Oᴘᴇɴ Yᴏᴜʀ Hᴇᴀʀᴛʜ |Hɪʀᴏ x Oᴄ|

21. Fejezet

[Amaya Kiyoko]

-Magyarázattal tartozol, kisasszony.-Hallottam meg anyukám hangját rögtön azután, hogy beléptem az előszobába, és kulcsra zártam az ajtót. A hideg kirázott a hangsúlyától s attól hogy mennyire hirtelen értek a szavai, hiszen azt hittem hogy apával már alszanak.

-U-Uh...-Egy másodperc alatt elvörösödtem, amint visszaemlékeztem az alig pár órával ezelőtti történésekre, amit anyukámnak is sikerült meglátnia a világítás miatt. - N-N-Nos...

-Wow. Még sosem láttalak ennyire zavarban lenni!-Mosolyodott  el szórakozottan, ahogy leült az egyik konyhában levő székre, majd megpaskolta a mellette ülő helyet-Szerencséd, hogy apád helyett én találtam rád ilyen későn, mert én nem harapok akkorát.

-Hehe...-Ennyit bírtam kinyögni, majd lassan leereszkedtem mellé a székre, és csendben vártam hogy kikérdezzen engem mindenről, amiről csak ki tudhatott volna.

A kérdésekre nem is kellett sokat várnom, alig telt el fél perc, édesanyám ajkai rögtön szólásra nyíltak, és érdeklődően fordultak felém.

-Szóval? Hogy-hogy ilyen sokáig voltál kint, és ki volt az a fiú aki hazakísért téged? Hogy néz ki, mi a neve? Tudod, ebben a sötétben nemigen láttam a kinézetét, szóval fogalmam sincs, de annyira látom rajtad hogy bele estél. Talán már barátja van az én kicsikémnek?-Vigyorodott el mindent tudóan az utolsó kérdése végére, mire éreztem hogy a kezeim, melyek az ölembe voltak rakva megremegtek, és a fejem is teljesen felforrósodott.

-Um.. Legelőször is...-Kezdtem bele halkan, kissé remegő hangon a zavartságom miatt-A film tartott eddig, mivel több volt mint amennyit vártam, hogy lesz... Sajnálom, ha aggódnotok kellett.-Hajtottam le kicsit a fejemet megbánásképp-Másodszor, ő... A-a barátom volt, igen... A neve Hamada Hiro, a Lucky Cat kávézóban lakik, a tulajdonosa, Cass az ő nagynénje. Sajnálom, hogy eddig nemigen meséltem róla de annyira sok minden történt az utóbbi hetekben, hogy még én nekem is nehéz volt lépést tartanom magammal... De ígérem hogy egyszer mindenképpen be fogom mutatni nektek őt személyesen is!-Néztem fel komoly tekintettel az anyukám szemeibe, mire a sajátjai felcsillantak, és óvatosan, mosolyogva kisimított egy hosszabb tincset a frufrumból, mely a szemembe lógott.

-Rendben, ne aggódj nem haragszok.-Kuncogott fel-Habár apáddal nem tudom mi lesz, ha rájön hogy az egyetlen lányának már van barátja.

-Remélem nem fog kiakadni.-Motyogtam kissé feszültté válva, mire az előttem levő csak megfogta a vállamat, és bátorítóan megszorította.

-Nem fog semmi sem történni, ebben biztos vagyok. Viszont mostmár feküdj le aludni, biztosan fáradt lehetsz.

-Rendben. Jó éjt anya.-Mosolyodtam el halványan miközben felálltam a székről, majd adtam egy puszit anyukám arcára, s lassan elindultam a szobám felé, boldogan dobogó szívvel a mellkasomban.

"Anya nem borult ki!" Realizáltam többször is magamban, amely mindig boldogabbá tett. "Remélem apa sem fog..."

Utóbbi kisebb görcsöt okozott a hasamban, hiszen apát mindig is úgy ismertem a fiúk terén mint azt a tipikus "ha hozzáérsz a lányomhoz élve megeszlek ebédre" típust, szóval kissé félek a reakciójától. Hiro a legelső barátom, szóval nincsenek tapasztalataim ezügyben de remélem hogy nem fogok semmit sem elrontani akkor, ha majd eljön az idő a bemutatkozásra!

Mikor belépetem a szobámba, a telefonom, váratlanul megrezzent, jelezve ezzel számomra hogy üzenetet kaptam. Boldogan vigyorodtam el mikor elolvastam Hiro nevét a küldőnél.

Hamada Hiro
Örülök, hogy ugyanúgy érzel mint én. :) Jó éjszakát, szeretlek!❤️

Az utolsó szótól hatalmasat dobbant a szívem, majd vadul, verni kezdett. Az arcom, amelyről nem lehetett levakarni a vigyort, teljesen elvörösödött.

Én
Én is. Jó éjszakát, Hiro! Én is szeretlek! ❤️

Remegő kezekkel nyomtam rá a küldés gombra, gondolataimból azonban Walter hangja szakított ki, amikor is hirtelen mellettem termett.

-Szóóval, hogy telt a randi?-Fonta keresztbe karjait maga előtt felvont szemöldökkel, kíváncsi tekintettel.

-U-Uhmmm... Jól... A-a barátnője lettem...-Motyogtam ajkaimat harapdálva, hiszen még mindig nem igazán tudtam realizálni a dolgot annyira, hogy teljesen el is higyjem.

-Szóval akkor mostmár hívhatlak Mrs. Hamada-nak??-Vigyorodott el egy másodperc alatt mire egy nagyobb lökéssel lelöktem őt az ágyról, egy párna segítségével. - HÉ!

-Ne beszélj hülyeségeket!-Puffogtam paprika arccal-Szó sem volt ilyesmiről, szóval ne fantáziálgass ilyesmiket!

-Ha te mondod. - Forgatta meg a szemeit-Hé, jött egy üzeneted a szerelmedtől~.-Mutatott rá a telefonomra, melynek képernyője hirtelen világosodott el s rezzent egyet, felmutatva Hiro nevét. Rögtön elmosolyodtam és a kezeim közé vettem az eszközt, hogy elolvashassam az újabb üzenetét.

Hamada Hiro
Tudod...Néhány éve már építettem Baymaxnek szárnyakat, nem lenne kedved kipróbálni a repülést rajta?

Érdeklődve meredtem a képernyőre, hátha választ kapok a magamban feltett kérdésemre, ám miután rájöttem hogy valószínűleg sosem fogok így választ kapni, elkezdtem leírni a gondolataimat.

Én
Kicsit félek a magasságtól...De miért is építettél neki szárnyakat?  :D

Szinte rögtön jött a válasz.

Hamada Hiro
Csak hogy tudjak repülni vele ha ki akarok kapcsolódni. :D Nem kell félned, én is veled leszek akkor és biztosíthatlak hogy nem lesz semmi bajod sem.