Gyilkos Hit (Befejezett)

19. fejezet

Louis gyors léptekkel sietett be a megadott címen terebélyesedő hatalmas szállodába. Fényűző volt, és az álla is leesett, hogy az ügyvéd ezt nevezte úgy, hogy egy szerencsésen talált, tűrhető hotel. A plafonról kristálycsillárok lógtak, a recepciós pult pedig hatalmas volt, és csillogó márványból faragták.

- Tomlinson! - ütötte meg a fülét a férfi hangja, mire oldalra kapta a fejét, és meglátta Briant a laptopjával az ölében, ezúttal már sokkal kevésbé hivatalos szerelésben, a lobbi egyik bőrfoteljében. Egy fehér póló lógott rajta, és egy fekete farmer, ami úgy tapadt a vékony lábaira, mintha a második bőre lenne. Combjait átvetette egymáson, és egy bőr bokacsizmát viselt. Louis csak azt tudta bámulni. Annyira emlékeztette ez a viselet Harryre. Az egész összeállítás annyira emlékeztette, hogy elszorult a torka, miközben lassan a férfi elé sétált.

- Hogy ment a találka? - vigyorgott a tiszteletesre, aki csak egy sóhajjal lehuppant a mellette lévő fotelba.

- Ez az egész sokkal nehezebb, mint gondoltam - felelte nyúzottan. Szenvedett attól, hogy ott kellett hagynia Harryt. Attól, amilyen állapotban megtalálta őt, pusztán két nap elteltével.

- A számból vetted ki a szót - nézett rá Brian, és lecsukta az ölében fekvő laptopot, hogy minden figyelmét a fiatalabb férfinak szentelje. - Rohadt nehéz olyasvalakinek segíteni, aki nem akar harcolni.

- Mi? Ezt ő mondta? - feszült meg Louis az ülőhelyén, és a hasonló kék szemekbe fúrta a tekintetét.

- Igen - felelte Brian, és a hangja elgondolkodó volt, ami adott egy kis életkedvet Louis-nak. Amíg nem lemondó, addig rendben volt. - Eleinte, amíg nem világosítottam fel a történtekről, csak azt mantrázta, hogy jó ez így. És hogy jól cselekedtél. Nem haragszik rád...

- Nem adhatja fel... - remegett meg a hangja a fiatalabbnak, ezért inkább halkított rajta.

- Ez nagyon sok rabbal meg szokott történni - próbálta megnyugtatni az ügyvéd, mert látta rajta, hogy mennyire kétségbeesett. - Mire kiment a beszélőről, sikerült egy kis életet lehelnem belé, de sokkal több erőt kell összeszednie a tárgyalásokra. Nem lesz könnyű menet, de ahogy megtudta, hogy ha kezdetekben meg is törtél, végül komolyan hű voltál hozzá, úgy láttam, az segített. Ott kell lenned neki, Louis. Nélküled, úgy tűnik veszett ügyünk van.

- Az utolsó pillanatig ott leszek - suttogta, és már a Harrynél tett látogatás óta csípték a szemét a könnyek. Egyszerűbb lett volna simán kiengedni, de azt nem tehette. Ha ő nem volt erős, hogyan várhatta volna el Harrytől?

- És te? - nézett rá Brian, és kis hallgatás után hozzátette. - Te rendben leszel?

- Azon leszek - válaszolta halkan, és a térdeire könyökölve, összefűzött ujjainak dörzsölte a homlokát.

- Van már szállásod a városban? - kérdezte egy sokkal kedvesebb hangon, mint amit eddig valaha használt a másik férfival szemben.

- Még nincs - ingatta a fejét egy sóhajjal, hogy megpróbálja újra felépíteni magát az előbbi összeomlásból.

- Akkor gyere - utasította az ügyvéd, Louis pedig szó nélkül követte őt a jól öltözött recepciósok elé. - A harmadikon van a szobám. A 343-as, lenne egy hasonló az ügyfelemnek is a közelben?

Louis ellenkezni akart, hogy ez neki túl drága hotelnek tűnt, de végül nem szólalt meg. Hagyta, hogy a férfi intézkedjen, miközben ő elővette a tárcáját, hogy átnyújtson egy hitelkártyát. Az ügyvéd kiment vele a táskájáért, és együtt mentek fel. A fiatalabb szobája csak néhány ajtóval volt arrébb, de Brian először vele ment, és belépve ki is szolgálta magát egy bögre kávéval, majd az egyik fotelba ült.