Gyilkos Hit (Befejezett)

16. fejezet

Harry annyi év után végre, legalább a szikráját megérezhette a boldogságnak. Ha nem is volt képes soha letenni azt a terhet, amit a múltja árnyéka ültetett a vállára, kapott egy kis pihenőt, miközben cipelte. Még soha nem élt át senkivel olyan bensőséges pillanatokat, mint Louis-val. Kezdetben tényleg nem bízott benne, egy pillanatig sem, végig azt érezte, hogy a pap okos, és készül valamire, de ez akkor már mind a múlté volt. Egyetlen szavát sem kérdőjelezte meg, és egyfajta hálát is érzett, amiért meghallgatta a történetét, és mellé állt. Nem hitte volna, hogy így fog történni. Azt gondolta, a férfi majd elítéli, és azt fogja mondani, hogy a kis története semmire sem mentség. Ehelyett viszont biztosította őt, hogy személyesen fog segíteni Cheryl megtalálásában. Harry nem akarta, hogy így legyen. Már az is sok volt, amit eddig tudott róla a tiszteletes. Nem volt hülye, tudta, hogy mibe keveri így, és azt tényleg nem akarta. Az életének ezen piszkos részébe maximum szavakkal volt hajlandó bevonni az ártatlan férfit. Neki elég volt az érzés, hogy valaki várni fogja otthon, bármilyen borzalmat is tesz.

- Harry - kezdte Louis, és míg egy szál cigarettát füstölt el mellette, Harry lapockáin rajzolgatott az ujjaival, miközben a fiú a mellkasára dőlve feküdt. Egy csodálatos napot töltöttek együtt, szeretkezéssel, közös főzéssel, ahol Harry szerette volna megmutatni Louis-nak, hogyan készítse el jól a mexikói húsos ételeket, bár látta, hogy nem pont ezzel kellett volna kezdeni. Talán a saláta lett volna a tökéletes első lépcső. Aztán úgy döntöttek, szigorúan csak egy alsónadrágban, hogy pucérak azért mégse legyenek, kivételesen a kanapén, tévénézés közben fogyasztják el az ételt. Valami viszonylag új, vicces tv show-t néztek a Netflixen, és amikor Louis szemforgatva közbe szúrt valami vicces megjegyzést az egyik jelenethez, Harry félrenyelt a nevetéstől, mire a tiszteletes mondta, hogy ne aggódjon, tanult újraélesztést. Harry pedig követelte a segítséget, szájon át lélegeztetés formájában. Az akkorról ottmaradt ételmaradékok még mindig a kanapé előtti dohányzóasztalon voltak, mert azóta sem tették ki a lábukat a hálószobából. Mindössze fél órára költöztek át a zuhany alá, bár a kezeiket ott sem voltak képesek maguknál tartani. Harry azt mondta Louis-nak, hogy el fog menekülni, mert egy szexéhes őrültté vált, mire a férfi megragadta a derekát, és úgy ahogy voltak, nedves bőrrel vonszolta a szobába, hogy az ágyra dobja. Mindez is már órákkal ezelőtt történt. Késő éjszaka volt, ők viszont még mindig nem aludtak, csak élvezték egymás társaságát. Abban a tudatban, hogy minden elindult egy jobb úton. Egy boldogabb úton. Egy mindkettejük számára teljesen ismeretlen, és ezeddig soha nem tapasztalt úton. - Azon gondolkodtam, hogy vajon, ha minden pénteken hagyom, hogy ájulásig kefélj, az elegendő ahhoz, hogy elfüstölje azokat a káros energiáidat?

- Micsoda? - nevetett fel Harry, és közelebb mászott Louis-hoz. Átvetette a lábát a derekán, és a nyakába fúrta az arcát, hogy a bőrét harapdálhassa.

- Ne nevess már, Harry! - szólt rá, és megcsapta a hátát, amitől a fiú csak még jobban nevetett. - Komolyan mondom. Ha nem is... Ha csak kipróbálnánk?

- Louis... - sóhajtott fel a fiatalabb, de valójában elgondolkodott rajta. Talán tényleg ez lehet a kulcs. Mi van, ha Louis volt a megoldás mindenre? Talán az ötlete kimondva viccesnek hat, és lehetetlenül perverznek, de ha jobban belegondolt, volt benne ráció. Fogalma sem volt, hogy működhet-e, de attól még nem lesz bajuk, ha egyszer, aminek az idejét még nem tudta, megpróbálják egy egész estés szexbe fullasztani a pénteki terveit. Nem igazán hitt ebben, hisz a gyilkoláskor felszabadult energiái nem is hasonlítottak a szex közben elhasználtakra, de csak hogy megnyugtassa vele a férfit, hogy kipróbálták, miért ne lehetne...? - Nem tudom... És nem is akarok ezekről a dolgokról beszélni. Visszatérhetnénk oda, amikor nem beszélgettünk semmi... ilyesmiről?