Ekvivalens

16.rész

Mindig kell egy beszélgetés. Ha két ember összeül, abból mindig alakul valami. A beszélgetés célja, a fejlődés vagy a rombolás. Mert, a rossz dolgokról sem szabad elfeledkeznünk. Ha valakivel kapcsolatban állsz, akár egy másodperc erejéig is azzal mindig több leszel. Mert, az emberi evolúció még nem fejeződött be! Most már, szemérmesek vagyunk, de még mindig fejlődni akarunk. Hiába, az angol vécé, ha egymagunk nem megyünk semmire. Lehet irigykedni, utálatot gerjeszteni, esetleg igen hevesen imádni a másikat. De, egy dolgot nem szabad elfeledni, az ember társas lény, és így szüksége van a társalgásra. 
Egy iskolai nap, amikor kint fúj a szél, bent villódznak a fények. Egy iskolai nap, amit egy remek hétvége nyitott meg. Egy iskolai nap, ahol veled szemben azok állnak, akiket Petetr Parker előtt elhordtál mindennek.

- Jess, tudjuk mi történt amiért ennyire feldúlt vagy- lágyan beszél. Túlságosan lágyan, úgy formálja ajkait, hogy egy gyermeknek mondaná. Liz, ismét tökéletesen van felöltözve, rózsaszín garbója, fehér és fekete kockás szoknyája, combközépig érő hófehér zoknija, és fekete telitalpú sportcipője, úgy néz ki rajta mind egy modellen.
- Előttünk nem kell titkolnod semmit- vágja rá, Betty. Félrebiccentem a fejem, a szőke lány mondatán. Elvigyorodom, majd élesen végig mérem, a farmernadrágba, sárga ingbe, és kék mellényt viselő lányt.
- Szerintem ezt a beszélgetést fejezzük be- mordulok rájuk! A felmentőcsapat, csak egyre inkább tágul MJ képében. Barna göndör haját ismét felkötötte, barna nadrágot, fehér felsőt és bőrkabátot visel.
- Miről szól eme eszmefuttatás, így a folyosó közepén- kezdi suttogva. MJ, egy érdektelen képet öltött magára, a másik kettő zaklatott képe mellett igazi komédiának ez a látvány.
- Semmiről sem beszélünk- vágom rá azonnal. Megigazítom magamon bőrnadrágom, majd élesen vizslatni kezdem a vörös magassarkúm orrát.
- Arról van szó, hogy ki akarjuk Jessből húzni mi is a baja- mordul fel Betty idegesen. Felnevetek.
- Ezt te, kérded?Amikor pont, hogy te fenyegettél meg- kezdem egyre felemeltebb hangon-, és Liz, szerinted nem veszem észre mi folyik itt. Itt most, én vagyok az új csaj, én vagyok az akit senki sem ismer. Te, pont te méregetsz mindig, minden egyes áldott nap, és édesen elhiszed, hogy majd én némi jópofi mellett elmondok neked mindent. Tisztázzuk le amit hallani szeretnétek. Tegyétek fel a kérdéseteket, és felejtsük el a színjátszást- többen is ránk néznek a körülöttünk elhaladó emberek közül. A kis négyesünkből, hárman, olyan döbbent fejet vágnak amit le kellene rajzolni.
- Te drámakirálynő- mordul fel Liz.
- Nem, ő jégkirálynő- kontrázik Betty.
- Ti ketten meg méhkirálynőnek hisztitek magatokat. Nem veszitek észre, hogy a barátságotok arra épült, hogy mennyire utáljátok egymást. Ebben az iskolában, mindenki a ti barátotok akar lenni, mert mindenki tudja, ha veletek jóban van, mindenkivel jóban lesz. Szánalom! Mindketten annyira oda vagytok Peter Parkerért, hogy az már röhejes. Nem látjátok a fától az erdőt. Libák- néma csend! A düh ami felgyülemlett bennem lassan remegéssé válik át. Megnyugtató és mégis felkavaró ez az érzés. Kimondtam azt amit eddig senki sem mert, belemondtam két ember szemébe a sajátos igazságom. Ezért nem fogok bocsánatot kérni, mind Peter és Ned ügy miatt. Ezt így látom, és nem múlik rajta senkinek sem az önérzete.  A két lány összenéz, szemükbe könnyekkel, majd együtt elviharzanak valamerre.
