Gyilkos Hit (Befejezett)

10. fejezet

Harry alig tudott elaludni azok után, ami este történt. Nagyokat nyelt, és csak a csendet hallgatva bámulta a plafont. Hallotta, ahogy Louis felsóhajtott, majd a kis vöröslő pötty elporladt a hamutartóban, amikor átnyúlt felette, és belenyomkodta a porcelánba. Louis azt hihette, hogy már alszik, de végignézte, amint nyugtalanul forgolódott mellette, aztán felkelt, és a falon lógó, nem túl kirívó, de azért jól látható kereszthez sétált. Tudta, mi járhat a tiszteletes fejében, csak azokat a gondolatokat nem értette igazán, amik a saját fejét árasztották el. Teljesen elvesztette a kontrollt, miközben Louis a matracba döngölte. Arra számított, hogy a tapasztalatlan pap majd ügyetlen lesz, és az egész egy keserves próbálkozásba fullad csak, de csalódnia kellett. Persze a lehető legjobb értelemben. Közben nem látta rajta azt, hogy akár egy percig is eszébe jutott volna, hogy mégis mit művelnek. Abban a pillanatban viszont, ahogy a falra függesztett kereszt előtt állt... Nem látta az arcát, de biztos volt benne, hogy Louis a tettei miatt vívódik. A pap az utóbbi napokban mintha megváltozott volna. Vagy éppen akkor volt önmaga? Azt már az első orgazmusa után is pontosan tudta, hogy a férfi nem való ide. Bármilyen erős is lehet a hite, papnak csapnivaló, ha Harry kevesebb, mint öt nap alatt elcsavarta a fejét. Persze tudta magáról, hogy jóképű, és különösebb megerőltetés nélkül is képes a hódításra, de ez más volt egy tiszteletes esetében. Nem hitte, hogy Louis ilyen hamar a lábai közt fog térdelni. Különleges sikernek kellett volna elkönyvelnie. Annak kellett volna... Mégis valami mást érzett. Nem tudta szavakba önteni. Egyelőre fogalma sem volt róla, mi az. De félt, hogy a másik talán nem olyan, amilyennek gondolja. Eléggé jó színész lenne ahhoz, hogy az egészet csak megjátssza? Hogy minden csak arról szóljon, hogy közel tudja magához a gyilkos fiút? Hogy mindezt egy magasabb ügy érdekében tette? Nem... Harrynek el kellett ezt vetnie. A Vatikán akkor is kizárná őt, ha ez kiderülne, legyen szó bármilyen magasztos célokról. Ez túl nagy áldozat lett volna. Nincs pap a földön, aki megtette volna ezt, ahelyett, hogy inkább azonnal elárulja a rendőrségnek, megszegve egy másik esküt. Harry ezekkel nyugtatta magát.

Louis még hosszú percek múlva sem feküdt vissza mellé, és kezdett azon aggódni, hogy a terve repedezik, miközben a tiszteletes szépen lassan megbán mindent. Tudta, hogy akkor sok lépést fognak megtenni hátrafelé, és azt nagyon nem akarta. Louis vett egy mély lélegzetet, és az ablakhoz sétált, elhúzta a csipkefüggönyt, és az éjszakai eget kémlelte. Úgy nézett ki, mintha valamit várna. Egy isteni sugallat. Egy jó tanács. Egyetlen jel. Harry felkelt az ágyból, és mellé sétált.

- Minden rendben, Kicsi? - suttogta, miközben összefonta a kezét meztelen mellkasa előtt. Louis lakása nem volt túl meleg, Harry pedig sokkal fázósabb volt az átlagnál, de mégis meglepte az a hirtelen remegés, ami a férfi testén szaladt végig az érintésére. Louis nyelt egy nagyot, és Harry fogadni mert volna, hogy a frászt hozta rá.

- Minden a legnagyobb rendben - felelte magabiztosan, de a hangja egy ponton megcsúszott. Vett egy nagy levegőt, aztán Harry mögé lépett, az állát a vállára támasztotta, és átkarolta a derekát.

- Már attól féltem, hogy megbántad - sóhajtott fel a fiú, ahogy Louis hozzásimult. Érezte a hátsójának feszülni a férfi újra éledező merevedését, és tudta, hogy tényleg nincs baj, ha csak néhány érintéstől máris így reagált a teste.

- Megbántam - vágta rá Louis, aztán adott egy érzéki csókot Harry nyakára, éppen a füle alá, ahol már korábban felfedezte, mennyire érzékenyen reagál rá a másik. Érezte, ahogy Harry megpróbálja elfordítani a fejét, hogy rá nézzen, de Louis nem hagyta neki, továbbra is a nyakát becézgette az egyre szenvedélyesebb csókokkal. - Hogy annyi időt elcsesztem, amikor valami ennyire jót is átélhettem volna már réges régen.