz.

Harry bedobta a mikróba a hűtőből kihalászott műanyag tárolót, aztán elosztotta kétfelé, és maguk elé tette. Nem kérdezte meg, hogy mit kér inni, csak szó nélkül töltött neki, és magának is egy pohár bort, és ahogy az asztalra tette, ő is leült.

- Ez finom - mosolyodott el Louis, és ezúttal őszinte volt a mosolya, még ha nem is túl nagy.

- Tudom - kacsintott rá egy félmosollyal Harry, és a fejét ingatva tovább evett, aztán egyszerre öblítette le a pohár vörösborával. Louis pontosan ugyanezt tette, a fiatalabbik pedig nem kérdezett semmit, csak kitolta a székét, a mosogatógépbe dobta a tányérokat, aztán újratöltötte Louis poharát. A pap egyetlen nagy korttyal szinte a felét eltüntette, Harry pedig felhúzta az egyik szemöldökét, mielőtt megszólalt.

- Sejtettem, hogy csak azért szerénykedtél a bárban, mert nem akartad, hogy lássa a város a részegen parádézó tiszteletesét.

Louis csak elhúzta a száját a megjegyzéstől, aztán ledöntötte a maradék italt is. - Whiskey-t?