Ekvivalens

12.rész

Minden humanoid rá van hangolva a pletykára. Nem törődve, senkivel és semmivel ők csak fújják a sajátos kis véleményük, egy adott esetről. Belehallanak egy szövegbe olyat is mi nem is köré tartozik, és akár hozzá is fűzik sajátos tudatuk szövevényes mondatait. De képesek olyasfajta tevékenységre is mind a teleportálás, főleg ha ezáltal rivaldafénybe kerülnek. Semmit sem látott, és mégis úgy mesél mintha ott lett volna. Az emberek már csak ilyenek, szokták mondani, de mégis hova vezet ez? Frissen nyírt zöld gyep rohan mellettem, még én ugyanezt a járdán teszem. Magasra nőtt fákat fúj a szél, meg-meghajolnak néhány arra tévedő előtt. Az egyre erősödő jeges szél, belekap hajamba, kifúja kabátom alól a meleget, és egyre inkább vészjósló süvöltéssel rohan mellettem. Aki szerencsétlenebbül jár mind én, éles vinnyogásba kezd miszerint ; Beleakadt a hajamba a fa! Érdekes szitkozó szavak terjengnek, mikor lefújja az erős fuvallat valaki fejéről sapkáját. Testem minden egyes porcikáján érzem az emberek tekintetét. A tegnapi tűz eset, miszerint a házunk felgyulladt, a késő esti híreknek köszönhetően azonnal köznyelvre került. Gyűjtést indítottak nekünk, amit mi nem fogadtunk el. De a számlát kézhez kaptuk és folyamatosan gyűlik rá az összeg. Még csak tegnap történt ez, de már siránkozó tekintetek követnek mindenhova. A telefonom rezegni kezd a zsebemben, ahogy előhúzom, gyorsan konstatálom az üzenetet; Késni fog a repül. N. Teljesen ki ment a fejemből, hogy nekem ma mit kell csinálnom. Beérve az iskola falai mögé, a helyzet fokozódik. A feszültséget tapintani lehet, sajnáló tekintetek rabjává válok. Néhányan igen észrevehetően bámulnak, mások csak rám emelik tekintetük majd folytatják tovább dolgukat. Valaki becsapja mellettem szekrénye ajtaját. Villanás szerűen felugrom, majd lágyan remegni kezdnek térdeim. Apa tegnap hideg vérrel megölt azt a lényt. Tudatomba égett a látkép. Lassítva látom ahogy repül a golyó, majd ahogy a maszkos lény kezei közül elrebbenek a tűzszerű csúcsok. Kissé csúszik a parkettán, majd fejét maga elé döntve, oldalt fekvésben örökre kileheli lelkét a mi járókövünkön, a mi otthonunkban, a mi családunk egyik tagja miatt. Apa szemeiben véres fényben csúszott fel az érzés. Az öröm, gőg, hatalomvágy édes mámora, amit egyetlen élet kioltásával szerzett. Még most is látom, ahogy meglebben sötét zakója, amint visszahelyezi fegyverét és merev arcizmait, miszerint mi erről soha többet nem beszélhetünk. Anya titka ha kiderülne, vajon mi lenne? A vizet mozgatja, és ha az én titkom, miszerint egy pók képességével rendelkezem.

- Hahó, hallasz, itt vagy? Jól vagy- hallom a dobhártyám sorozó kérdéseket. Amint felnézek, nem más néz velem szemben min MJ. Tekintete riadt, némi bűnbánás csillan íriszeiben. 

- Sajnálom- suttogom, kipislogok szememből a könnyeket majd elindulok.

- Tegnap, előtte lőtték le az egyik gyújtogatót- suttogja egy vörös hajú, csóka szemű fiú a háttérbe húzódva, velem szemben. Arcvonása hasonlítanak a rendőrre aki vallomást vett tőlem.

- Egy gyújtogatásért megöltek valakit-kérdi a barna hajú barna szemű, körülbelül egy fejjel alacsonyabb lány, az előtte szólótól.

- Fegyver volt nála, és rászegezte Jessicara- suttogja halkabban. Amint tekintetem felszegem, így rájuk nézek, lesütik tekintetüket, majd mindketten elindulnak a szélrózsa bármely irányába. Hamis feltételezések máris, hamis tények, és egy titoktartást szegő rendőr lelkén szárad az egész.

- Jessica ez igaz- lépked mellém hevesen MJ.

- Az, hogy felgyújtották a házunk igaz. De az, hogy rám szegeztek egy fegyvert az nem- ránézek a lányra, óvatosan megérinti a vállam majd bólint, kutakodó barna szemei elől nem tudok menekülni-, apa mellől jött a lövés, MJ én azt hitte, lelőtték az apám- hazudom. Mert ezt mondtam mind én, mind anya. Gyorsan belesúgta fülembe mind két szülőm ugyanezeket a szavakat. Mintha csak megbeszélték volna, olyan egyszerre beszéltek. Természetesen csengett ajkaikról a szó,mintha ők ezerszer és egyszer falaztak volna már egymásnak.