Oᴘᴇɴ Yᴏᴜʀ Hᴇᴀʀᴛʜ |Hɪʀᴏ x Oᴄ|

24.Fejezet

Köszönöm szépen az eddigi voteokat és kommenteket, mindegyik egytől-egyig nagyon sokat jelent nekem.:) ❤️ Remélem a további fejezetek is tetszeni fognak nektek!~ (Most vettem észre gyerekek,hogy a 13-ik fejezettől rész helyett fejezetet írtam, ezért elnézést,kijavítottam mindegyiket fejezetre! :) xD)

[Amaya Kiyoko]

-Mégis hogy képzelted el azt, hogy ilyen korai korban pasizni fogsz?-Mordult ràm apukám, rögtön miutàn becsuktam magam mögött a bejárati ajtónkat. Kissé megszeppentem a hangneme miatt,ugyanis eddig soha nem beszélt velem így, mindig kedves és megértő volt.

-Öhm...Apa, én...Izé...-Motyogtam, mire kezdte élesebben venni a levegőt. Most láttam csak meg, hogy anyukàm mellette ül, és sajnálkozó tekintettel méreget engem.-Én szeretem őt...És ő is szeret...Tudom..

-Honnan?-Horkantott fel-Mert ezt mondta?

"Miért így beszél velem?..."

-Az ilyen fiatal lányok, mint te könnyen csapdába eshetnek az olyan fiúknak, akik ki akarják használni őket.-Nem tudtam mit mondani. Ahogy a szemeibe néztem, láttam rajta, hogy ideges és feszült is egyben, melyet igyekezett visszafogni, miattam. Nem akart kiabálni velem, ezt láttam rajta. S ezért hálás voltam...

-Apa, Hiro nem olyan...Én felismerném, ha egy fiúnak csak egyetlen egy dologra kellenék...De-

-Naív vagy és semmi tapasztalatod nincsen a fiúkkal.-Jelentette ki szárazon, majd rám mutatott.-Mégis honnan tudnàd így felismerni az igazi seggfejeket?

-Drágám...-Suttogta anyum kissé ideges tekintettel, s megpróbálta apa feltartott kezére tenni a sajátját,de a férfi tudomást sem vett róla.

-Nem akarom, hogy holnap úgy gyere haza hogy már most összetörte a szívedet.-Morogta.-Szakíts vele. Most.

Elkerekedtek a szemeim, és hirtelen minden gondolat kiszállt a fejemből. Éreztem, hogy a mellkasom kicsit gyorsabban megy fel-majd le, s hogy kiszárad a szám.
"Szakítani? De hiszen alig pár napja vagyunk együtt... Nem akarom elveszíteni őt!"

Ahogy arra gondoltam, hogy az életem újból Hiro-mentes lesz, mintha egy hatalmas, sötét űrbe csöppentem volna. Először nem éreztem s nem hallottam semmit sem, csupán a saját szívem fájdalmas dobbanásait, majd minden egyszerre zúdult rám.

Hogy soha többet nem csókolhat meg.

Hogy soha többet nem érinthetném meg.

Hogy soha többet nem lehetnék a közelében.

Én ezt nem akartam.

Nem akartam visszacsöppeni abba az életbe, amelyben Hiro előtt éltem. Azt akartam, hogy itt legyen, velem, és hogy boldogok legyünk.

-Nem.

Apa szemei elkerekedtek,amint realizàlta azt az egyetlen szót,mely úgy esett ki az ajkaim közül, remegő hangomon.

-Össze akarsz törni?

Megráztam a fejemet.-Nem. De tudom, hogy Hiro sosem bántana engem.-Suttogtam.-Veled ellentétben, én ismerem őt.

Apa megràzta a fejét.-Csak azt hiszed,hogy ismered. Egyszer majd elkezdi lemondani a terveiteket, a talàlkozóitokat, egyre kevesebbet akar majd veled lenni, majd egyszer csak arra nyitsz be a szobájába hogy valami idegen csaj társaságában-

-DRÁGÀM ELÉG VOLT!-Állt fel anya hirtelen mellőle, majd idegesen rà nézett.-Értem én, hogy ennyire meg annyira nagyon félted az egy szem kislányunkat, de ne beszélj be neki olyanokat, amik lehetséges hogy soha nem is fognak beteljesülni!

-Te is az ő párjàt fogod?-Mordult fel s ő is felállt a helyéről.-Szerinted jó ötlet lenne számára ilyen fiatalon egy kapcsolat? Bele fog rokkanni!

-Miért hiszed azt hogy a kapcsolatom máris zátonyra van futva?-Motyogtam, s lesütöttem a szemeimet.-Tudod apa, boldog vagyok vele. Làtom rajta hogy szeret engem, és hogy vigyázni akar rám. Nem erőltet semmit sem...

-Jó,tudod mit? Akkor itt fejeztem be!-Kezdett el kiabálni, kire elkerekedett szemeimet rá kaptam. Íriszeim lassan csillogni kezdtek,majd látószerveim sarkába átlátszó könnycseppek kezdtek el gyülekezni.-Akkor vàrd csak meg míg összetör,te idióta! De aztán ne gyere hozzám azzal, hogy jajjj apu, a barátom átvert engem, mert nem foglak megsajnálni!

-Jó, tudod mit?-Itt már kezdett bennem is felmenni a pumpa.-Ha ennyire azt hiszed, hogy ennek csak szenvedés lesz a vége, akkor-

-Ne beszélj így velem, mert felküldelek a szobádba!-Hangja immár az egész teret beterítette, szinte minden,amit csak ért az megrezzent.

-Küldj fel akkor, de Hiroval akkor sem fogok szakítani!-Kiáltottam,majd könnyeimmel küszködve felmentem a szobámba, és magamra zártam az ajtót. Nem hallottam közeledő lépteket,szóval ez azt jelentette,hogy apa most egy ideig nem is fog keresni engem.

Leültem a szobàmban levő szőnyegemre, majd az ágy szélének támasztottam a fejemet.

-Minden rendben?-Hallottam meg Walter hangjàt magam mellől.

-Csak azt nem értem, hogy miért jön minden jó idő után ilyen hirtelen a rossz...-Morogtam, majd lehunytam a szemeimet.-Apa elkezdett veszekedni, hogy szakítsak Hiroval, merthogy túl fiatal vagyok ehhez, ès hogy csak kihasznàl...

-És mit mondtál?

-Azt,hogy nem fogok szakítani vele. Végre úgy érzem,hogy valaki mellett ténylegesen boldog vagyok..-Mosolyodtam el halványan a mondatom végére, mire Walter csak az ölembe ült, és átkarolta az egyik kezemet, jelezve ezzel hogy akármi is történjék, mellettem van és az én oldalamon áll.