- Jessica, vajon te olyan jól tűröd a kritikát mind ahogy adod- kezdi MJ kioktató hangon.
- Vajon, ha valaki helyetted kimondja az igazat, azt ennyire inkompatibilisen kezeled, vagy csak megláttad mögöttem valamelyik lányt- mordulok rá.
Most rajtam a sor, hogy elrohanjak, az utolsó órámra.  Fortyogva indulok meg az útnak ami, a szekrényem folyosója és az öltöző közt van. Lépteim során mindenki utánam néz és természetesen kilépnek az utamból. Most én vagyok a rossz lány,én vagyok az aki a jó és ártatlan bárányt megsebesítette. Vállalom! Nem érdekelnek a lenéző nézések. Eddig nem tudták ki az a , Jessica Lauren Drew. 
-Laza vagy csajszi- szól rám, egy ismeretlen lila hajú srác. Lazán a falnak veti vállát, eldőlt hatitáskája vállpántján tápos, fekete bakancsával. Sötét nadrágja, hanyagul van belegyűrve.
-Te, ki vagy- hangom mikor elér hozzá felnevet?
-Majd megismersz így is – mondja.  Hangja semleges, érzelem mentes, kijelentő! Képek cikáznak a fejemben, de sehonnan sem ismerős ez az igen feltűnő alak. Megvonom a vállam majd megyek tovább. A csengő ráz ki a sokkból. Elkésetem tesiről! Rohanok az öltöző felé, zsebem önmagától rezegni kezd. Amint rájövök, hogy a telefonom teszi ezt, sietve kikotrom a zsebéből. Ismeretlen szám hív.
-Háló tessék-szólok bele a készülékbe unottan.
-Az utolsó órád elmaradt, gyere a kijárathoz- hallom Tony hangját.
-Tesim lesz- vinnyogom idegesen-, háló Mr. Stark-hangom feszült? Ahogy elhúzom fülemről a készüléket, akkor veszem észre, ő már rám nyomta a vonalat. Az üres folyosón visszhangzik léptem. Sietve indulok meg az adott útirány felé. Peter Parker mellett kopogok el.
-Igazi bunkó vagy, Jessica – mordul rám a hátam mögül. Nem kell több, lefékezem magam, megperdülök sarkamon. Előttem áll, laza terpeszbe, hanyagul öltözve. Vérbe forgó szemekkel néz, majd kiégeti arcom. Megdöntöm a fejem, akaratom ellenére elvigyorodom. Mire nem képes, csak azért, hogy be védje Lizt. Végignézek rajta, piszkos fekete sportcipőjén, szaggatott nadrágja begombolatlan ingén, fekete felsőjén, ami élesen rátapad. Felhuzza szemöldökét, valamiféle számomra még ismeretlen érzelem ül ki arcára. Pimaszul, tapintat nélkül, tapadó tekintettel, feltűnően mér végig.
-Igazi segg, igaz- kérdem némi boldogsággal hangomban ? Mintha, az előző szemkontaktus meg se történt volna. Arca megdöbbent, testtartása merev. Bőrdzsekije mögül kihúzza, sebes kézfejét. Óhatatlanul is rátapad szemem, a friss sebekkel teletűzdelt kézfejére. Ahogy, észreveszi miként vizslatom testtájat, előrébb húzza. Felsiklik szemem, szemét nézem. Elvadult, kíváncsi, tettrekészség tükröződik benne.
-Ezt nem nekem kellett kimondani- válaszol némi boldogsággal hangjában. Undorogva néz végig rajtam. Elmosolyodom, kissé előre hajlok, parfümöm illata megcsapja az orrom, majd hátra dobom hajam. A másodperc erejéig valami győzelem szerű fényt láttam tekintetében megcsillanni. Kérdéseim lennének felé, de nem akarom őket hallani. Még nem vagyok kész szavaira.
-Ebben az iskolában, mindenki tipor mindenkit. Nehogy már, én maradjak ki ebből – válaszolok idegesen. Beletúrok fekete hajamba majd keserűen elmosolyodom.
