Ekvivalens

14.rész

Az elhamarkodott tetteket, elhamarkodott gondolatok előzik meg. De, vajon mi is ennek a definíciója? Megfogalmazni olyan nehéz, átélni mégis annyira könnyű. Leginkább egy dobozhoz lehetne hasonlítani. Mikor a kezedbe kerül, a tételezett tárgy, megforgatod. Tapintod, nyomod, érzékeled, esetleg hallod ahogy, ujjaid közt lágyan serceg, és az illatát is érzed. Teljes körű, felvilágosítást ad magáról, természetesen kívülről. Majd jön a nyitás pillanata. Itt vagy, egy kígyó sziszeg benne, vagy valamiféle szubkultúra álltál cukinak tartott lény figyel a legalján. Tételezzük fel, hogy a kígyó megmar, a cuki állatfajzat meg teszi a dolgát, ami miatt cuki a cuki. Na, most mivel az egyik borzalmas a másik kecsegtető, és mégis ugyanolyan dobozba van mindkettő, nem tudod mit várj. Hirtelen indulat kellet a kinyitáshoz, és hosszas érzet lesz a jutalom, ha jó, ha rossz.

- Azt mondjátok, hogy egy fekete autó, felhajtott a járdára, és egy eltakart arcú, női testalkat fegyvert fogott rátok a kora reggeli órákban- összegzi az eddig elmondottunkat Happy. Különös kontraszt ebben a szobában, nem csak a göndör hajú férfi fekete öltönye, és a világos szoba elegye nyomasztó. A kezeiben szorongatott kis névtáblák sokasága alkotja igazán a félelmetes elegyet. Négyzet alakú hófehér lapok, hosszas nyakba akasztóval, a férfi görcsösen ráfogó ujjai, és mi ahogy nézzük őt, mind ahogy ő szúrósan néz minket, mivel mindannyian lehurrogtuk az általa áhított tárgyak használatát.. Még a ruházata, valamiféle rózsaszínes anyagtól iszamós, kezében fehér kis táblákat tartogat amiket határozottan ránk akart tukmálni. Peter és az én fejemre fel is húzta a hófehér tárgyat, amit mi nem tűrtünk a nyakunkon. Amint magunk mellé dobtuk, és onnan a puha kanapéról visszapattant a combunkra, mindenki némán nézett minket.  Tony, közbeszólássásra, és némi éles háttérhang hallatán, a férfi leült a szemközti legtávolabbi fotelbe, névtábláival és foltos zakó felsőjével együtt. Édes eper illatot áraszt, amiért ő kapta meg a Tonytól a legszélső fotelt. Ahogy elernyedt a tárgyban, két lába közé ejtett műanyagot néha, meg-meghúzza a márványpadló illesztésein, ezzel a hanggal némi kísérteties hatást keltve, az amúgy sem vidám társaság körében.

- Tudjátok ki volt az a nő- kérdi Steve gondterhelten. A férfi az egyetlen aki áll, vállszéles terpeszben, karjait maga előtt átfonva kémleli a terepet. Néha kinéz a mögöttem elterülő, hatalmas ablakon. Tengerszín íriszeiben, ezernyi pillanat tükröződik le, egyiket sem lehet megfogni, és mégis mind borongóssá változtatja a lélek ablakát. Mintha várna valakit, úgy pásztázza kék szemeivel a fekete tájat. Zaklatott és egyben vizslatásra hívogató tekintetébe eddig mindenki beleütközött, még senki sem kérdezte meg őt, mit is csinál. Mindenki csak elnézi amit művel, mind egy öregnek azt, hogy szószátyárt. 

- Fekete Macska- értetlenül néz rám az összes bennlévő-, Macskanő- helyesbítek. Némaság fogadja szavaim. Mindenki csak egymásra néz. Tekintetükben van valamiféle mindentudó pillantás. Valami, amit egy külső szemtanú nem tud megfogni, valamiféle kapocs. Ahogy Natasha Stevere, Steve Buckyra, Bucky Brucera, Bruce Tonyra, Tony Happyre néz abban van valami különös, valami megfoghatatlan. Vajon Fekete Özvegy ezért mondta, hogy fedjük fel kilétünket. Ha megismerjük egymást, a maszk alatti valónkat megmutatjuk egymásnak azt amit egy anyag rejt, Pókember és én is ugyanilyen cinkos pillantásokat fogunk küldeni egymásnak? 

- Biztos,hogy nem- mordul fel Peter morcosan. Mellettem ül, a fotel legszélén, szorosan a karfa mellett. Ahogy látom mozogni ajkait, nem tudok parancsolni az érzésnek, ami ajkaimban keletkezik. Mintha most is érezném azokat a szavakat, azt a mentolos leheletet. Látnám magam előtt azt a fürkésző tekintetét. Ahogy rám nézett, és várta a reakcióm. Ahogy én néztem öt, és láttam ahogy élvezi, hogy most száz százalékosan ő irányít. Mert én leblokkoltam, úgy lefagytam mind orosz télben a lánctalpas tank.