Menny és pokol határán (Befejezett)

4. fejezet - Titkok

Végre haza értem, de meglepetésemre senki sem volt itthon. Egy párszor szólongattam a fiúkat, de nem jött válasz. Azzal nyugtattam magam, hogy biztos még kutakodnak valahol. Gondoltam csinálok valami harapni valót, míg vissza nem érnek. Miközben készítettem az ételt fel sem tűnt, hogy valaki be jött és le ült az asztalhoz. Lassan meg fordultam és ahogy meg láttam, hogy ül valaki az asztalnál csak az ijedség ült ki rajtam.
- Oh, Istenem. Lucifer, hogy kerültél ide? - kezdtem meg nyugodni.
- Nem a legjobbak az érzékeid. - jegyezte meg elmosolyodva.
- Hogy... Hogy jöttél be? - érdeklődve kérdeztem.
- Az ajtón. Nyitva volt. - válaszolt hátra dőlve.
- És akkor csak úgy be kell jönni?! - kezdtem mérgelődni.
- Hol van mindenki? - kíváncsiskodott.
- Apám a szokásos határ ellenőrzésen van. - eléggé határozottan mondtam - A fiúk meg... A múlt este volt itt valaki és csak egy toll maradt utána. Próbálják kideríteni, hogy kié lehet.
- Csak egy toll? Semmi lopás? - látszott, hogy meg lepődött, de csak bólintottam.
- Egy szürke toll, halovány fekete foltokkal... Ráadásul a szobámban volt... - csak el fordultam és közben folytattam a főzést.
- Úgy tűnik valakit érdekelhetsz. - nagy lelkesedéssel vágta rá.
- Vagy éppen valaki több információt akart volna. - vágtam vissza.
- Csak, hogy tisztázzuk. Nem én voltam itt, nekem nem szürke a szárnyam...
- Akkor milyen? - ekkor vissza fordultam hozzá és eléggé idegesen és félénken néztem rá.
- Hagyjuk... - vágta rá.
- Ha nem tisztázod magad akkor hogyan kellene hinnem neked? Elvégre nem csak nálam próbálkoztál a családi titok meg szerzéséhez. - össze fontam a karjaim és vártam, hogy mit válaszol.
- Jó... Legyen... - lassan fel állt, látszott rajta, hogy nem akarja, de abban igazam volt, hogy ha nem ő volt akkor azért bizonyítania kell.
Egy nagy sóhajt vett majd végül lassan kezdtek elő jönni a szárnyai. Nagyon is meg lepődtem mikor meg láttam. A bal szárnya hófehér volt, de a jobb... Korom fekete. Lucifer csak el fordította a fejét.
- Most örülsz? Mondtam, nem én voltam itt. - mormogta.
- Egyszer már voltál száműzve? - meglepetten kérdeztem.
- A... Családom száműzött... - kezdett feszült lenni a légkör körülötte.
- Oh... Sajnálom, nem gondoltam volna... - kezdtem szégyelni magam és közben le hajtottam a fejem.
- Nem a te hibád, nagyon kevesen tudnak rólam, de nem is baj.
Egy kis ideig csend volt, de ekkor hirtelen valaki meg szólalt.
- Nocsak, nocsak. A hírhedt Lucifer. - lassan be sétált az ajtón.
- Rafael? - teljesen meg lepődtem.
- Áh, az ezüst szárnyú Rafael. De rég láttalak. - mosolyodott el Lucifer.
- Azután a kis incidensed után jól el tűntél. - jegyezte meg gúnyosan.
- Mi folyik itt? - fel álltam és értetlenül kérdeztem, de ekkor hirtelen valaki vissza le nyomott a székre.
- Te csak maradj nyugton, kislány. - szólt rám Rafael.
- Szóval, képes voltál becsapni egy jó családot, hogy meg fogj? - jegyezte meg gúnyosan Lucifer - Egyáltalán minek leskelődsz egy lány után?
- Csak hallottam ezt azt a kislányról, kíváncsi voltam rá. - csak vállat vont Rafael - Na de térjünk a lényegre, Lucifer. Mi is volt a legutóbbi incidensed? - el kezdett gondolkozni.
- Áh, a jó öreg rablás. - fel kuncogott Lucifer - Főként úgy, hogy semmit sem tudtatok csinálni.
- Aztán meg jól felszívódtatok. - ekkor hirtelen meg ragadta Lucifer-t - Itt az ideje, hogy...
- Hogy el húzzatok innen. - vágott közbe Arman. Éppen időben jelentek meg a fiúk.
- Hogy... Hogy jöttetek vissza? - kérdezte meglepetten Rafael.
- Egy kis madárka csiripelte, hogy nincs rendben semmi sem itthon. Rafael, jobban járnál ha fogod magad és az embereid és el tűnsz a birtokunkról. - fenyegetőzni kezdett Arman, a fiúk pedig már a harcra készültek.
- Ch... - Lucifer-hez fordult - Nem úszod meg ilyen könnyen Lucifer. - csak intett egyet Rafael és távoztak.
- Leila, jól vagy? - jött oda hozzám aggódva Luc.
- Igen, hála az égnek, hogy vissza jöttetek.
- Inkább köszönd, hogy tudsz szólni ha messze vagyunk. - jegyezte meg Eric.
- Lucifer, te is hogy merészelsz csak úgy ide jönni? - dühös volt nagyon Arman.
- Csak beszélgetni akartam a kicsi Leila-val. Fogalmam sem volt, hogy ez a hülye Rafael itt fog várni a közelben. - csak össze fonta a karjait.
- Húzz el innen te is, Lucifer. Amíg még vissza fogom magam. - csak kifelé mutatott Arman, de végül Lucifer nem ellenkezett és távozott.
Borzasztóan örültem, hogy itthon vannak. És már tudtam, hogy Rafael volt itt a múlt este. Szürke, ezüst majdnem egy szín, ráadásul bűnözökre is vadászik nem csak démonokra. Kicsit össze voltam zavarodva, de lassacskán össze raktam Rafael és Lucifer közti viszonyt. Mielőtt aludni mentem volna a kellemes zuhanyt után többször is át néztem az ablakokat, hogy biztos bezártam-e. Végül kicsit meg nyugodva lefeküdtem, majd lassan elaludtam.