Feladni nehezebb

Végül megtört

- Éppenséggel pont azért pakolok, mert hazaindultam. Segíthetek valamiben? - úgy beszélt, mintha meg sem lepődött volna az erőszakos belépőn és nyugodtsága szörnyen idegesítő volt.

- Azt majd meglátjuk. De ha bármilyen módon akadályozni mer, többé már nem kell hazamennie.

Szeme egy pillanatra megrebbent, de úgy tűnt, hozzá volt szokva az efféle fenyegetéshez. Engem azonban sem a hozzáállása, sem az idegesítő modora nem érdekelt. Egy dolgot akartunk tőle: hogy véget vessen a VESZETT hatalmának a város felett.

- Nos, Gregory. Nem zavarnánk sokáig, hiszen nekünk is van jobb dolgunk ennél. És ha együttműködik, akkor ma este a családjával vacsorázhat.

- Igazán? - kérdezte kihívóan. - Ez nagyon kedves tőletek. De miről lenne szó?

Közelebb léptem hozzá, mielőtt válaszoltam volna. Megragadtam a nyakkendőjét és megrántottam egy picit, hogy biztosan jól figyeljen arra, amit mondok.

- Nem tudom, mit akart volna tenni, most, hogy az épületet lefoglaltuk, de én már kitaláltam a programját. Az építménnyel együtt a hatalma is elpusztul. Szóval adja át a kormányzást valaki másnak, aki egyenlő jogokat és a gyógyulás lehetőségét nyújtja a magamfajtának.

- Na álljunk meg egy kicsit - emelte fel a kezét. - Bemasíroztok az irodámba, megfenyegetitek a tudósaimat és aztán arra kértek, hogy mondjak le a pozíciómról?

- Ja, valahogy így - válaszoltam összeszorított fogakkal.

Örültem, hogy a régi önmagam végül visszatalált hozzám és ismét képes voltam elrejteni a gyengeségeimet. A férfi elcsendesedett pár másodpercre, csak, hogy utána újra a szemembe nézzen és makacsul ennyit mondjon:

- Soha.

Hallottam mögülem Newt lépteit, majd éreztem, ahogy gyengéden arrébb tol. Így már ő szemezett Gregory-val, aki még mindig nem engedett a méltóságából.

- Na ide figyeljen, Greg. Mindent csak egyszer mondok el, úgyhogy jól nyissa ki a fülét. Mi nem barátkozni jöttünk. Tudja maga, hány ilyen város van már a hátunk mögött? Hány ugyanilyen unalmas "polgármestert" láttunk már? Sokat. Eleget ahhoz, hogy tudjam, maga is meg fog törni. Ahogyan a városa is és mindene, ami eddig volt.

A férfi nem válaszolt, csak továbbra is csúnyán nézett. Akkor még ő is elhitte, hogy képes lesz megtartani a hatalmát, csak úgy, mint a többiek.

- Nem adok semmit - szűrte ki a fogai közt, kihangsúlyozva az utolsó szót.

Newt erre hirtelen gyomorszájon vágta, amire sem Gregory, de még én sem számítottam. Hallottam, ahogy a két férfi megindul, de rögtön meg is fordultam és fegyveremet rájuk szegezve megállítottam őket.

- Egy lépést se! Ha megmozdulnak, lövök.

Valójában nem állt szándékomban megölni őket. Még Dr. Fischert sem. De ehhez meg kellett érteniük minket és a célunkat.

- Azt hiszitek, ez ilyen könnyű lesz? - szólalt meg Gregory rekedten. - Csak behúztok néhányat és már...

Nem tudta befejezni a mondatot, mert Newt ekkor egy újabb ütést mért rá. Majd még egyet. És még egyet. Végül megragadta a gallérját és így szólt:

- Azt javaslom, ne álljon ellen sokáig. A VESZETT-nek már rég vége és nem kell sok, hogy a maguk uralma is összedőljön. Hiába alkalmazzák az ő elveiket, nekik sem sikerült megtartaniuk a hatalmat és a befolyást.

- Eddig minden rendben ment.

- Mert még nem tolta ki a képét a külvárosba! - szálltam be én is a beszélgetésbe. - Ott semmi sincs rendben!

Vagy nem tudta, mit válaszoljon erre, vagy egyáltalán nem is akart semmit mondani. Aztán szólásra nyitotta a száját, de eltért a témától:

- És mégis mit vártok, mit csináljak? Adjam át valaki olyannak a helyem, aki alkalmatlan a feladatra? Hogy még nagyobb káosz legyen?

- Nem. Azt akarjuk, hogy mindenkinek egyenlő jogokat adjon. És mivel az épületben van az ellenszerből, azt javaslom, ne tartogassa, hanem ossza szét azoknak, akiknek szüksége van rá. Ha muszáj, jelentsen be kötelező napokat, amikor mindenkinek be kell jönnie, hogy megkapja az injekciót. Akár többször is. Vagy adjon nekik időpontokat a vizsgálatok alapján, vagy amit akar! Csak hagyja, hogy a fertőzöttek is normális életet élhessenek!

A fő célom ezzel a beszéddel az volt, hogy a szívére hasson. Hátha ezzel a módszerrel sikerül meggyőzni őt és talán jó útra tér magától. És nem kell új vezető után kutatnunk.

Néhány csendes és felettébb nyugtalanító perc után Gregory vonásai meglágyultak és én azonnal tudtam, hogy győztünk. Ennyi harc és szenvedés után végre sikert értünk el az ügyünkben.

- Nem hittem volna, hogy egyszer ez a nap is eljön - nevetett fel Gregory. - De úgy hiszem, igazatok van. Eddig meg voltam győződve róla, hogy amit teszek, az helyes, de nem voltam tisztában a tényekkel. Földbe dugtam a fejem és azzal hitegettem magam, hogy minden rendben. De látom, hogy egész végig tévedtem.

- Örülök, hogy megváltozott a véleménye - Newt még mindig gyanúsan méregette a férfit, de már ő is megnyugodott egy kicsit.

- Az orvostudomány arra van, hogy segítsünk másokon, nem pedig arra, hogy elpazaroljuk. Más idők járnak, mint akkoriban, amikor a VESZETT megalakult - az ablak felé fordult, majd folytatta: - Megteszem a szükséges lépéseket a változás irányába. Holnap új korszak kezdődik.

Igazán magam sem hittem el, hogy valójában nem is volt olyan nehéz meggyőzni őt. Lehetséges, hogy Gregory is végig azon tépelődött, hogy helyesen cselekszik-e. Ő volt az első ember ebben az épületben, aki normálisnak volt mondható.

- Akkor mit tegyünk most, főnök? - kérdezte az egyik orvos.

- Készítsék elő az ellenszereket a holnapi beadásra. És állítsanak fel egy rendszert, ami szerint az egész zajlani fog...

A többit már nem hallottam. Forogni kezdett körülöttem a világ és a földre zuhantam. Elhomályosult a tekintetem és éles fájdalom áradt szét a testemben. Newt a nevemet szólongatta, de nem tudtam válaszolni. A sötétség ellepett.

Béna lett, mi? Ja, szerintem is.