Oᴘᴇɴ Yᴏᴜʀ Hᴇᴀʀᴛʜ |Hɪʀᴏ x Oᴄ|

18.Fejezet

[Amaya Kiyoko]

Lassan elérkeztünk az egyetemére. A hatalmas épület teljesen elvarázsolt mind kívülről, mind belülről.Mikor először beléptem nem mertem hinni a szememnek, többször is megkérdeztem hogy ez tényleg-e egy valóságos hely, mert egyszerűen olyan elvarázsolónak tartottam annak ellenére, hogy egy iskoláról beszélünk.

Minden egyes területet megmutatott, egészen addig amíg el nem érkeztünk a laborokhoz, ahonnan néhány halk s nagyobb hanghatást is hallhattunk. Kérdőn Hirora néztem, aki izgatottan elvigyorodott, majd közelebb hajolt hozzám.

-Ez lesz maga a kocka labor. Figyelj jól mert el fogod dobni az agyadat, nagyon beteg cuccok vannak  ott bennt! Illetve ott vannak a barátaim is, szóval mély levegő...-Úgy tettem, ahogy kért, befújtam az orromon a hatalmas levegőt, majd lassan, óvatosan kifújtam azt, miközben elmosolyodtam.-Mehetünk?

Bólintottam.-Mehetünk.

-Sziasztok!-Köszönt hangosan Hiro ahogy kinyitotta az ajtót, én pedig lassan bementem utána. Mikor azt mondtam hogy nem voltam stresszes a találkozások miatt igazság szerint elszóltam magamat, mivel most, hogy eljött ez a pillanat ténylegesen megnövekedett az adrenalin-szintem a félelemtől, és próbáltam minél inkább a fiú áryékában sétálni egészen addig, amíg meg nem állt. -Fiúk-lányok, be szeretnék mutatni valakit nektek.

Lassan kikukucskáltam a fiú háta mögül, és szembe találtam magamat négy, számomra teljesen ismeretlen emberrel. Két fiúval és két lánnyal. Az egyik fiú sötétebb bőrű volt és feketés, raszta hajat viselt magán, és barna szeme volt, míg a másik az a tipikus laza srácnak tűnt, a hosszú, világos barna hajával illetve a zöld szemeivel.
A lányokra tévedt a tekintetem; az egyikük magas, hosszú szőkés hajú volt, és rózsazsín szemüvege mögött vidámságot sugárzó zöldes szempár nézett le rám, míg a mellette levő jóval alacsonyabb volt, de még így is magasabb mint én. Fekete, rövid haja volt egy lilás csíkkal az elején, illetve barna szemei voltak.

Mindannyian kíváncsi tekintettel meredtek rám, habár az utóbbi lány az inkább semlegesen pillantott, de láttam a szemeiben egy másodpercig, hogy nem akar rosszat tőlem, így hát vettem egy utolsó, mély levegőt majd teljesen előléptem.

-Um..Sz-sziasztok. Amaya Kiyoko vagyok!-Mosolyodtam el halványan, egy rakoncátlan tincset a fülem mögé tűrve, miközben a válaszukat vártam. Legelőször a raszta hajú lépett közelebb, és kedvesen mosolyogva fogott velem kezet.

-Örülök hogy megismerhetlek, én Wasabi vagyok!-Vigyorodott el, amit én is kezdtem viszonozni. Ezután jöttek a többiek, mint kiderült a másik férfi neve Fred, a fekete hajú lány Gogo, a szőke pedig Mézvirág, akinek - mint észrevettem-eléggé fel volt pörögve és egész végig csak vigyorgott, amit őszintén, nem bántam, csak kicsit furcsálltam.

"Hogy lehet benne ennyi energia?" Kérdeztem magamban, amikor is megéreztem egy kezet, amely gyengéden megböki az én ujjaimat. Mikor oldalra néztem, fel a tulajdonosra Hirot pillantottam meg.

-Mehetünk? Bemutatom a laborokat.-Mosolygott, én pedig bólintottam a kérdésére választ adva.

///

-Legvégül itt van az enyém!-Nyitott be egy hatalmas ajtón, amit kitámasztott addig amíg beléptem. Ezután hagyta maga mögött becsukódni, miközben mellém lépett és őszinte csillogással a szemeiben, izgatottan kezdett el mesélni mindenfélét, hogy most min dolgozik, hogy milyen beteg lesz ha egyszer készen lesz, és hogy miket készített eddig egészen idáig.
Bár csak oldalról néztem, de így is teljesen aranyosnak találtam őt. Mint egy kisgyerek aki megkapta a legnagyobb, a legjobb ajándékát karácsonyra, és alig várja hogy kipróbálja.

