A lány mozdulatlanul feküdt az ágyban. Barna tincsei szétterültek feje körül a fehér párnán. Szemeiben még ott csillogtak a ki nem sírt könnyek, sápadt arcán fényes nyomot hagytak a felszáradt sós cseppek. Eltompultak a fények mogyoróbarna íriszeiben, melyek békés megnyugvással tekintettek a világba. Arcán ott maradt egy utolsó, gyenge mosoly. Talán tudta, hogy nemsokára egy sokkal jobb helyre kerül majd. Nem szenvedett többé. Nem érezte már a görcsösen szorongó gyomrát, összefacsarodó szívét, a nehéz béklyókat a lelkén. Végre megpihenhetett. S oda, ahová ment, nem követték földi gondjai.
YOU ARE READING
Novellák
Short Story______ Novellák tőlem, melyeket úgy éreztem, ideje megosztanom azokkal, akiket érdekel. ........... ❝Talán újra és újra meg kell halnunk azért, hogy élhessünk.❞ ×× MINDEN JOG SZIGORÚAN FENNTARTVA. __
