Cursed - Átkozott /KTH/✔

18.

Levegőért kapkodva ültem fel az ágyban. A fejem lüktetett, a szemeim szúrtak, az arcomon könnyeket éreztem. Mindez mégsem érdekelt, mert rögtön magam mellé nyúltam, de ott nem várt senki. Megijedtem, mert a démon bántotta Taehyung-ot, én pedig nem akartam elveszíteni őt. Nem foglalkozva a fejemmel keltem ki az ágyból és töröltem meg az arcom. A szobához tartozó fürdőben csend volt, így rögtön az ajtó felé indultam. A folyosó falain ugyanazok a képek lógtak, amiket korábban is láttam azzal a kivétellel, hogy én nem szerepeltem rajtuk. Engem akkor is csak Tae érdekelt, akinek hangját meghallva gyorsítottam a lépteimen. A nappaliban találtam rá Jimin, Jungkook és Hoseok társaságában. Egy dolog nem stimmelt: az ölében ücsörgő ismeretlen lány.

- Ugh, te még mindig itt vagy? - szólalt meg mikor meglátott.

- Tessék? - kérdeztem értetlenül. Éreztem, hogy a gyomrom remegni kezd.

- Azt hittem már leléptél. Szép volt, jó volt, de szedd össze a cuccod és indulj meg. Van aki vár a sorára. - nézett az ölében ülő lányra, aki nevetséges kuncogásba kezdett.

- De én azt hittem, hogy...

- Mit?! Mit hittél? Hogy majd leragadok egy unalmas, tehetségtelen csajnál, mint amilyen te vagy?

- De, ami történt...

- Sokat kellett tepernem, hogy végre szétnyisd a lábaidat és tudod mit? Nem érte meg. - húzta fintorra a száját. - Szóval pakolj és húzz el innen. - legyintett kezével. Ezzel az egyszerű mozdulattal törte darabokra a szívemet. Hiába próbáltam nem tudtam vissza fogni a könnyeimet, így utat törve maguknak megállíthatatlanul csorogtak le a bőrömön. Ajkaim remegtek, ahogy testem minden porcikája, mégis bólintottam, megfordultam és vissza támolyogtam a szobába. Nem tudtam mi az enyém, vagy mi nem, így csak a telefonom fogtam meg, amit elvileg Tae-től kaptam.
A készülékkel akartam kilépni a szobából, mikor az ajtó kinyílt előttem és vele találtam szemben magam. Nyakában egy nagy rózsafüzérhez hasonló lánc lógott, amit nem láttam rajta, mikor a nappaliban voltunk. Szó nélkül ragadta meg a karom és húzott be maga után a fürdőbe, ahol becsukta az ajtót, majd neki nyomott, közben a füzér végét átdobta a fejemen.

- Mi ez az egész? - kérdeztem értetlenül, de válasz helyett türelmetlenül mart az ajkaimra. Kezeivel a derekamat fogta erősen, amiket aztán a fenekemre csúsztatott és markolta meg, hogy közelebb húzzon magához. Szája egy pillanatra sem hagyta el az enyémet, amivel teljesen össze zavart. Csókját nem viszonoztam és próbáltam eltolni magamtól, de erejével szemben nem sok esélyem volt. - Tae... - nyögtem, amint kissé elváltak ajkaink.

- Annyira sajnálom! - ölelt szorosan magához. Hangja megtört volt, a testemet ölelő kezei remegtek, fejével pedig úgy bújt a nyakamba, mint egy gyermek az anyjához. - Ne haragudj rám, kérlek! Annyira szeretlek! - kezdett halk sírásba, amire ösztönösen átöleltem.

- Tae, mi folyik itt?! - bújtam én is hozzá. Kegyetlenül hiányzott az ölelése a csókjai csak az, hogy mellettem legyen, a közelemben tudhassam, pedig elvileg nem rég váltunk el.

- Az egész a démon műve, kényszerít mindenre. Most is csak azért tudok veled beszélni, mert rajtunk a füzér. Ez védelmet ad, nem lát és nem hall minket. Könyörgöm ne haragudj rám! - sírta el magát. A szívem még jobban sajgott, ezúttal is miatta, de most érte. Fájt őt így látnom és csak az szerettem volna, hogyha véget ér az egész rémálom.

- Taehyung! - figyeltünk fel a démoni hangra. - Gyere elő, nem bántalak. - vált nyájassá, már amennyire egy démon hangja az lehet.

- Kicsim, maradj itt és ne vedd le a füzért! - nézett rám őszinte aggodalommal és törölte le könnyeit.

- Tae kérlek ne menj! - fogtam karjaira. Nem akartam, hogy a démon közelében legyen.

- Nem lesz semmi baj. Meg kell tudnom néhány dolgot és ezúttal kiszedem belőle. - nyugtatott. Féltettem, amit ő is észrevett. Egy érzelmes csókba invitált, hogy aztán hirtelen váljon el tőlem és emelje át fején a füzért. Az ajtóhoz ment, kilépett rajta de nem csukta be így láttam és halottam mindent. A démon valóban nem láthatott engem, amitől kevésbé kalapált a szívem.

- Merre voltál?

- Az mindegy. Azt mond meg miért kellett ez az egész? Miért zavar téged MiRah? Végre szerelmes vagyok és te megint beleszólsz? Te választottad, akkor miért csinálod ezt? - kelt ki magából Tae.

- Tévedsz. Én nem őt választottam, hanem a barátnőjét, csak Suzy nem olvasta jól a jeleket.