Oᴘᴇɴ Yᴏᴜʀ Hᴇᴀʀᴛʜ |Hɪʀᴏ x Oᴄ|

14. Fejezet

[E/3]

Amikor a lány feleszmélt, a fiú s a közte való távolság már igencsak, kevés volt, s mielőtt ezt teljesen realizálhatta volna, az ajtón betoppant Cass néni megakadályozta ezt.

-Itt is van a muffinn, várjatok vele még egy kicsit mert igen forró-Mielőtt befejezhette volna mondandóját észrevette a két gyereket, akik egymással szemben térdeltek és láthatóan igencsak zavarban érezték magukat.-Oh, csak nem megzavartam valamit?

Kiyoko a földet pásztázta tekintetével, míg Hiro ajakharapdálva, kissé feszült légvétellel próbálta magát nyugtatni. Egyikük sem válaszolt, így a nő úgy határozott ráhagyja ezt a fiatalokra. Egy mindent tudó mosoly kíséretében pedig ezután lesétált a lépcsőn, magukra hagyva ezzel a tindédzsereket, a robotjaik társaságában.

Kiyoko nem tudott mit szólni; ilyen szituációban ugyanis még sohasem volt, s ha akart is volna valamit mondani azt is inkább magában tartotta volna. Hiro ekkor rá nézett a lányra, és elnevette magát.

Értetlenül nézett a fiúra-Mi az?

-Olyan vörös vagy.-Nevetett, tarkójára vezetve kezeit, mellyel ezután masszírozni kezdte saját bőrét.-Szóval...Komolyan te csináltad ezt?

-Őt, kikérem magamnak!-Szólalt fel Walter karba tett kezekkel, ki immár Baymax kezei között volt.

-Aham. -Válaszolt nyugodt hangon a lány, ahogyan ő is a robotjára tekintett. Félénken s kissé szorongva egyik karját másikra helyezte, majd kissé megszorította az ottani részét pulcsijának, melyet kedvencének mondhatott. Nem tudta, mit tegyen. Őszintén, szeretett volna szerezni magának egy barátot, meg akart nyílni valakinek, s Hirot alkalmasnak is találta volna erre a pozícióra, de ahogyan rászánta volna magát, hogy beszéljen, egy hang sem jött ki az ajkai közül.
Kényelmetlenül kezdte érezni magát, mikor felötlött benne ez az ötlet, de próbált tudomást sem venni erről az érzésről, mely kegyetlenül hasított a mellkasába minden egyes alkalommal.

-Látom, küszködsz magaddal.-Szólalt  fel hirtelen a fiú. Immár mindketten álltak, s mikor Kiyoko realizálta a helyzetet rá kellett jönnie, hogy Hiro s az ő arca közti távolság már csak pár centi volt, mely igencsak kevésnek számított mindkettőjük fejében. A fiú felemelte az egyik kezét, és egy barátságos mosoly kíséretében lágyan összeborzolta a lány fekete fürtjeit. -Nem kell megnyílnod rögtön, és nem is erőltetem, okés?

Az a vigyor, mellyel újból rálátást nyerhetett Hiro kisebb nyári szünetére a fogai között teljes biztonságot adott Kiyokonak, és egy hálás pillantással ezt jelezte is a fiúnak, aki amint rájött milyen közel is vannak egymáshoz vörös fejjel lépett odébb.

-Hiro, a pulzusod jelentősen megnövekedett. Mi a probléma?-Lépett oda mellé Baymax, továbbra is Waltert tartva a kezei között.

-M-mi? Nincsen s-semmi bajom pajti!-Vigyorodott el kínosan a fiú miközben elkezdett kisebb kapásokat tenni a levegőben a hófehér robot előtt, aki csak pislogott a reakción. A fekete hajú lány arca is kezdett felvenni egy mélyebb árnyalatot ahogyan visszaemlékeztette magát a történtekre, s rájött hogy még a fiú közelségének a gondolatától is hevesebben kezd verni a szíve.

-Kiyoko-chaaaan!-Kiáltott fel Walter, mi a lány kissé megszeppent arckifejezéssel tekintett rá robotjára, aki éppen ebben a percben ugrott le Baymax kezei közül, hogy felmászhasson a lány vállaira. Hiro egy kissé mogorva tekintettel nézte végig, ugyanis neki csak pár másodpercig tarthatott az a történetesen igencsak remek érzés, hogy ennyire a közel engedte magához a lány.Ám amint Kiyoko észrevehette volna ezt, megváltozott az arckifejezése.-Az ott egy macska?

Mutatott az ajtó irányába, ahol most éppen egy macska álldogált, és nézte a számára új arcokat.

-Oh, ő itt Cass néni macskája.-Ugrott oda Hiro mosolyogva a macskához-Mochi.

-De édes!-Mosolyodott el immár a lány is, letérdelve, mire a macska szinte pislogás nélkül odafutott hozzá, és oda dörgölőzött hozzá, amely a lehető legnagyobbra akasztotta ki Hiro szemeit.

-Hű...-Sóhajtotta-Nem szereti az idegeneket.

Kiyoko erre csak fel nézett Hirora, és elkuncogta magát.-Aham~.