Gyilkos Hit (Befejezett)

14. fejezet

Péntek reggel volt, és Harry nagyon nem akaródzott felébredni a telefonja riasztására. Azt jelezte neki, hogy ez a legideálisabb pillanat elkezdeni a napját, ami gondosan pontokba volt szedve, mint minden áldott pénteken, amit azóta élt meg, hogy azoknak a nőknek a nyomában volt. Bár ezúttal az nem szerepelt benne, hogy Louis mellkasa fog nyugodt lassúsággal emelkedni a feje alatt. Visszajátszotta az előző délután eseményeit, és egy megkönnyebbült mosoly terült el az arcán. Nem csak álmodta. Louis tényleg visszajött hozzá, és nem is akármilyen estét töltöttek együtt, annak ellenére, hogy azt állította, mennyire kimerült.

Sokminden ráhúzható Harryre, de ezúttal tényleg nem játszott a férfival. Hetekig követte, figyelte, és készen állt rá, hogy elkapja, ha gyanúsan viselkedne, de aztán feladta. Megértette, hogy Louis őszinte volt vele, és nem fogja elárulni őt. Ahogy végül azt is, hogy visszakapni sem. De nem is akarta. Eldöntötte magában, hogy jobb ez így. Louis veszélyt jelent a számára, bármikor lebuktathatja. Aznap, amikor rátört "munka" közben, nagyon nagy volt rá az esély. A fiú már akkor is tudta, hogy valamit tennie kell, hogy újra békében működhessen a titkos élete, és végül ez tűnt a legjobb megoldásnak. Ez volt a legkedvezőbb mindkettejüknek. Mióta rászállt a férfira, elkezdte teljesen tönkretenni őt, amit eleinte még élvezett, ez volt a terve, közel férkőzni, igazán jól szórakozni, aztán amikor eljön az idő, hogy tovább áll egy másik városba, akkor nevetve romokban hátrahagyni őt. Mostanra viszont valami megváltozott. Talán az az öt hét, amit nélküle töltött el, ráébresztette, hogy mit veszített. Hogy volt egy ember, volt egy férfi, aki úgy tűnt, komolyan törődik vele, mégpedig úgy, hogy még a legmocskosabb rejtett világáról is tudott. A mai napot még végig kellett csinálnia, de már felkészült rá az este folyamán, ahogy Louis a karjaiban tartotta, és bár durván mozgott a fiúban, az ujjai gyengéden cirógatták. Észben tartotta, hogy Harry nem akart lassan szeretkezni, és ehhez tartotta magát. Az egyetlen változás csupán annyi volt, hogy Harry talán már máshogy gondolta. Talán ez az öt hét elegendő volt, hogy eldöntse, Louis lehet az első ember a világon, akinek hajlandó úgy odaadni magát, ahogy még soha senkinek. Ez egyszerre rémítette meg, és töltötte el végtelen nyugalommal. Fogalma sem volt, hogy mikor történt. Nem tudta volna meghatározni a pillanatot, amikor a pap mélyen a szívébe költözött, de megtörtént, és nem igazán készült harcolni ellene. Akkor reggel viszont mennie kellett. Óvatosan felemelkedett, és úgy mászott ki Louis mellől, hogy a férfi ne ébredjen fel rá.

***

Nem volt még túl késő, amikor végzett, és csak egy gyors zuhanyra ment haza, még a kocsijából sem pakolt ki. Az eszközeit alaposan meg szokta tisztítani alkohollal a mocsárnál, amíg a lángok életben voltak. Aznap is így cselekedett. Miután átöltözött, és a hátsó ülésre dobta a gondosan kiválogatott másnapi gyászruháját, hamarosan már be is parkolt a templomkertbe, Louis magán rezidenciája mellé. A férfi még ébren volt, amikor belépett a lakásba, éppen a kanapén ült, és valami műsor ment a tévében, amire nem figyelt, mert egy sportmagazint lapozgatott az ölében, míg másik kezében egy szál cigaretta füstölgött. Harry elmosolyodott a jeleneten, aminek a tanúja lehetett. Ő épp egy gyilkosság után tért haza. Igen, már úgy érezte, nevezheti valamilyen furcsa módon hazának azt, ahol Louis van, legyen az bárhol. Aznap többször is eszébe jutott, hogy mi lesz, ha eljön az idő, amikor tovább kell állnia. Minden bizonnyal magával fogja vinni a tiszteletest. Muszáj lesz, mert bár ő még nem tartott ott, ahol Louis, nem volt képes egyelőre saját magának sem kimondani, de bizonyosan ugyanazt érezte, amit az idősebb. Így nem jöhetett szóba az az opció, hogy elszakadnak egymástól. Nem most, hogy annyi magányosan és gyermekkori fájdalmak közt átélt év után végre talált valakit, aki olyat éreztet vele, amiben nem is hitt.

- Milyen napod volt? - szólalt meg köszönés helyett, mire Louis felé kapta a fejét. Azonnal összecsukta az újságot, és a hamutartóba fektette a cigit, hogy ott füstölögjön magában tovább, amíg ő felpattant, és magához rántotta Harryt egy vártnál sokkal forróbbra sikerült üdvözlő csókra. - Azta... Többször kell a jövőben külön tölteni egy-egy napot, ha utána így esel nekem az előszobában.