Gyilkos Hit (Befejezett)

5. fejezet

Ez az egyetlen mondat kellett Louis-nak, hogy észhez térjen, és rájöjjön, amit művelt, az egyáltalán nincs rendben. Azt gondolta, hogy igen, hogy a célja érdekében ez még talán belefér, de valójában ezzel őrülten nagyot hibázott. Tudta, hogy el kell mennie egy másik paphoz, hogy meggyónja ezt, máskülönben nem fogja tudni megbocsátani saját magának. Elevenen falja fel. Ismerte ennyire a saját elcseszett agyát, hogy tudta, addig fogja ostorozni magát, amíg végül meg nem gyónja. Csak reménykedett, hogy az segít, bár ekkorát még soha nem vétkezett. Harryre kellett volna haragudnia. Annyival könnyebb lett volna. Mennyivel ésszerűbb. De volt annyira okos, hogy tudta, Harry csak magát adta. Louis volt az, aki nem tanúsított többé ellenállást. Aki szinte első szóra beadta a derekát, és nem volt képes nemet mondani a fiatalabb fiúnak. Megpróbálta, de gyenge volt. Ezt a saját hibájának könyvelte el, és nem Harryének. Persze, ez valahol a terv része volt, ezzel tudott volna takarózni, de legbelül azt is tudta, hogy ami történt, azt élvezte. És ez volt az, ami próbálta szétszaggatni a lelkét.

- Eressz el - suttogta maga elé, de közben teljesen elernyedt izmokkal támaszkodott a falnak. Félt, ha Harry tényleg ellép tőle, akkor a földre zuhan. A fiú nem mozdult, helyette újra a nyakába hajolt, Louis pedig megérezte a kimelegedett, Harry fogai által meggyötört bőrén, ezúttal a fiú lágy csókját. Érezte, ahogy a kellemes érzés megint kezdte a bűvkörébe vonni. Túl hamar. Túl könnyen ahhoz, hogy ne rémítse halálra, ezért minden erejét összeszedve lökte el magától újra a göndörhajú fiút, aki ezúttal hagyta neki. Egyetlen mozdulattal rántotta magára a szürke melegítőjét, majd csak lazán beletörölte a kezét. Louis zavarban volt. Elmondhatatlan módon, ezért remegő kezekkel próbálta lemásolni Harry előbbi mozdulatait, de ő sokkal tovább szerencsétlenkedett a saját nadrágja gombjaival, mire végre sikerült felvennie azt. Ettől csak még elveszettebbnek érezte magát. Olyan volt az egész, mintha félig önszántából ugrott volna le egy szikláról, magával rántva a fiút, és fogalma sem volt mi vár odalent, de azt bárki megmondhatta, hogy egy ekkora zuhanást semmi jó nem követ.

- Szóval, mi a terved délutánra? - szólalt meg Harry, aztán szó nélkül kiszolgálta magát, és újratöltötte a whiskey-s poharát. - Ebben az istenverte városban semmit sem lehet csinálni hétköznap este. A templomon kívül tényleg minden zárva van.

Louis először csak leesett állal méregette a fiú lazaságát a történtek ellenére. Nem értette, hogyan lehet ennyire nemtörődöm, amikor tényleg vétkeztek. Nem akkorát, amekkorát lehetett volna, de ez nem segített a lelkén. Aztán úgy döntött, hogy nem fogja megmutatni Harry előtt, hogy mennyire kétségbeesettnek érezte magát akkor. Ő is annyira lazának, és nemtörődömnek akart tűnni, amilyen a másik fiú volt. Valami fura, nyakatekert módon azt gondolta, hogy ezzel egyfajta revanst vehet Harryn. Ettől pedig minden bizonnyal egy kicsivel tényleg nyugodtabb lett.

- Többek közt ezért is akartam eredetileg elmenni innen - felelte teljes nyugalmat erőltetve a hangjára, és csak remélte, hogy nem fog megremegni.

- Többek közt? - kérdezett vissza Harry, és akkor vált világossá Louis számára, hogy miközben a nyugalmi álcán dolgozott, gondolkodás nélkül megint olyat mondott, ami miatt további kérdések merülhetnek fel Harryben a magánéletéről. Akkor mégis bármilyen beszélgetésbe bele ment volna, ami nem arról szólt, amit csináltak. Pillanatnyi tagadásban élni jobbnak ígérkezett. - Mi volt az egyéb ok?

- Csak nem annyira rajongok Amerikáért - rántotta meg a vállát, és rágyújtott egy újabb cigarettára. - Úgy terveztem, hogy a Vatikán után visszaköltözöm Londonba. Szeretem Londont.

- Én is - felelte Harry, és egy kicsit ködössé vált a tekintete. Louis meg tudta mondani, hogy egy pillanatra elmerengett valamin. Talán oka volt, hogy nem ott él. Amikor Louis erre gondolt, azonnal elsápadt. Sejtette, hogy valószínűleg valami szörnyűséget művelhetett ott, és talán a rendőrség is keresi. Ez a kisváros a világ vége Londonhoz képest. Talán ez volt a menekülési terve része, és Louis azokban a pillanatokban is egy körözött bűnözőt bújtatott. Ettől elszorult a torka.