Saira (A Széthullott Királyság I.)

6. fejezet

Tullyver az utolsó pillanatban csúszott le a lováról. A következőben egy nyílvessző suhant át ott, ahol az előbb ült.
Különös vésetekkel díszített ezüstveretes ébenfa botot húzott elő az övéből, amit úgy formáztak, hogy a tenyerébe simuljon. Egyenlőre nem csinált vele semmit, csak idegesen forgatta az ujjai között, olyan testtartással, mint egy ugrásra kész ragadozó.
A következő nyilat látta is, könnyedén elhajolt előle. Megrázta magát, és a testét nyugtalanító, kékes derengés vette körül.
Ahogy sejtette, két sikertelen lövés után nem jött harmadik. Támadói előbújtak a bokrok közül. Azt várta, hogy egyszerre rohannak rá, de nem tették. Helyette lassan közeledtek, és körbezárták. Tullyver jobb kezébe fogta a botot, és maga mellé engedte.
- Ha most eltűntök, életben maradtok. - mondta. Hangja akár a vihar előtt járó szél. - De ha rám támadtok, mindannyiótokkal végzek. Az uralkodó nevében járok el.
- Milyen uralkodó? - kérdezte az egyik útonálló.
- A törvényes. - mondta Tullyver. Az útonálló felvonta a szemöldökét.
- Nem is tudtam, hogy újabban olyanunk is van. De mindegy is. Most nincs itt a királyod, hogy megvédjen. - mondta, és közelebb lépett. - A lovadat elvisszük, és mindent, ami a nyeregtáskában van. Meg a nyeregtáskát. Ha van nálad valami pénz, azt a kezemben szeretném tartani, de csak amíg háromig számolok...
Tullyver vállat vont, és meglendítette a botot, ami egyáltalán nem bot volt, hanem egy mágikus fegyver, hasonló Saira Egéhez.
A bot egyik végén olvadhatatlan és törhetetlen jégből készült penge bújt elő. Tullyver takarékos mozdulattal átvágta a férfi torkát, és oldalt lépett, hogy az artériából kilövellő vér ne piszkítsa be a ruháját.
A többi bandita elkerekedett szemmel bámulta a társukat. A férfi a torkát markolászta, mintha ezzel visszatarthatná az ujjai közül kifolyó vért. Ez nem szerepelt a forgatókönyvben, gondolta Tullyver. Nem számítottak rá, nem is hitték, hogy ilyesmi lehetséges, és most ledermedt az agyuk a döbbenettől.
Tullyver kevesebb, mint fél perc alatt végezhetett volna a maradékkal, de inkább felugrott a lovára, csettintett a nyelvével, a ló pedig azonnal vágtába ugrott. Marjával félretaszította az egyik banditát, és elporzott az úton, észak felé.
Tullyver meglendítette a kardot. A penge fehér gőzzé változott, és eltűnt. A nő az övébe tűzte a botot.
A Viharsánc előhegyei között járt már. Itt még akadtak települések, a hegyoldalakon szőlőt és gyümölcsöt termesztettek, amiből száraz bort és pálinkát készítettek. Tullyver véleménye szerint a bor ihatatlanul savanyú, a pálinka pedig nagyon durván lepárolt volt, de ha mást nem, sebet fertőtleníteni lehetett vele.

Egyébként sem gasztronómiai túrára érkezett ide. Sairát kereste. Szinte lehetetlennek tűnt a feladat, hiszen a Viharsánc csipkézett, hófödte csúcsainak, sötét völgyeinek, fullasztóan sűrű fenyveseinek, folyamatosan mozgó gleccsereinek és ingatag, lavinaveszélyes lejtőinek kiismerhetetlen útvesztőjében annak idején hadseregek vesztek el nyomtalanul. Saira pedig csupán egyetlen ember volt.

Azonban Tullyvernek különös tehetsége volt az elveszett dolgok felleléséhez. Ha valaki kérdezte volna, azt mondja, olyan, mint egy vékony, foszló madzag, amit folyamatosan rángatnak. Ha az ember elég ideig követi, akkor megtalálja, amit keresett.

De hát soha senki nem kérdezte, még maga Raxan sem, akinek pedig észre kellett vennie a Tullyver ereiben folyó mágiát. Azonban a király soha nem kérdezett rá. A gondolatra Tullyver vállat vont. Ez igazán nem az ő baja.

Este már a Viharsánc peremén táborozott. A fenyők sötét falként magasodtak előtte. Azt tervezte, hogy visszamegy oda, ahol a két sárkányvadász találkozott Sairával, és onnan kiindulva igyekszik egyrészt nyomokat, másrészt a láthatatlan zsineget követni, ami egyre erőebben rángatta észak felé.

Miközben a tűz mellett ülve majszolgatta a vacsoráját, gondolatai a célpontja körül forogtak. Lehetséges, tényleg lehetséges, hogy Saira, az a Saira, akit hat esztendővel ezelőtt taszítottak le cselszövéssel a trónjáról, valami ismeretlen hatalmasság közreműködésével, életben maradt ?