Gyilkos Hit (Befejezett)

21. fejezet

Louis csak nem olyan régen hagyta el a templom termet, ahol azóta, hogy Harry börtönbe került, minden nap találkoztak. Minden egyedül töltött éjszakával elkeseredettebb lett, és már annyira nagyon fájt neki Harry hiánya. Jobban, mint eddig bármi is ezen a világon. A családja tagjai egy, a bíróságtól nem túl távol fekvő szállodában béreltek szobákat, de az anyja mindig vele volt. A börtön előtt várt rá a kocsiban, amikor Louis a fiúnál volt, és a hotelszobájába is elkísérte. Tudta, hogy a fiának nagy szüksége van a támogatásra, és ő ott akart lenni neki.

- Miért kerestek? - kérdezte aggódó hangon a nő, miután a tiszteletes letette a telefonját.

- Ami már várható volt... - sóhajtotta a férfi, és kora este révén úgy döntött, valami kényelmesebb ruhába öltözik, és egy melegítőt húzott fel egy kapucnis pulóverrel. - El fogják venni az engedélyem. A tárgyalások lezárása után a Vatikánba kell repülnöm.

- A templomban van egy ideiglenes pap. Akkor ezért? És utána mihez kezdesz? - kérdezte Jay rémülten.

- Nem tudom, anya - ingatta a fejét Louis, és kezébe vette a hotel étlapját. - Az jobban érdekel jelenleg, hogy milyen ítéletet mondanak ki holnap. Brian nem túl bizakodó. Beszélt a bíróval és az ügyésszel is. Azt mondta...

Louis hangja elcsuklott, és az ölébe ejtve a menükártyát, lehunyva a szemeit próbálta újra összeszedni magát. Jay leült mellé, és fejét a férfi vállára hajtotta, ujjait pedig a fia ujjai közé fűzte.

- Halálbüntetésre számít - fejezte be végül halkan. - Brian... Arra számít. Azt mondta, a bírónő furcsán rideg volt vele, és elmondta, hogy az esküdtek is könnyű döntést hoznak majd. Szerinte egyhangú lesz. Ha ő már elvesztette a hitét, én hogyan őrizhetném meg?

- Erősnek kell lenned, Louis - felelte Jay, bár nyilvánvaló volt, hogy Louis-nak éppen ezzel akadnak gondjai. - Muszáj, mert Harry nem láthatja rajtad az összeomlást. Annak a fiúnak tényleg szüksége van rád. Főleg, ha Briannek igaza van...

- Mihez kezdek utána, anyu? - nézett Jay szemeibe, amitől a nőnek elszorult a torka. A férfi haját simogatta, és látszott rajta, hogy fogalma sincs, mivel vigasztalhatná meg a fiát. - Annyira szeretem...

- Látom - súgta az anyja, és Louis vállára hajtotta a fejét. - Nem tudom milyen ő. Azt tudom, hogy miket tett, de...

- El se kezdd inkább! - állította le Jayt, és felkelt a helyéről, hogy a bárpultnál tölthessen magának egy pohár akármit, miközben rágyújtott egy szál cigire.

- Azt akartam mondani, hogy mindennek ellenére, biztos vagyok benne, hogy nem hiába szerettél bele - folytatta, de nem követte fiát a szoba másik felébe, ahol Louis leült egy fotelba. - Tudom, hogy soha nem adtad volna meg neki a feltétlen szerelmed és megbocsátásod, ha nem érdemelte volna meg, Louis.

- Sajnálom, anya - ingatta a fejét a férfi, és egy kicsit oldalra biccentve beleszívott a cigarettájába.

- Ugyan mit, fiam? - szűkítette össze a szemeit Jay, és magának is töltött egy pohár konyakot.

- Azt, hogy nem bíztam benned eléggé - sóhajtott egy nagyot, és anyjára nézett. - Tudnom kellett volna, hogy te mellettem vagy. Neked kellett volna mindent elmondanom, és akkor most nem lennénk itt. Nem félnék annyira a holnaptól, mintha az a rohadt kalapács az én sorsom felett koppanna.

- Jogosan félsz - felelte Jay, de igyekezett óvatosan megválogatni a szavait. - A te sorsodról is döntenek holnap.

- Ha elveszítem őt... - kezdte, de elcsuklott a hangja, ezért szívott egyet a cigarettából, hogy erőt meríthessen belőle. - Az olyan lesz, mintha kitépnék a szívem.