Gyilkos Hit (Befejezett)

15. fejezet

Túl a gyóntatáson, már Louis ebédszünetében üldögéltek a kis papi privát lakás konyhájában. Harry meleg ebéddel várta őt, ami a tiszteletes szívét is melegen tartotta. Tudta, hogy itt a vége. Már az előző este is pontosan tudta, hogy nincs tovább. Megvan mindene, ami kell. Sikerült a terve, és már semminek sem kellene visszatartania őt. És belülről kezdte marni a félelem, amikor arra gondolt, hogy megteszi. Egész éjszaka nem aludt, csak szorosan ölelte magához a szörnyeteg fiút, akit a hallottak után már csak egy áldozatnak érzett. Egy borzalmas démont látott csak, ami Harry lelkébe költözött, hogy sötétségbe vonja a józan ítélőképességét, és bosszúra sarkallja. Igen, így már végre tisztán látta, hogy a göndör is csak egy áldozat volt, akit megtörtek, és ezzel elvesztette a képességét, hogy szét tudja választani a jót a rossztól. Mire a nap felkelt, Louis már nem akarta, hogy Harry mindenért megfizessen. Helyette segíteni akart, hogy elégtételt vehessen, és ezzel újra képes legyen látni attól a fekete, sűrű és fullasztó homálytól, amiben vakon kiáltozott feloldozásért, de Louis rátalált, és már ott a fény is vele. A fény, ami képes vezetni őt, amíg a köd eloszlik. A pap hitt benne, hogy ezt Harry is így látja. Elhitte, hogy ha megbosszulhatja a bemocskolt gyerekkorát, akkor ők ketten talán elölről kezdhetnek mindent. Még azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy együtt visszaköltözzenek Angliába. Tiszta lappal indulhattak volna. Ez lebegett a szeme előtt.

- Nagyon finom - mosolygott a fiúra, és szélsebesen tolta magába a tortillát, amibe Harry párolt zöldségeket töltött, és valami isteni szósszal kente meg, de nem ismerte fel. Abban biztos volt, hogy készen ilyet nem tartott otthon, így nyilvánvalóan azt is Harry készítette.

- Tudom - bólintott a fiatalabb magabiztosan, és miután mindketten végeztek, a mosogatóhoz lépve eltakarított maguk után.

- Ma délután átjön a húgom... - kezdett bele Louis, de a hangján érezni lehetett, hogy mennyire óvatos ezzel a témával. Szerette volna megmondani Harrynek, hogy hagyja őket kettesben, mert Lottie-t nem akarta kellemetlen helyzetbe sodorni. Valamiért mégis nehezére esett elküldeni a fiút. Akár csak arra a néhány órára is. - Nem sokáig... Csak egy kis tea és uzsonna.

- Akkor addig kicsit rendbe szedem magam otthon - mosolygott megértően a göndör, és Louis-hoz sétálva egy puszit nyomott a homlokára. A férfi hálásan ölelte át a derekát, és döntötte a homlokát a fiú hasfalának, még mindig a széken ülve. - Rám fér egy kis edzés is. Azóta, hogy bekopogtál hozzám újra, ki sem mozdulunk az ágyadból.

- Ez így nem helyes - ingatta a fejét a tiszteletes, és felnézett a ragyogóan zöld szemekbe, amiknek smaragdjába egy pici fekete aggodalom keveredett akkor. Louis felnevetett ezen, és folytatta, hogy megnyugtassa a fiút. - Egyszer a te ágyadban is voltunk.

- Az ágyam határozottan nem kap elegendő szexet - nevetett fel, felvéve a szórakozott beszélgetés fonalát. - Ezért azt mondom, nem is jövök vissza ma már. Ha végeztetek, akkor gyere el hozzám. Otthon foglak várni.

- Egy csipkehálóingben? - húzta fel a szemöldökét a pap egy kéjsóvár vigyorral, mire Harry csak összeráncolta a sajátját, és szemből Louis ölébe ereszkedett. Hosszú lábai így is a földet érték, alkarjait pedig a férfi vállára fektette, majd lehetetlenül közel hajolt az ajkaihoz.

- Te beteg vagy... - kuncogott, majd végignyalt Louis száján, aki csak morogva a hajába markolt, és szenvedélyesen falta a fiú ajkait. - Miről fogsz beszélni a következő alkalommal?

- A megbocsátásról - lehelte a fiatalabb szájára, és újra közel húzta. Harry felmordult, ahogy a tiszteletes talán egy kicsit durvábban szorított a hajtövére, Louis viszont csak a csókba mosolygott. A szeretkezésüket mindennél jobban élvezte, de ettől még nem gondolta, hogy le kell mondaniuk az egyéb, nagy izgalmakat okozó dominancia harcaikról.