Gyilkos Hit (Befejezett)

8. fejezet

Harry arra ébredt, hogy borzasztóan elzsibbadt mindene, és nem tudta megmozdítani a nyakát. Amikor kinyitotta a szemeit, hamar felfedezte izmai sajgásának a legfőbb okát. Louis hangosan szuszogott alatta, ahogy ő szinte keresztben feküdt az ágyon, fejével a férfi mellkasán.

- Basszus... - nyöszörögte, ahogy visszamászott a saját oldalára.

Fogalma sem volt, mi késztette arra álmában, hogy hozzábújjon Louis-hoz, de valószínűleg csak egy természetes reakció volt a testétől, miközben egy másik meleg testet érzékelt a közelben. Egy kis forgolódás és szemdörzsölés után végül észbe kapott, és újra elé tárult az előző délután minden nyomorúságos pillanata. A lávatömegként forrongó dühe, ami akkor éledt benne, amikor megtudta, hogy az áldozata Louis húga, majdnem mindent elpusztított belül. Egy hajszálon múlott, hogy úgy döntsön, végül így is megöli a lányt, tulajdonképpen még akkor sem döntött egyértelműen, amikor hazafelé vitte Lottie-t. Az elhatározása, hogy életben hagyja őt, akkor született meg, amikor Louis kirántotta az autóból, aztán úgy tapadt rá, mintha éhezett volna a csókja nélkül. Nem gondolta, hogy valaha ilyet fog tenni vele a férfi, mégpedig a nyílt utcán, valaki más jelenlétében. Ez egy olyan bizonyítéka volt annak, hogy a terve meglehetősen jól haladt, sokkal jobban, mint azt gondolta, hogy azt nem ronthatta el azzal, hogy éppen Louis húgát gyilkolja meg.

Pedig annyira könnyű áldozat volt. Az egész randi olyan simán ment. Lottie szinte felkínálta magát neki. Gyerekjáték lett volna a lakásába jutni péntek este. Így viszont újra a nullán állt. Nem volt még kiszemeltje sem, pedig már szorította az idő. Ilyenkorra el kellett volna kezdenie megpuhítani a kiválasztott nőt. Olyan időhátrányban volt, ami miatt egyszerűen nem tudta, mitévő legyen. Még soha sem hozta magát ilyet helyzetbe. Alig maradt három napja mindenre, ami már most is nagyon frusztrálta.

Louis alvó alakja felé fordult, felkönyökölt a párnáján, szabad kezét pedig óvatosan a fiatal tiszteletes hasára tette. Louis nagyon szép férfi volt. Elsőre csodálkozott a néhány tetováláson, amik a karját és mellkasát fedték, de mostanra már megbarátkozott velük. Ha tehette volna, eltüntette volna őket, hogy lássa hibátlanul is a napbarnított bőrét, de rögtön utána visszakérte volna mindet. Ez egy falat volt Louis mocskos énjéből, ami ritkán fedte fel magát, akkor is csak messziről integetett neki, be sem mutatkozott igazán, de Harry tudta, hogy ott van, csak ki kell csalogatnia.

Ahogy ujjaival cirógatta a köldöke körül, Louis légzése szabálytalanná vált, Harry pedig kénytelen volt mosolyogni ezen.

- Tudom, hogy ébren vagy - suttogta, de hangja reggeli rekedt tónusát így is tisztán lehetett hallani.

Keze végül lejjebb kalandozott, és az idősebb ébredés utáni merevedésén simítva végig. Ehhez mindössze egyetlen ujját használta, amitől Louis élesen beszívta a levegőt, de továbbra sem mozdult. Aztán két ujját táncoltatta a másik egyre keményebb farkán, végül az összessel cirógatta, míg Louis mellkasa már sebesen mozgott, és a szája is elnyílt, hogy több levegőhöz jusson. Harry épp csak annyi időre vette el tőle a kezét, hogy közelebb helyezkedhessen, de Louis elkapta a csuklóját, és visszatette a feszülő férfiasságára.

- Ne hagyd abba! - utasította olyan karcos hangon, amilyet még nem hallott tőle Harry ezelőtt.

A fiú csak elmosolyodott, és fél kézzel közelebb tekergőzött, miközben folytatta a simogatást.

- Hm, tetszik a kanosan ébredő Louis - motyogta az idősebb férfi nyakába, és fogai közé csípte az érzékeny bőrt. A tiszteletes erre csak felnyögött, és Harry felé fordította a fejét, ezzel rákényszerítve őt, hogy elhúzódjon, és ránézzen. Louis a fiú tarkójáért nyúlt, és lehúzta magához egy csókra. Ajkaik lustán mozogtak egymáson, de Harry egyre szorosabban simult a mellette fekvő meztelen férfihoz, merevedését a másik csípőjének szorítva.