Oᴘᴇɴ Yᴏᴜʀ Hᴇᴀʀᴛʜ |Hɪʀᴏ x Oᴄ|

8.Fejezet

[Amaya Kioko]

Mosolyogva léptem ki a facebookból, miután Hiro elmondta nekem hogy el kell mennie egy kis időre. Úgy döntöttem, hogy addig is letöltöm a telefonomra is a messengert, mivel eddig semmi értelme nem lett volna ezt megtennem de most, hogy van valaki akivel néha tudok beszélgetni, úgy érzem nem szabadna elszalasztanom ezt a lehetőséget.

Már ha valóban önszántából akar beszélgetni, és ez nem csak valami tréfa.-Szólalt fel bennem egy hang, mire lehervadt a mosoly az arcomról, és a figyelmeztető felkiáltójel szinte a szemeim előtt kezdett el lebegni.

-Nem...-Motyogtam,majd megráztam a fejemet.-Ameddig nem osztok meg semmit sem magamról, addig nem lesz gond, és nem tud elárulni.

Így éreztem a leghelyesebbnek még akkor is, hogyha így csak értelmetlen, hétköznapi dolgokról tudtunk volna csak beszélgetni. Mivel én nem fogok elmondani semmit olyat sem magamról, amivel magam alatt vághatnám a fát, ezért ésszerűnek tartom hogy ebben az esetben ő sem fog semmit sem mondani.

S majd szépen lassan el fognak halni a beszélgetések, mert az összes lehetőséget felhozzuk témának, ami hétköznapinak számíthak.

Fújtattam egyet felfele, mire a frufrum egy pár másodperc erejéig a levegőbe került, majd néhány tincs a homlokomra, néhány pedig a szemeim elé, de egyáltalán nem zavart ez. Anya folyton azt mondja hogy ne takarjam el egy kicsit sem a szemeimet ezekkel, és már párszor le akarta vágni őket, de én sosem engedtem neki, mert én így tetszettem magamnak.

Úgy döntöttem, leülök még egyszer szerencsét próbálni, hátha most teljességel meg fogom tudni javítani a kis robotokomat, így hát gondolataimnak megfelelően is cselekedtem. Szerintem órákat ülhettem ott, mert mire végeztem a nap már lemenőben volt, de egyáltalán nem bántam meg.

Minden kétségem elszállt, amikor a kicsinyke méretű barátom végre bekapcsolta magát, és a zöld szemei újból felcsillantak. Elvigyorodtam, számomra hosszú idő óta, és azonnal megpaskoltam a fejecskéjét.

-Szia Kiyoko.-Nézett rám, és üdvözölt kissé recsegő hangon, amit nem tudtam mire vélni. Összeráncoltam a szemöldökömet.

-Szia Walter, üdv itthon.-Tártam szét mosolyogva a karomat, de szinte azonnal meg is kérdeztem őt a hangja miatt, mivel eddig nem volt ilyen recsegős.

-Az osztálytársaid tették ezt velem.-Nézett magára.-Rám tapostak és többször is neki vágtak a falnak, így sérülhetett meg a hangkártyám is. De köszönöm, hogy megjavítottál.

-Ezt ne köszönd, hiányoztál. Mindenesetre, amíg nem voltál bekapcsolva történt egy-két dolog. Például átköltöztünk San Fransokyoba, és képzeld, láttam egy igazi, élő robotharcot!

Walter kissé megszeppenve nézett rám, majd tekintete aggódóvá vált.-Robotharc? Amikor két robot egymás ellen küzd..Halálig?

Bólintottam, de rögtön meg is nyugtattam őt, hogy nem fogom őt ilyen veszélynek kitenni. Erre persze egyből jobban feloldódott, s egy idő után elkezdtem neki mesélni a mai napi kalandomról, és arról a fiúról, Hiroról akivel rövid időn belül kétszer is találkoztam, igaz akaratlanul.
S valamiért, mikor már rá került a sor mesélés terén, éreztem hogy az arcom egy kissé melegebb lesz, de nem volt valami nagyon észrevehető, és reméltem is hogy a barátom nem vette észre ezt.

Pechemre, észrevette.

-Az arcod sokkal vörösebb, mint általában.-Pattant fel, majd az asztalomról a vállamra ugrott, és egyik kezét az arcomra helyezte.-Az érzékelőim nem éreznek hőemelkedést vagy lázt, beteg pedig nem vagy.

-Hagyjuk,Walter.-Gyengéden megfogtam őt és lehelyeztem a faasztalra, hogy befejezhessem a mesélésemet, eközben a robot figyelmesen hallgatta minden egyes szavamat, amit csak kimondtam, és úgy vettem észre hogy közben tanulmányozta a viselkedésemet is.

-Furcsábban viselkedsz, mióta szó esett erről a Hiro nevű fiúról.-Döntötte oldalra kicsit a fejét, mire én homlokon csaptam magamat.

-Ennyit fedeztél fel? És a kisebb üldözésem, az semmi ahhoz képest hogy hogy viselkedek mikor Hiroról beszélek?-A kezdeti, kissé hisztérikus hangnemem hamar átcsapott unottá, amint realizáltam hogy szavaim igazat mondanak.

-Már megszoktam hogy üldöznek.-Ekkor egy hatalmasat pislogott-Sajnálom, az iskolád beli rossz élményeidet nem szabadott volna felhoznom.

-Semmi baj.-Sóhajtottam-Mindenesetre, legközelebb jobban figyelj arra amit mondok, ne arra amit csinálok. Hiro számomra senki sem, okés?

-Hát jó.