Menny és pokol határán (Befejezett)

7. fejezet - A bukott hős

Míg én fogságban voltam addig apám és a fiúk éppenségben visszatértek Deles-be. Sokan örültek annak, hogy vissza tért Arthur, ugyan akkor apám és a fivéreim aggódtak értem.
- És most? Szándékosan vártak ránk ott, és azt sem tudjuk milyen okból Leila-t fogták el. - szólalt meg Eric.
- Kitalálunk valamit... - válaszolt apa.
- És meddig akarsz várni? - érdeklődött Arman.
- Nem tudom, jó?! - hirtelen idegesen válaszolt - Nem csak nektek nehéz ezt a tényt elfogadni, hogy Leila ott maradt! Ráadásul a legveszélyesebb fejvadászok kezei közt... Egyenlőre csak annyit tudunk tenni, hogy bízunk Leila tárgyaló képességében. Amíg jól csinál bármit is nem lesz semmi baja. - mondta meg nyugtatás képpen.
Sokan hallották, hogy mi történt és elég hamar el is terjedt. Senkinek sem volt bátorsága ahhoz, hogy segítsen Arthur-nak. Néhány pedig nem akartak vissza menni és ahogy mondták "kockáztatni az életüket egy lány miatt." Lehet ez így rosszul hangzik, de végül is elég sok lány van már a városban, hogy egy-kettő hiánya ne tűnjön fel. De volt valaki akihez a hír el jutott és nem tudta el fogadni a tényt, hogy senki sem akart segíteni. Lucifer. Most már értette, hogy miért nem volt senki sehol az elmúlt 2 napban. Sokan ostobaságnak tartotta, hogy segíteni akar, de végül is tudták, hogy ő már volt ott. A csapata teljesen elutasította az ötletet, így végül egyedül indult neki. Furcsának tűnik, de ahogy Rafael segített apát kiszabadítani, most Lucifer akart engem kiszabadítani. Talán mindkét fiú meg kedvelt, de ezt nem lehetett tudni, hogy mit akarnak ezzel a nagy segítségekkel.