-A legkedvesebb  lányt kezdted ki. Ő, olyan amilyen te sose leszel-bólintok. Közelebb lépdel, megérzem a keserű füst és mentol illatát rajta. Végigmér, ahogy én is őt. Izmosabb mind utoljára emlékszem. Borostásabb ,  mind utoljára láttam. Mintha ő lenne, Peter Parker kettő, a menőbb.
-Ha ilyen az igazi kedvesség, vállalom a bunkó szerepet – megrázza a fejét. Kunkori fürtjei lengenek homloka előtt. Már nem jól fésült, már nem azt mutatja mind a mozis incidens után. Most, ha ismét összehoznám őt és Nedet, szerintem akkora fülest kapnék, a fal adna  a másikat. Belenézek sötét tekintetében, halvány fény csillog onnan, a jól ismert meleg fény, ami senkit sem eresztett.
-Egyszer már mondtam, így mondom megint. Felejtsük el egymást – szilárd kijelentésem mosolygó arcot kap.
-Lua, ha minden úgy menne, ahogy te akarod azt egyeduralomnak hívnák- suttogja lágy hangon. Közelebb lép, rámarkol csípőmre, majd lehajol hozzám. Orrát végig húzza nyakamon majd élesen beleszagol hajamba.
-Ez mire jó – felháborodásom nem tetézi az sem, hogy hüvelykujjával lassan cirógatni kezd-, Peter ezt most hagyd abba- hangom hallatán elválik tőlem, kivéve a keze, mert az ott van és ugyanúgy érint mind eddig. Meglököm mellkasát, de ő óvatosan megfogja bal kezem, és visszahúzza szíve tájékára. Mintha, tesztelne , fürkeszi arcom, néha behunyja a szemét, majd ismét engem néz. Értetlenül állok előtte, úgy bámulhatom őt, mind akit még sosem láttam.
-Nem élvezed – kérdi morogva.
-Melyik kurva tanított meg erre- rivallok rá élesen. Felkap, cselekedni nincs időm, majd csak azt érzem , gerincem mentén csattan a szekrény zárja. Felnyögök a hírtelen jött fájdalomtól. Ahogy megpróbálok kihúzódnak az érzés, és Peter szorítása alól, úgy simulok egyre inkább hozzá. Fejem már majdnem mellkasához ér, le akarom fejelni de kíváncsi vagyok mi lesz a vége. Persze Jessica, mert nem sejted!
-Felicia, nem kurva- morogja szomorkásan. Tekintete elvetemült, védelmező.
-Mégis, velem foglalkozok úgy, ahogy ő szereti- elvigyorodik. Morgolódó hangom nem zökkenti ki, élesen meg taszítom ismét mellkasát, mindenek ellenére még mindig ugyanúgy tart. Mosolyog, egyre inkább egy beteg, perverz alak rajzolódik ki előttem.
-Te, hogy szereted- búgja édesen.
-Barátnőd van, eressz el- rácsapok vállára. Fenekemhez ér, majd feljebb dob. Most már szemtől szembe vagyunk, én a csípőjén ő a földön.
-Ez legyen az én dolgom- rebegi. Megrázom a fejem, az éles mozdulattal együtt hajam rászállt a piros-fekete kockás ingére. Megfogja egyik tincsem, majd lágyan játszani kezd vele.
-Fejezzük ezt be-suttogom. Ugyanazt érzem most mind mikor ajkai találkoztak enyémmel.
-Mondd azt, hogy nem élvezed – rám siklik tekintete. Valamiféle, vágy csillan barna szemébe.
-Peter, nem akarok én, az a kurva lenni aki miatt szétmegy a kapcsolatod- élesen belemarkol fenekembe, majd rám vigyorog mikor meglátja döbbent képem -, kérlek engedj el- nem csak ajkam remeg, de egész testem is. Félek tőle, de bántani nem akarom. Egy igen éles rúgással már rég a földre tudtam volna téríteni de mégsem teszem. Remegnek és mocorgok, még az ő ujjbegyei egyre élesebben markolnak, és csípője egyre inkább hozzám feszül.
-Mért, hajtogatod ezt a szót folyamatosan- egyre közelebb préselt magát hozzám. Egyre inkább elvadult tekintettel néz. Egyre jobban érzem, a nadrágjában lévő dudort. Amint tompa elmém felvilágosodik, a paradicsom ötven árnyalatát húzom magamra.
