Gyilkos Hit (Befejezett)

11. fejezet

Louis-t minden egyes mozdulata az előző éjszakára emlékeztette. Ahogy felemelte a kezét, hogy belebújjon a fekete ingbe, lepergett előtte, Harry miként simított végig a karján, miközben a legnagyobb gyönyöröket élte meg a fiúban mozogva. Olyanokat, amiket még soha életében nem élt át. Bűnösnek érezte magát azért, mert megtette, de azért egyenesen pokolra valónak, mert újra és újra akarta. Azokban a pillanatokban is, ahogy a nadrágját gombolta be. Csak az járt a fejében, hogy újra megtegye. Éppen azokban a percekben. Amikor ébresztette az órája, Harry csak morgott valamit az orra alatt, és kelletlenül lemászott Louis mellkasáról, és az ágy másik végébe húzódott összegömbölyödve. Ahogy Louis vissza pillantott az ágyra, még mindig abban a pózban feküdt, a takaró nem fedte semmijét, a kezeit pedig a felhúzott combjai közé szorította. Úgy nézett ki, mint aki fázik. Louis a kezében tartotta fehér kolláréját, és az ágy felé sétált. Már nyúlt volna a takaróért, hogy Harryre terítse, amikor megdermedt a mozdulatban. Visszarántotta a kezét, és gyors léptekkel elhagyta a szobát. Nem fog törődni vele. Nem, amikor a fiú nem is látja azt. Ennek a színjátékról kellett szólnia, nem pedig a valódi odafigyelésről egy kegyetlen emberi lény felé.

Louis egyenesen a templomba ment, és letérdelt a pulpitus fölé helyezett hatalmas kereszt elé. Körbenézett, hogy fültanúja lehet-e bárki az imájának, de túl korán volt még. Egy lélek sem volt az épületben rajta kívül. Ennek ellenére a hangját szigorú suttogásra fogta.

- Tudom, hogy vétkeztem, Uram - kezdte, miután keresztet vetett a mellkasán, és összekulcsolta az ujjait maga előtt. - De nyomós okom volt rá... Az a fiú bűnös. Te tudod csak megmondani, hány ember életét vette el ezidáig, és ezt nem nézhettem tétlenül. Minden, amit teszek, Érted van. A Te tanításaid szerint élek. Üldözöm a gonoszt. Tudom, nem az én feladatom lenne, de nem tudom, hogy máshogy tudnám őt megbüntetni. Rád van szükségem. A Te kezedre fogom adni őt, hogy tégy vele belátásod szerint. Esküszöm a Szent Egyházra, hogy amint fény derül a tetteire, és megkapja méltó büntetését, felkeresem a vatikáni püspökséget, hogy beszámoljak nekik minden bűnömről, így én is feloldozásra találhatok végül. A Te kezedben van a sorsunk. Bíznod kell bennem, Uram. El tudom végezni a nehéz feladatot, amit a gondjaimra bíztál, mert tudom, hogy okkal adtad ezt nekem, és én...

Félbeszakította a mondandóját, amikor meghallotta, ahogy becsukódik egy ajtó. Nem sokra rá lebbent a függöny, és Harry lépett a templomtérbe. Arca még álmos volt, de az ajkain már egy huncut mosoly játszott, ahogy összetalálkozott a tekintetük. Nem szólalt meg, elsétált a férfi mellett, és helyet foglalt az első padsor szélén. Louis minden mozdulatát figyelemmel kísérte. Keresztet vetett, majd lehunyta a szemeit, ujjait nyújtva emelte imára, minden gyűrűje csillogott a gyertyák fényében, és az ajkai némán mozogtak. Olyan szép látvány volt. Annyira angyalinak tűnt azokban a pillanatokban. Csak a hófehér szárnyak hiányoztak a hátáról. Louis azt kívánta, bárcsak egy angyal lenne. Őt viszont helyette az ördög küldte. A tiszteletes őszinte volt. Minden szavát komolyan gondolta, amit Isten felé intézett, de azt is tudta, hogy az Úr a kimondatlan félelmeiről is tud. Rettegett azoktól az érzésektől, amik akkor törtek rá, amikor Harry a közelében volt. A szíve szabálytalan dobbanásaitól, amikor meglátta, és a bizsergéstől a hasában. A csillapíthatatlannak tűnő vágytól, ami minden pillanatban uralta a testét a fiú mellett. A vágytól, aminek őszintén nem tudta, hogy ha akarna, tudna-e ellenállni. Huszonhat hosszú évig sikerült. Hinnie kellett abban, hogy most is menne, ha más helyzetben lennének. Ha ez az egész nem csak a tervei része lett volna, hogy minél közelebb férkőzhessen Harry lelkéhez. Már látta a jeleket. Az apró sóhajokat, a pici morzsákat, amik az élete részleteit rejtették. Tudta, hogy jó úton halad. Tudta, hogy ő áll nyerésre, addig pedig nem hagyhatta abba. Készen állt arra is, hogy mindenek végén a Vatikán ki fogja zárni ezért, de ezt nem érezte túl magas árnak annyi ember életéért cserébe, amennyit megmenthet azzal, ha Harryt elítélik.