Cursed - Átkozott /KTH/✔

5.

Nem szerettem az olyan helyzeteket, mikor kiszolgáltatott voltam. Márpedig attól a pillanattól kezdve, hogy magamhoz tértem és Taehyung feküdt mellettem így éreztem. Nem engedett felkelni az ágyból és szinte körbe ugrált. Ha megszomjaztam akkor felpattant és hozott nekem egy nagy pohár innivalót aztán faggatott, hogy nem-e vagyok éhes. Még Jin-t is képes lett volna kitolni a konyhából, hogy készítsen nekem valamit, de én lemondtam a lehetőségről és inkább megkértem, mondja meg a fiúknak, hogy jól vagyok és nyugodtan pihenjenek le. Tudtam a fiúk aggodalmáról, mert Tae mondta, hogy a fiúk kivétel nélkül a nappaliban kuksoltak. Minden alkalommal megkérdezték, hogy mi van velem, mikor arra ment a konyha felé. Kimondhatatlanul jól esett, hogy gondoltak rám, hiszen korábban nem kaptam túl sok figyelmet, csupán a szüleimtől és a barátnőmtől. Akkor hasított belém a felismerés, hogy sem a családom, sem a barátnőm nem tudja mi lett velem és nekem mindenképp fel kellene hívnom őket. Rögtön forgatni kezdtem a fejem, hogy kiszúrjam a telefonom, erre azonban Tae felfigyelt.

- Mi a baj? - kérdezte és kicsit elhúzódott tőlem, ugyanis addig a pillanatig engem ölelt.

- Nem tudom hol van a telefonom. - feleltem, mire egy aprót kuncogott, majd egy puszit nyomott a hajamba. Elengedett, hogy felkeljen és elsétált egy női táskához, ami egy kicsit sem volt számomra ismerős. Gyakorlott mozdulattal nyúlt bele és húzta ki a fehér készüléket, aztán vissza sétált, lehuppant mellém és a kezembe adta a telefont. - Ez az enyém?

- Persze, hogy a tiéd jagi. - nevetett, majd a derekamra fonta a karjait. - Tőlem kaptad a születésnapodra. - folytatta mosolyogva, én azonban lefagytam. - Kicsim?

- Milyen hónap van? - tettem fel a kérdést enyhén remegõ hangon.

- Micsoda kérdés ez, életem? Augusztus 13.-a. - tette az állát a vállamra. Féltem, rettentően féltem, mert tudtam, hogy minden, ami körülöttem van egy nagy hazugság. - Jól vagy?

- Pe... persze. - válaszoltam neki, miután nyugalmat erőltettem magamra. - Csak ki kell mennem a mosdóba. - próbáltam hihetőnek tûnni.

- Elkísérlek. - engedett el.

- Nem kell! - fogtam rá a kezére. - Csak a mosdóba megyek, nem lesz bajom.

- Ne haragudj jagi, de nem kockáztatom meg, hogy rosszul legyél. - ezzel egyértelműen kizárta minden egyéb ellenkezésem. A telefont a nadrágom zsebébe csúsztattam, majd felálltam az ágyról, Tae pedig megfogva a kezem indult el velem a mosdó felé. Amint kiléptem a szobából újra szúrni kezdett a fejem, de megpróbáltam leplezni. Tae az ajtónál megállt és felém fordult. - Itt megvárlak, de ha baj van vagy megint fáj a fejed rögtön szólj, érted? - döntötte oldalra a fejét. A folyosón lévő fényektől sokkal férfiasabb lett a külseje és ha nem lett volna a szúró fájdalom a fejemben lehet, hogy még fangörcsölni is kezdtem volna. Kérdésére aprót bólintottam ő meg egy puszit nyomott a homlokomra és kinyitotta nekem az ajtót. Gyorsan beléptem és becsuktam magam után, majd elfordítottam a kilincs alatti zárat. Nem foglalkoztam a fürdővel, pedig tuti puccos volt akárcsak a lakás többi része, én inkább elővettem a telefont amiről biztosan tudtam, hogy nem az enyém. Ahogy azt is tudtam, Tae hazudott azt illetően, hogy a szülinapomra kaptam. A készülék le volt zárva, de az ujjlenyomat olvasóval feloldottam és a névjegyzéket kezdtem átpörgetni. Egyetlen név vagy szám nem volt ismerős és nem találtam benne HaNa-t sem. Egy szerencsém volt, hogy fejből tudtam a számát, ezért beírtam és rányomtam a hívásra. A szám azonban nem létezett. Kezdtem pánikolni, majd megkerestem Anyát és őt hívtam. Nem vette fel sem ő, sem Apa. Újra hívtam a barátnőm, de a száma továbbra sem létezett. Idegesen túrtam a hajamba, majd megnyitottam a böngészőt és beírtam a nevem. A keresési találatok közt rengeteg kép volt rólam, ahogy a színpadon énekelek, vagy Tae-val pózolok egy estélyen, de voltak olyan képek is mikor az utcán sétáltam. Cikkek, képek és videók sorban követték egymást mind azt bizonygatva, hogy az valóban én vagyok. Azonban semmi sem stimmelt a képekkel vagy a videókkal, mert míg a képek sokszor homályosak voltak, addig a videók szemcséssé váltak. Egyre több oldalt néztem meg és azzal egyidejűleg kezdett hasogatni a fejem is. Próbáltam nem figyelni rá, de egyre fájdalmasabb lett és már alig láttam valamit. Hallottam, hogy Tae kopog, majd szólít és zörög, de nem tudtam válaszolni. A telefon kiesett a kezemből, lábaimat elhagyta az erő és térdre estem a fejem fogva.

- Tae... - nyögtem nehezen és mielőtt elájultam volna, betört az ajtó. Tudtam, hogy ő az.