Lassan esteledett, Lucifer már át ért a démonok világába és mivel tudta, hogy kik fogtak el így egyenesen oda indult. Tudta, hogy nem lesz könnyű menet, de még is meg próbálja. Mivel félig fekete volt a szárnya így viszonylag jól tudott repülni is, kicsit gyorsabban mint a többi angyal. Két órán keresztül utazott és végül nem messze érkezett meg a vadászok területére. Lassan figyelni kezdte a mozgásokat.
- Ő biztos bent van... Akkor négynek kell kint lennie... - jegyezte meg hallkan. Lassan számolni kezdett, de valahogy nem jött ki a negyedik szám. - Egy... Kettő... Három... Hol a negyedik? - kezdett meg ijedni majd hirtelen furcsa érzése lett.
Ahogy meg fordult meg látta azt akit keresett.
- Itt a negyedik. - válaszolt az előző kérdésre és csak ki ütötte.
Talán fél óráig lehetett kába Lucifer, mikor magához tért csak engem látott meg, meg persze a cellát. Látszott rajta, hogy nem így tervezte a dolgokat és próbálta tönkre tenni a rácsokat, de azok sehogy sem akartam meg mozdulni. Végül felém fordult.
- Leila, jól vagy? - érdeklődött.
- Még egyenlőre igen. - válaszoltam - Miért jöttél ide?
- Ki akartalak volna szabadítani... - mondta az orra alatt.
- Apáék küldtek? - érdeklődtem.
- Nem... Nem akarnak kevés létszámmal jönni, de senki sem meri bevállalni. - csak figyelte tovább a rácsot - A francba is, nemes acél...
- Úgy ahogy mondod, Lucifer. - hirtelen szólalt meg a hang - Te sosem tanulsz.
- Mit akarsz ettől a szerencsétlen lánytól, Baal? - kérdezte dühösen.
- Most mennyit érsz Lucifer? - csak gúnyosan nevett.
- Miért nem válaszolsz a kérdésemre? Tán beijedtél, hogy meg tudom? - hamar gúnyolódni kezdett.
- Ugyan olyan utálatos vagy mint mindig. De végülis innen nem jutsz ki. A lány pedig bőven elég ahhoz, hogy Arthur-ért a fej pénzt végre meg kapjuk. - hamar értetlenül nézett először Baal-ra majd rám, de végül elmondtam.
- Első nap mikor ide jöttünk Amhull-ban voltunk ahol... Belial-t meg ismertük és... Ő úgy tudja, hogy démon vagyok és elég nagy a valószínűsége, hogy... Kedvel... - szégyeltem magam és ezt nem is titkoltam, csak el fordítottam a fejem.
- Belial? Te eszednél vagy?! - tört ki belőle, Baal pedig túl jól szórakozott.
- Honnan kellett volna tudnom, hogy ki ő?! Én nem ismerem a nagy démonokat! - vágtam vissza, de már a könnyeim törtek elő.
- Igazán szórakoztató a kis műsorotok, - vágott közbe Baal - talán mégis csak jó ötlet volt egy helyre rakni titeket. - csak nevetve távozott.
A sarokban voltam össze kuporodva és halkan sírtam. Éreztem, hogy Lucifer ideges és tehetetlen, de végül oda jött hozzám.
- Hé... Sajnálom. Ezt nem tudtam, azt hittem mindenre meg tanított apád. - próbált vígasztalni.
- Csak akkor tanított volna tovább ha... Nem gyógyító lettem volna... - szipogva mondtam.
- Nem lesz semmi baj, ki találom, hogy hogyan jussunk ki innen. Baal hamar végez azokkal akikre már nincs szüksége. - mondta és újra a rácshoz ment.
- Lucifer... Láttam mire képes egymaga... Azt a hármat is - mutattam az előttünk lévő cellákra - majdnem megölte őket csupán egy támadással mert meg szöktek...
- Azt hiszed nem ismerem? Elég sokszor meg tudtam szökni tőle és még élek. - vágott vissza majd az ablakot kezdte nézni - Túl szűk... Változtatott a cellákon...
- Lucifer, kérlek... Egyenlőre ne csinálj semmi rosszat. - félve néztem rá - Lehet, hogy ismered, de azt hiszem... Tetszik neki az ahogy próbálok bátor lenni.
- Ezt hogy érted? - meglepetten kérdezte.
- Tény hogy egészen idáig nem tudtam a nevét, de mikor meg szökött az a három, pont akkor beszélgettünk. - mesélni kezdtem - Az elején még nyugodtan viselkedett, de utána mikor vissza jött nekem esett... Igaz, hogy félek tőle, de próbáltam erős maradni... Ráadásul tudja, hogy Arthur az apám. Sőt, mindent tudott arról, hogy itt voltunk.
- Mindent? - meglepődött.
- Belial is talán azért kedvelt meg, mert 13 fiú közül én léptem először és cselekedtem. Tulajdonképpen ha én nem indulok meg ide be és Amhull felé sem megyek akkor csak az erdőben lettünk volna.
- Tisztára mint apád. - jegyezte meg én pedig csak bólintottam.
Nagyot sóhajtott Lucifer, de végül leült mellém. Kicsit jó érzés volt, hogy itt van. Legalább egy ismerős arcot látok. Érdekelt, hogy honnan ismerik egymást, de rá jöttem, hogy Lucifer tolvaj, vagyis akkor nem csak az angyaloktól lopott.
Elég későre járt már. Lucifer nagyon is éber volt, de én már nem tudtam ébren maradni. Mellettem ült és mikor elaludtam a fejem a vállára esett. Meg lepődött, de végül csak el mosolyodott.
- Nem lesz semmi baj, