Saira (A Széthullott Királyság I.)

14. fejezet

Kendrick Drake már a kezdetektől fogva őrültségnek tartotta Saira tervét. A királynő azt parancsolta, hogy a lehető legrövidebb úton vonuljanak a Szürke-toronyhoz.

"- És ott? Nem engednek át minket, ugye tudod?" - kérdezte akkor Drake. A királynő csak mosolygott.

"- Az az én gondom." - felelte, és eltűnt az éjszakában.

Drake számba vette a lehetőségeket. A Sárkány Fattyai teljes létszámban, nagyjából háromezren vonultak mögötte. Ezerötszáz gyalogos, nyolcszáz nehézlovas, ötszáz íjász,néhány tucat ide vagy oda, és még két-háromszázan felcserek, ostromszakértők, szakácsok, kocsisok és öszvérhajcsárok, akik a felszerelést, ételt, bort, és hasonlókat szállították.

Drake pedig ideges volt. Egy háromezer fős sereget nem lehet rejtegetni, de legalább is nem a végtelenségig. Már az is isteni csoda volt, hogy eddig nem fedezték fel őket. Követte Saira parancsait, de elhatározta, hogy ha szükséges, tétovázás nélkül visszavonulást vezényel.

Noiri ügetett mellé. A nő robusztus csatamén helyett egy apró termetű, bozontos lovat ült meg, amin semmilyen páncélzat nem volt, csak nyereg és kantár. Drake nem becsülte le a lovat. Rövid távon gyors volt, és akár egész nap ügetett, pihenő nélkül, amikor a páncélozott, izmos csatalovak már rég kidőltek mellőle. A nyeregről most három teli tegez lógott, Noiri hátán pedig felajzott íj ágaskodott. Foltos köpenye a ló farán terült szét, és meg-meglebbent a menetszélben.

- Szóval, kapitány? Még mindig elhiszed, hogy a királynő átjuttat minket a Szürke-torony szorosán? - kérdezte köszönés helyett.

Drake vállat vont.

- Nem tudom. Azt tudom, hogy leszerződtünk vele, és kifizette az előlegünket. Ennek ellenére, ha úgy látom, hogy rosszul alakulnak a dolgok, kész vagyok elfutni.

- Csak így?

- Csak így. - bólintott Drake. - A pénz egy dolog, Nor, de a biztos halálba nem megyek érte.

- Aha. Na és azon gondolkodtál már, hogy miért vonulunk a Szürke-torony ellen? - kérdezte Noiri. Hegekkel borított, hosszú zongoristaujjai nyugtalanul piszkálták az íj mellkasát keresztező idegét.

- Gondolkodtam. - felelte Drake, és hatalmasat sóhajtott. Bár lassan tavaszodott, még jócskán hideg volt, a levegő éles, akár egy kés. - Azt hiszem, nem is a torony a cél. Az csak akadály az úton.

Szivart húzott elő a zsebéből, leharapta a végét, és rágyújtott. Kipöffentett pár füstpamacsot, aztán kibökte.

- Szerintem Oakwell ellen megyünk. A város nem valami jól védett, és ha elfoglaljuk, Saira kézben tarthatja az ország élelmiszer-készletének több, mint hetven százalékát.

- Briliáns húzás lenne. - mondta a nő. - Még néhány hónap, és kezdődik az aratás. A készletek már nem tartanak ki sokáig. Éhesen pedig még Raxan katonái sem harcolnak.

- A királynőtől kitelik egy ilyen húzás.

Noiri ráharapott az alsó ajkára.

- Drake, ugye tudod, hogy Saira veszélyes? Senki nem tudja, hol volt eddig. Hogy mit csinált. Egyáltalán, biztos, hogy ez a nő Saira?

- Ezen én is gondolkodtam. Arra jutottam, hogy nincs épeszű ember, aki éppen az ő identitását lopná el. Semmilyen előnye nem származik belőle. Az emberek többsége utálja. A nemesség szintén. Ne felejtsd el, száműzték, aztán Oakwellben megkorbácsolták. Saira egy senki. Mintha nem is létezne, az emberek igyekeztek elfelejteni, és sikerrel jártak. Hogy hol volt eddig, és mit csinált...nem tudom. Szerintem senki. De ha akarod, megkérdezheted tőle. A Szürke-toronynál csatlakozik hozzánk.