Oᴘᴇɴ Yᴏᴜʀ Hᴇᴀʀᴛʜ |Hɪʀᴏ x Oᴄ|

23. Fejezet

[Amaya Kioko]

-És ez a kép mikor készült?-Mutattam rá egy képre,melyen egyedül Hiro látszódott, és éppen egy lego robotkàt próbált összeállítani, látszólag hatalmas, boldog vigyorral az arcán.

-Ohh, az, mikor öt éves volt, akkor kapta meg az első lego készletét.-Mosolygott rám Cass vidáman.-Képzelheted milyen boldog volt, hogy végre valamiből tud építkezni!-Nevette el a végét, mire én is elmosolyodtam.-Istenem, olyan hamar elmentek ezek az évek. Milyen kàr,hogy Ta-

-Cass néni, miért mutogatod a baràtnőmnek a kiskori képeimeeeet?-Nyújtotta el a szó végét nyűgösen Hiro, a "barátnő" kifejezés miatt pedig egy kisebb pír telepedett az arcomra, àm ha jól làttam, Hiro is elvörösödött. Elkerekedtek a szemei.:-Ú-Úgy értem-

-Nekem nem is meséltetek arról, hogy már együtt vagytok.-Biggyesztette le ajkait, látszólag szomorúan a mellettem üldögélő hölgy, majd hirtelen a sajátjaival gyengéden megfogta az én kezeimet. A szemeimbe nézett, és bátorítóan elmosolyodott.-Olyan jó szívű lány vagy, örülök hogy egy ilyen lány vigyáz Hirora.

A nem várt szavaktól azonnal egy mélyebb árnyalatot vett fel az arcom, ennek következtében pedig úgy éreztem, muszáj lehajtanom a fejemet, s így is tettem.

-U-mmm..K-Köszönöm...-Motyogtam alig hallhatóan, habár fogalmam sem volt arról,hogy ilyen helyzetben mit kéne mondanom. Ez kissé nagyképű, nem? Vagy csak én gondolom így? Vagy csak túlgondolom én magam is??

A csendet ekkor Hiro telefonjának csengőhangja törte meg, mely teljesen visszarántott a gondolataimból a valóvilágba. Mindketten a fiú felé néztünk, aki ebben a pillanatban vette fel a bejövő hívást.

-Hallo...Gogo?...-Egy nagyon halk hangot véltem felfedezni,mely a túloldalról szólhatott.-Mi?! Oké...Várj egy kicsit.

S azzal letette a telefont. Mikor rámnézett rögtön találkozott a tekintetünk, s egyből betekintést nyerhettem a jelenlegi érzéseibe:

Sajnálat, és egy kisebb feszültség.

-Cass néni, Amaya. Kicsit el kell mennem, de hamarosan visszajövök.-Mosolygott ránk halványan, de láttam rajta hogy valami nincsen rendben. Vagyis, inkább azt hogy valamit nem igazán szeretnene elmondani.

Mielőtt gondolkodhattam volna felpattantam Cass mellől, s Hiro fele léptem egyet, kissé felé nyújtva egyik kezemet.

-Nem mehetek veled?-Kérdeztem, hiába tudtam hogy ez úgy hangzik most,mintha nem tudna senki sem levakarni engem róla, de a viselkedése rossz előérzetet kelltett bennem, s nem akartam, hogy baja essen. Ott akartam lenni vele, bárhova is megy, mert...Meg akartam védeni.

Fogalmam sincsen, hogyan, de egy biztos: ha nem lennék ott vele, akkor egészen addig szoros görcsben lennék, amíg Hiro vissza nem ér, s be nem bizonyítja, hogy nincs semmi baja.

-Sajnálom, de nem.-Oda lépett hozzám, s egy csókot nyomott a homlokomra, majd lejjebb hajolt, s az ajkaimmal is ugyanezt tette.-Holnap találkozunk,rendben?

-Minden rendben?-Suttogtam az ajkaira, mire felemelte az egyik szemöldökét, meglepetten csillogó szemekkel.

-Természetesen. Csak a haveroknak kell egy kis...Segítség. Suli, tudod.-Mosolygott. Bólintottam, habár nem igazàn hittem el egy szavát sem, hiszen làttam s éreztem, hogy valamit nem szeretne elmondani.

Végül inkább úgy döntöttem, hagyom ezt most, s beleegyeztem a helyzetbe. Hiro ezutàn rögtön fel is rohant, s Baymaxet magával víve -aki nem tudom,minek fog kelleni, de ő tudja- ki is rohant az ajtón.

-Nyugodj meg, kincsem.-Hallottam meg Cass hangját.-Hironak elég sokszor sürgős dolga akad, de teljesen megértem. Mindensetre, hogy állsz az iskolával? Döntöttél már?

A kérdés teljesen kirázta a testemet. A lábfejemtől kezdve egészen a fejem búbjáig éreztem, hogy megreszketek a hirtelen kérdéstől s attól, hogy ez az egyetlen szó mennyi emléket hozott magával a gondolataim közé.

Kicsit megràztam a fejemet. "Nem, Kiyoko. Nem szabad most ezekre gondolnod, hiszen màr nem ott élsz. Ez egy teljesen más hely, más környezettel és emberekkel."-Parancsoltam magamnak gondoltatban.

-Igazából...Eléggé érdekel a robotika, és ehhez azt hiszem megfelelő iskola lesz a S.F.I.T.-Mosolyodtam el halványan Cass felé fordulva.-Egyébként, hogyan lehet oda bekerülni?

-Én nem igazán tudom a részleteket, de ha Hiro visszajön, akkor kérdezd majd meg tőle mindenképpen. Kérsz valamit amúgy? Sütit, innivalót?

-Nem kérek,köszönöm. Igazsàg szerint lassan haza kellene mennem, mivel màr elég későre jár.

Bólintott, mire elköszöntem, s a következő pillanatban már róttam is az utcákat, hogy minél előbb hazaérjek. Ám a mobilomon rezzenesére lassította a tempómat, ugyanis muszáj volt elolvasnom, hogy ki s mit írhatott.

Anya: Apád itthon van, és tudomást szerzett a barátodról. Eléggé kivan..