-Pet, olyat kérnél most tőlem, az iskola közepén amit nem fogok megadni neked- kiáltok fel mikor ismét dob rajtam egyet, hogy még inkább közelebb tudjon férkőzni hozzám.
-Csak játszadozom- suttogja, füstös hangon.
-Játszadozásnak hívod, holott meg sem kellene történnie – felmordulok. Egyre inkább érzem a kiszolgáltatottság ízét, és egyre jobban félek az előttem állótól.
-Ez pedig egyre inkább tetszik- suttogja. Élesen belevágom könyököm nyak hajlatába. Együtt dőlünk, mind egy zsák krumpli.
-Te seggarc, képes lennél megerőszakolni az iskolában – mordulok rá fájóan.
-Nem lenne erőszak – kontrázok rá nevetve.
- Peter Parker, mélységesen csalódtam benned – süvítem ajkaim közt a szavakat.
-Mindenki csak ezt akarja- mordul rám. Megfog és maga mellé ültet. Lazán masszírozni kezdi nyakát, arca sem torzult és hangot se adott, mikor csontom találkozott izmával . Mind aki hozzá van szokva, úgy viselkedik.
-Nem, ezt verd ki a fejedből. Ez baromság! Fogalmam sincs, hogy miként működik a te kapcsolatod, de ez hatalmas hülyeség! Ahhoz, hogy szeressenek meg kell nyílnod , ahhoz, hogy viszont szeress el kell fogadni. Nem elég a testiség, ha tudatosság nincs mögötte-velem szembe ül. Vékony ajkait beszívja , majd kiengedi.
-Neked kell a szerelem-hangja megvető? Tekintete szikrát szór.
-Mindenkinek kell a szerelem – válaszolok fájdalmasan. Mért gondolkodik így?
-Comece a jogo —hallom Peter tökéletes Portugál kiejtését. /Kezdődjön a játék. /
-L'amour est pas un jeu- válaszom után némileg értetlenül néz rám. /A szerelem nem játék. /
-Ha harc... – izgatott a hangja. Már túlságosan is. Akár egy kisgyerek karácsonykor.
-Hát legyen, Felicia – ejtem ki élesen a nevet, amit nem rég tudtam meg.
-Ha azt mondom nyitott kapcsolat-kérdi bohókás hangon. Felállok lesöpröm magam, majd megrázom a fejem.
-Gondolkodj el mit tettél velem-rivallok rá élesen.
-Nem látok ebben semmi rosszat, sőt hízelgő – szól utánam. Hangja beteríti a folyosót, már az órák végső csörömpölésé hallatszik csak. Nem tudom, mi történhet most, Peter fejébe. Csak egyet tudok, az én meglátásom szerint, nagyon rossz dolgok. Nem tudom eddig milyen kapcsolatai lehettek, azt sem tudom mért döntött, csak a testiség mellett. Csak azt látom, ez hosszú távon nem fog működni. Hiába a kedves, aranyos srác, ha nem tudja kimutatni azt amit érzésnek hívnak. Kinyitom az ajtót , fekete kocsi áll a suli előtt. Nem is olyan rég látott autó, megborzongok a felismeréstől. Telefonom megrezzen zsebemben, azonnal kitisztul elmém. Jól megváratom azt aki jött értem. Ahogy kilépnek az ajtón, megfájdul a fejem. Szédülni kezdek, a pókösztönöm életre kel. Egy fekete Audi ajtaja ki van nyitva. Ilyen autóval szokott, Happy is közlekedni. A gyomrom összeszűkül , tekintetem kitisztul, már nem érzem magam körül Petert, már ebben a világban sétálok. Le rúgom magamról a cipőm, táskám leveszem, ahogy megnyitom úgy tudatosodik bennem nincs benne, a pók jelmezem. Megrázom a fejem, elszámolok háromig. Le kell nyugodnom, hogy higgadtan végig gondolják mindent. Az iskola utcára veti az árnyékát, valaki jár fent az épület tetején. Két alak cikázik odafent, egy kecses és egy lomha mozgású árnyék. Magasságuk, és alkatuk sem egyezik meg, Zöldmanó és Fekete Macska. Fülemet emelem a készüléket, hallom ahogy kicseng, de Happy nem veszi fel. A vér is meghűl bennem. Hirtelen cselekszem, Tony Stark alig szól bele a telefonba én máris beszélek.