-Egész édes vagy, mikor ennyire izgatott leszel a robotika miatt.-Kuncogtam el magamat, levéve a szememet róla, majd elléptem mellőle, hogy közelebbről megszemlélhessem a tárgyait. Illetve, hogy ne lássa meg mennyire égett abban a pillanatban az arcom, mikor realizáltam mit is mondtam az imént.

-K-Köszi...-Motyogta dadogva. Fél szemmel rá lestem, így megpillanthattam egy teljesen vörös fejú fiút, aki zavarában elkezdte a tarkóját vakargatni.

-Hiro, kéne egy kis segítség!-Kiáltott azt hiszem, a hangjából ítélve Wasabi, mire Hiro vetett rám egy kérdő pillantást.

-Ne tőlem kérdezd meg, hogy elmehetsz-e.-Nevettem fel, testem elé tartva a kezeimet.-Én addig itt maradok, ha nem gond. Megnézhetem a munkáidat?

-Persze.-Vigyorodott el izgatottan, megmutatva ezzel a kis rést fogai között. A következő pillanatban pedig már itt sem volt.

-Oooo Amaya-chaaan!~-Nyitott be hirtelen Mézvirág, amitől kissé megugrottam és ijedt tekintettel fordultam a lány felé, aki csak szomorúan elmosolyodott-Uh, bocsi, nem akartalak megijeszteni!

-Semmi baj.

-Szóóóval,a csapattal azon gondolkodtunk, hogy nem lenne-e kedved egyszer eljönni velünk egy filmre? Mondjuk holnap?-Hajolt közelebb egy kedves mosolly az arcán.

Meglepett a kérdésre, hogy őszinte legyek, hiszen alig ismertek három órája. Már el akarnak vinni magukkal valahova?

"Legalább szerzel magadnak barátokat, nem? Nem lehet ebből baj... Igaz?" Kérdeztem magamból, az újabb csalódástól rettegve.

-Um... Nem zavarnék?-Kezdtem el birizgálni egy, a szemembe lógó hosszabb hajszálamat, mely a frufrum része volt.

-Jajj, dehogyis! Ne legyél butus, meg szeretnénk jobban ismerni, és így legalább együtt töltünk egy kis időt!-Mosolygott, várva a válaszomra ami ezután egy boldog bólintás volt. A lány felsikított, de éppen annyira hogy ne szakadjon ki a dobhártyám,majd váratlanul megölelt.
Elkerekedtek a szemeim, hiszen eddig még csak a szüleimtől és Hirotól szoktam meg ezt, de úgy döntöttem ezúttal harcolni fogok a zárkózottságom ellen, és így visszaöleltem őt. - Egyébként csak hogy tudd, én, te, Gogo, Fred, Wasabi és Hiro megyünk.

-Okés. Mikor indulunk?

-Este fele lesz, szóval legyél kész kilenc órára, okés?-Kacsintott egy boldog vigyor kíséretében, miközben elkezdett az ajtó felé lépdelni.-Hiro majd elhoz téged a mozi elé!

Kissé elvörösödtem a gondolattól, de erre is bólintottam. Ezután a lány még kacsintot egyet, majd egy "na szia!"-val kilépett az ajtómon, amin ezúttal Hiro jött be, halvány pírral az arcán.

-Neked is elmondták?-Kérdezett rá egy félmosoly kíséretében.

-A filmet? Igen.-Mosolyogtam, immár háttal neki.

-És... Tényleg lenne kedved hozzá?-Kérdezte óvatosan, fogalmam sincsen miért.-Mert...Ez egy horror film.

Kissé égnek meredtek a szemöldökeim, mikor realizáltam a szavait. Sosem szerettem a horror filmeket a játékokkal ellentétben, mert ezek mindig rátettek egy lapáttal a rémálmaimra, viszont nem akartam már nemet mondani. Plusz, én is akartam egy kis időt tölteni velük.

-Öhm... Aaaham.-Motyogtam nem túl meggyőzően,amit a fiú is észrevett.

-Hé, tudod hogy én is megyek igaz?-Rázta meg bátorítóan a vállamaz, mire szemeimet automatikusan rá emeltem, így tekintetünk találkozott.-És nem fog semmi bajod sem esni, ameddig velem vagy.