Cursed - Átkozott /KTH/✔

16.

- Taehyung -

Az első pillanattól kezdve ellenállt nekem így tudtam, hogy MiRah más, mint a többiek voltak. Nem is emlékszem hányan voltak már és hogy volt-e egyáltalán, akit megkedveltem közülük de ő elérte, hogy belé zúgjak. Eleinte megjátszottam a kedves szavakat és érintéseket aztán már minden szó és tett őszintén a szívemből jött. Hiába figyelmeztetett a démon nem érdekelt egyetlen szava sem és mikor MiRah az életéért küzdve elmondta, hogy szeret, ott már tudtam: minden a helyére fog kerülni. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy tudni fog az átokról. Azzal tisztában voltam, hogy már látta a démont mert többször említette, de ellen is álljon neki és szembe szegüljön vele az végképp meglepett.

Azonban ott visszhangzott a fejemben, amit a démon mondott. "Meg kell pecsételned." Végre megtaláltam a lányt akit én magam választottam azzal, hogy szerelmes lettem belé. Azonban a megpecsételés egyet jelentett azzal, hogy nekem kell adnia magát. Már pedig nem akartam semmit rá erőltetni. Főleg miután jobban megismertem egy utolsó szemét alaknak éreztem magam azért, amin miattam keresztül kellett mennie.

- Min gondolkodsz ennyire? - kérdezte MiRah, ahogy az arcomra simított. Az ágyamon feküdtünk és a karjaimban tartottam őt. Mindig jól esett magamhoz ölelni, de ott és akkor mindennél jobb volt.

- Rajtad. Azon mennyire piszkosul mázlista vagyok, hogy megismertelek.

- Tae, kérdezhetek valamit?

- Persze kicsim. - dőltem előrébb, hogy egy puszit nyomjak a fejére.

- Milyen átok van rajtad? - kérdezte, mire lefagytam egy pillanatra. Nagyot nyeltem, majd lassan visszafeküdtem a hátamra, de nem engedtem el.

- Tudod mikor debütáltunk, sokáig nem volt nagy sikerünk. - sóhajtottam egy hatalmasat. - Még senkinek nem beszéltem erről.

- De én segíteni akarok. - bújt közelebb hozzám. Nagyon aranyosnak találtam ezt a jellegű tettét és képtelen voltam ellenállni a szépségének.

- Nagyon el voltunk keseredve. Rajongóink alig voltak és úgy tűnt, hogy a cég feloszlat minket, mert veszteségesek voltunk a számukra. Aztán valahol megtaláltam azt a könyvet. Számomra ismeretlen nyelven íródott, de meghallottam egy hangot és olvashatóvá vált a szöveg. Egy alkuról szólt, ami teljesíti a legnagyobb álmainkat, de cserébe egy lelket kért. Azt hittem az enyém kell majd neki, de nem így lett. Az első lélek egy lány volt akit alig ismertem, de a démon nem válogatott. Rövidesen egyre nőni kezdett a rajongók száma és sokkal többen ismerték már a nevünket. Hírnévre tettünk szert, de az idő múlásával elfáradtam. Kiutat kerestem az egészből és megtudtam, hogyha megtalálom a páromat aki viszont szeret, akkor megtörheti az átkot. De a démon mindig olyan lányokat vont az átok alá akikről tudta, hogy soha nem tudnám megszeretni. De téged szeretlek és nem azért, hogy vége legyen ennek.

- Tényleg szeretsz? - nézett rám nagy szemeivel.

- Igen. Mindennél jobban. - csókoltam meg, amit viszonzott. Az érzelmesség gyorsan váltott hevességbe és már csak akkor eszméltem fel, mikor MiRah meztelenül feküdt alattam arra várva, hogy egyesítsük a szerelmünket. Vigyázni akartam rá, de képtelen voltam vissza fogni az indulataimat, annyira kívántam már őt. Fájdalmat okoztam neki és akkor bizonyosodott be számomra, valóban szűz volt. Sűrű bocsánat kérések közepette csókolgattam végig az arcát és cirógattam a fedetlen bőrét. Imádtam minden porcikáját és azt mikor bátorítóan a vállamra tette a kezét jelezve, hogy készen áll. Megcsókoltam és ajkába harapva mozdítottam meg a csípőmet, ami belőlem egy jól eső nyögést csalt ki, MiRah hangján még érződött a fájdalom, de gyorsan túl lépett rajta és beszállt a játékunkba. Elképesztően gyönyörű volt, ahogy próbált velem együtt mozdulni és torkából felszakadó nyögései borzolták az idegeimet, ugyanis olyan izgató volt számomra, hogy nem tudtam eléggé visszafogni magam.

Levegő után kapkodva nyúltam el a hátamon, míg mellkasomhoz szorítottam a lány törékenynek tűnő testét. Tudtam, hogy ő már az enyém és senki sem veheti el őt tőlem. Ragaszkodni kezdtem hozzá, ami csak azt jelentette, hogy először lettem igazán szerelmes. De féltem is, mert nem tudtam milyen tervei vannak a démonnak.