Cursed - Átkozott /KTH/✔

13.

Hasogatott a fejem, mikor magamhoz tértem. Lassan nyitottam fel a szemeimet, hogy egy borzasztóan aggódó Taehyung-al találjam szemben magam.

- Jobban vagy picim? - fogta tenyerei közé az arcom.

- Mi a fene történt? - tettem fel a kérdést, holott tökéletesen tisztában voltam a dolgokkal. Csupán érdekelt, hogy mi a válasza.

- A doki azt mondta, hogy a tünetek alapján epilepsziás rohamod volt, amit én nem akarok elhinni. Semmi olyan nem történt veled, ami miatt...

- Elestem és bevertem a fejem, emlékszel? - vágtam a szavába. Tae ledöbbent, de gyorsan összeszedte magát és hozzám bújt, arcát a nyakamba fúrva.

- Kicsikém, annyira sajnálom! Tudnom kellett volna.

- Dehogy Tae. Nincs semmi baj, jól vagyok! - öleltem magamhoz és simogatni kezdtem a haját, aztán egy puszit nyomtam a fejére. Ölelése szoros maradt még akkor is mikor a menedzserem jött be, hogy megnézze mi van velem. Teljesen ki volt kelve magából és idegesen járkált fel s alá, mert az egész fellépés káoszba torkollott. Aztán elmondta, hogy ami történt csak azért nem vet véget a karrieremnek, mert Tae hősiesen rohant, hogy segítsen és a rajongók elaléltak, ahogy a karjaiban vitt le a színpadról. A szavai azonban sértőek voltak, mert folyamatosan haszontalannak hívott és folyton kiemelte, hogy veszteséges vagyok a cég számára. Tae agya akkor robbant el, mikor a férfi kijelentette, hogy tehetségtelen vagyok. A srác hirtelen engedett el, szinte felugrott és vészjóslóan lépett a menedzseremhez, aki lenyelve a további sértő szavait, nézett a fölé tornyosulóra.

- Ha még egyszer bármi sértőt mer mondani az én jagiyamra elintézem, hogy egyetlen kiadónál se legyen állása és majd mehet utcát seperni, vagy szemetet szedni! - hangja vészesen nyugodt volt, amitől még engem is kirázott a hideg. - Ez a lány a legjobb dolog, ami történt velem. Hatalmas szíve van, odaadó, tehetséges és nála erősebb emberrel nem találkoztam. A legjobb lesz, ha szépen végig gondolja a dolgokat és önállóan keres másik állás után, mert nem fogom hagyni, hogy egy ilyen emberrel dolgozzon az én szerelmem. Most pedig az lesz a legjobb, hogyha minél előbb elhagyja ezt a szobát, vagy nem állok jót magamért. - mondandója végére már csak centikre volt a másiktól, aki remegő ajkakkal lépett hátrébb, majd kisietett az ajtón, becsapva maga után azt. Tae egy nagy sóhajt eresztett, majd hatalmas mosolyával fordult felém és mint egy kisgyerek ugrált hozzám, hogy újra a karjaiban tartson. Nem tudtam hova tenni a viselkedését. Olyan volt, mintha a széltől is meg akarna óvni, ezért velem tündérien kedves, míg másokkal fölényes és fenyegető. - Azt hiszem az lesz a legjobb, ha hazaviszlek. Hosszú napod volt és szeretném, ha pihennél. - nézett rám csillogó szemekkel, aminek képtelen voltam ellenállni és már nem is akartam.

Percekkel később sokkal jobban éreztem magam. Amíg Tae várta, hogy jobban legyek, addig összeszedte a srácokat, hogy együtt elinduljunk hozzájuk a dormba. Mivel még szédelegtem, ezért Taehyung végig rajtam tartotta a kezeit és minden pillanatban segített, sőt mikor megszédültem még Jimin is megragadta a kezem. Tae hálásan nézett a hyungjára és szavak nélkül köszönte meg neki a segítséget. A kocsiban is köztük ültem, így mindkét oldalról megtámasztottak. Mire a lakóparkoz értünk, úgy éreztem, hogy semmi erőm nem maradt. Mintha kiszipolyozták volna minden maradék energiámat, az meg csak rátett egy lapáttal, hogy mikor megállt az autó, ismét megláttam azt a sötét alakot.

- Tae! - ragadtam meg a karját, mikor ki akarta nyitni az ajtót. Értetlenül nézett rám és a kezemre fogott, ami már remegett. - Kérlek ne hagyj egyedül. - könyörögtem neki, küzdve a könnyeimmel.

- Eszemben sincs, életem. - nyomott egy csókot a homlokomra. Segített kiszállni, miután elhagyta a járművet, majd a karjaiba vett és meg sem állt a szobájáig. Ott nem az ágyhoz ment, hanem bevitt a fürdőbe és a kád szélére ültetett. - Itt van egy póló és egy nadrág. Fürödj meg és ha kell segítség, akkor szólj, rendben? - nézett rám édesen, majd megcsókolt és kilépett a fürdőből, az ajtót pedig behajtotta. Rendkívül édesnek találtam, hogy nem használta ki az alkalmat és esett nekem. Sietve zuhanyoztam le, majd szárítkoztam meg és öltöztem fel. Tae mosollyal várt, mikor kiléptem, majd befeküdt mellém az ágyba, betakargatott és szorosan ölelt, én meg gyorsan aludtam el.

Éjjel ébredtem meg arra, hogy testem folyamatos simogatás éri, majd egy kéz markolta a mellemet.

- Annyira kívánlak! - suttogta a fülembe egy hang, ami a démonéra hasonlított és nem Taehyung-ra.