Cursed - Átkozott /KTH/✔

4.

Gyanakodva figyeltem az engem vizsgáló orvost. Fájt mikor a szemembe világított, hogy megnézze a pupilla reflexem a fényre és nem nyugtatott meg a homlokráncolása. Tae végig a kezemet szorongatta és simogatta felváltva, látszódott rajta, hogy rettenetesen aggódik.

Semmi baj nem volt, amíg nem próbáltam emlékezni arra, amit Tae és a fiúk meséltek nekem. Akkor ugyanis elképesztően fájdalmas szúrás hasított a fejembe. Olyan erős, hogy alig tudtam elviselni. Az volt a szerencsém, hogy Jin rögtön hozott a nyakamra egy nagy zacskó fagyasztott zöldséget. Mikor a szúrás alább hagyott Tae az ölébe húzott és szorosan ölelt magához, folyamatosan simogatva a hátam vagy a fejem. Aztán megkérte Namjoon-t, hogy hívja fel a csapat orvosát és kérje meg, minél előbb jöjjön a fiúk dormjába.

- Pontosan hogyan is történt a baleset? - egyenesedett fel előttem Dr. Ming.

- Nem emlékszem. - ráztam meg kissé a fejem. Hiába próbáltam felidézni bármit, nem ment. A doki sóhajtott egyet, majd Tae-ra nézett.

- Valahogy megcsúszott és ahogy elesett beverte a fejét.

- Pontosan hol? - kérdezte a doki, mire Tae egyik kezével a tarkóm környékére mutatott. A férfi mindkét kezével meg fogta a fejem és finoman elkezdte mozgatni. - Fáj?

- Nem. - feleltem. Elengedte a fejem, majd a Tae által mutatott területet kezdte nyomkodni.

- Most érez valamit?

- Nem, semmit. - a doki ismét a homlokát ráncolta, majd elengedett. Tae rögtön mellém csúszott és a vállamnál karolt át. Imádtam ezt a pasit, oda és vissza voltam érte, hisz még is csak a biasom volt, de attól még rohadt kellemetlenül éreztem magam a közelében. Úgy éreztem nekem nincs helyem mellette, vagy a közelében.

- A probléma a következő. - ült le a doki. - A vizsgálatok alapján minden rendben van. Viszont az elmondottak alapján az érintett területen nincs semmiféle fájdalom. Azonban a kis hölgy emlékezetével gondok vannak, ami arra enged következtetni, hogy az agy egy olyan része sérült mely az emlékekért felelős. Azt javaslom, hogy készíttessenek egy agyi röntgent ami alapján további vizsgálatokat lehet végezni. Azonban az is lehetséges, hogy néhány nap elteltével az emlékek maguktól vissza térnek. Néha fájdalommal jár, de utána jobb lesz. - fejezte be.

- Köszönjük Dr. Ming. - pattant fel Tae és hajolt meg a férfi előtt.

- Javaslom, hogy pihenjen sokat és ne erőltesse az emlékeit. Várjanak néhány napot, de hogyha rosszabbra fordul az állapota, rögtön vigyék kórházba. - nézett mélyen a srác szemeibe a doki.

- Úgy lesz. - bólintott egy nagyot Tae majd kikísérte a dokit. Én lehajtott fejjel ültem a többi sráccal akik beszéltek hozzám, de nem figyeltem rájuk. Azon kattogott az agyam, hogy mi történt és én miért nem emlékszem azokra, amikre mindenki más igen.

- Picim? - éreztem meg Tae kezeit a térdeimen amire fel emeltem a fejem, így tekintetem találkozott az övével. Szemeiben tömény aggodalom csillogott. - Jól vagy? - folytatta, de nem válaszoltam. Nem azért mert nem akartam, hanem azért, mert képtelen voltam megmondani, hogy milyen állapotban voltam. Nem éreztem, hogy fájt volna valamim pedig mikor magamhoz tértem majd szét hasadt a fejem, viszont amint Tae szemeibe néztem minden fájdalom elmúlt. Láttam, hogy kezd bizonytalanná válni, ezért egy aprót bólintottam, ami mosolyt csalt az arcára. Tenyereibe vette az arcom, kissé lehúzott magához, hogy egy leheletnyi csókot adjon.

- Hyung, ne már! - szenvedett Kookie. Én éreztem, hogy kezdek pirulni, hiszen még is csak egy rohadt dögös pasi csókolt meg.... a többi hat rohadt dögös pasi előtt.

- Csak féltékeny vagy, mert neked nincs ilyen csodaszép barátnőd mint nekem! - vágott vissza Tae majd mellém ült és megfogta a kezeimet. - Felhívom a managered és elmondom neki, hogy mi történt. Megkérem, hogy mondja le a tévés szerepléseidet és pár napot hagyjanak pihenni. Hajtasz így is eleget. - simított az aracomra.

- Még hogy én? - döbbentem le. - Ti sokkal többet hajtotok nálam... vagy bárkinél.

- Kicsim. - mosolygott szelíden Tae. - Imádom mikor aggódsz értünk, főleg értem, de egy valamit meg kell értened. Mindig lesz akinek meg kell felelnünk és mindig lesznek elvárások nem csupán a rajongók felé. Sokkal több folyik a háttérben, mint azt sokan tudják, látják vagy gondolják. Néha nem is sejtenék, hogy mennyivel több. - fejezte be sejtelmesen.