-Mr. Stark, az iskola... – kezdeném suttogva de kirepül kezemből a telefon.
-Csak elaltattuk, hercegnőm -hallom Zöldmanó hangját mellőlem-, ezért nem kell árulkodik-felnevet-, árulkodj nekem Peter Benjamin Parkerről, hogy viselkedik manapság veled-hangja után hátamon végigfut a hideg. Mocsár szagot áraszt magából, fizimiskája még mindig nézhetetlen számomra.
-Honnan tudtad, hogy jön ma értem – hangom remeg! Úgy közelít felém az előttem álló, zöldes alak mind egy kígyó.
- Mindig figyellek kedvesem, ha házon kívül jársz, nehogy baja essen annak a tökéletes pofikádnak- morogja édesen. Megrázom a fejem majd védő állást felveszem. Nem szól semmit, a deszkáját égbe repíti, majd felkap engem is. Ahogy repülök, úgy látom az iskola folyosót is. Egy éles mozdulattal ledob. Sikítani sincs időm, ahogy leérkezem az iskola lapos tetőjére, egy éles tárgy az oldalamba áll.
-Nem ezt beszéltük meg, Macska-visít felettem Zöldmanó. Akár a hiéna a dög körül úgy néz hol rám, hol a másikra.
-Te is láttad mit tettek-nyervogja a fekete passzos ruhás -, én ezt nem hagyhatom- mutat rám, hosszú körmeivel. Felülök, oldalába vágó érzés. Ahogyan jobb oldalamra nézek, egy kis markolatú tőrt látok. Megfogom a kis eszközt, majd hirtelen kirántom magamból. Élesen sziszegve forgatom meg ujjaim közt, véremmel és valami zöld anyaggal átitatott  pengét. A szöszi, latex ruhás elé visszadobom.
-Zöldmanó a lábam, te a tüdőmre pályázol-felnevetek. Petertől indultam majd a két gonosz, akik megkeseríti az életem. Remek nap a mai mit ne mondjak.
-El akarod hódítani a fiúm – nyervogja miközben mosolyogva nézi a pengéket.
-Ki a te fiúd – felállok. Hevesen mozogni nem tudok, de nem is akarok most verekedni. Jobban érdekek, Happy és önmagam mind ez a két féreg.
-Peter Parker – sikítva válaszol! Hirtelen kitisztul a fejemből minden. Minden szó, minden érzés, minden eddig megtanult lépés. Zöldmanó, négykézláb mellém mászik. Éles körmeit combomba melyeszti.
-Hercegnőm, mondd el mit csináltál és nem lesz semmi baj- duruzsolja. Kicsavarodott gerinccel, térdel miközben belém kapaszkodik.
-Hízelgett – válaszolok. Végül is, Peter ezt annak szánta, hiszen ezt mondta.
-Velem hízeleghet csak így – vartyog a szőke. Megvonom a vállam. Látom ahogy felém lép, érzek egy húzást a lábamba. Zöldmanó, elhajított akár egy követ . A négy fokos lépcsőről legurulok, majd fejjel lefelé érkezem . A tüdőm éget, a seb rémesen lüktet. A fülem sípol, ahogy feltolom magam rémesen szédülök. Pislogok párat, majd meglátom a vérem. Kikerekedett szemekkel nézem az egyre fodrozódó tócsát. Amint oldalra nézek, Zöldmanót rugdosó Macskát látom. Valaki óvatosan és halkan  fellép a tetőre. Árnyékát sem látni, csak felém szalad. Pókember szája elé emeli ujját. Ahogy felvesz, úgy hallom meg a technológia hangját is.
-Tűnjünk el innen- suttogja Pókember.
-Azt hiszem utalom a hétfőket- és féltem Peter Parkert.

Sziasztok! Itt egy új rész. Némi nehézségek árán -laptop töltöm bedobta az unalmast- meghozzta. Nagyon köszönöm, a + 700 nézettséget. Remélem elnézitek a késés és a helyesírási hibákat. Véleményed, meglátásod van, vagy csak kommunikálnál egy vörössel tudod, hogy teheted meg.