Gyilkos Hit (Befejezett)

20. rész

Harry dermedten nézett a nőre, aki odafent ült. A vér is megfagyott az ereiben. Nem, ez nem Cheryl volt. Ahhoz túlságosan fiatal. Ránézésre még csak a negyvenes éveit taposhatta. Annak is az elejét. Mégis... Minden egyes arcvonásában a gyűlölt nőt vélte felfedezni. A kezei reszketni kezdtek, és kétségbeesetten nézett hátra Louis-ra, de a férfi nem nyújtott vigaszt. Csukva voltak a szemei, és úgy festett, mint aki imádkozik. Visszafordult, és amikor újra a magát Dr. Anne Heighelnek nevező nőre nézett, sírva tudott volna fakadni az idegességtől. Mindkét kezét ökölbe szorította, és azon igyekezett, hogy ne ájuljon el.

- Nem azt mondtad, hogy nem lesz baj? - súgta a mellette álló Briannek, míg mindenki az ügyész hangját hallgatta, ahogy zavarba ejtő részletességgel ismerteti az ügyet.

- Nyugalom, kölyök - szűrte a fogai közt az idősebb férfi, de ez nem volt túl nagy hatással Harryre. Minden volt azokban a pillanatokban, csak nyugodt nem. Az, hogy a nő külső jegyei megegyeztek az áldozataival, csak egy dolog volt. De ahogy a vonásokban kiütköző hasonlóság a szeme előtt vibrált, az már komolyan megtépázta az idegeit. Érezte, hogy bajban van. Tudta, hogy nem fog menni neki ez a dolog, és hová gondolt, amikor csak egy pillanatra is, de elhitte Louis-nak, hogy valami jó is történhet vele idebent.

- Ismered őt? - kérdezte Briantől, mert nem értette, hogy a férfi miért ennyire nyugodt. Miért mondta azt, hogy vele nem lesz nagy baj, hiszen, nyilvánvalóan hatalmas probléma van.

- Nem, személyesen nem - súgta vissza magas hangján, és Harry ezek után már teljesen összezavarodott. - De ismerem a munkásságát, és így azt is tudom, hogy az esküdtek a keze alatt még soha, senkit sem ítéltek végül halálra. Persze ez egy nagy falat, de reményünk, az van vele. Még fiatal. Kezdő. Egyelőre nem vált még egy szívtelen és kegyetlen döntéshozóvá. Figyelembe fogja venni a múltad, és az indíttatásaidat, nem csak elvakultan a tetteid. Én inkább az esküdtektől tartanék.

Harry nem válaszolt, csak némán bólintott. Úgy érezte, hogy ettől meg kellene nyugodnia, de képtelen volt rá. Amikor a nőre nézett, egyértelműen Cherylt látta a helyén.

- Épp úgy néz ki, mint ő - lehelte maga elé, ezt már úgy, hogy közben le sem vette a szemét a bírónőről. - Kis eltéréssel a tökéletes mása.

- Próbálj meg elvonatkoztatni - felelte halkan Brian. - Gondolj Louis-ra. Meríts belőle erőt.

Csak lassan bólintott, és tovább hallgatta, ahogy az ügyész a történet végére ért, és éppen azon volt, hogy ismertesse a vádlókat, és a vád álláspontjait. Végighallgatva ezt a sok szörnyűséget, Harry nem igazán tudott hinni abban, hogy bármi akár jól is elsülhet idebent, de azt tette, amit az ügyvédje javasolt neki. Louis-ra gondolt. A gyönyörű szemeire, amik olyanok voltak, mint a nyári égbolt. Tele élettel, és amikor mosolygott, akkor szinte ragyogtak, mint az ékkövek. A mosolyára, ami minden esetben szinte eltüntette azokat a kék drágaköveket, és apró ráncokba gyűrte a bőrét a szemei sarkában. Azt kívánta, bárcsak még egyszer láthatná olyan őszintén és boldogan mosolyogni, mint mindenek előtt.

Egy kis sutyorgásból keletkezett hangzavar támadt a teremben, mire Harry körülnézett, de semmi komoly nem történt, pusztán ő merült túl mélyen a gondolataiba. Mindenki azon volt, hogy újra helyet foglaljanak. Olyan közel húzta a székét Brianéhez amennyire csak tudta, hogy ha valami történik, bármikor tudjon hozzá szólni, és igyekezett nem nézni a bírónőre.

- Megtenné, hogy ismerteti a bizonyítási eljárás során szerzett tárgyi, és vallomásbeli bizonyítékokat? - kérdezte a szőke nő a pulpitus tetején ülve, és az ügyész egy bólintással jelezte, hogy ez fog most történni.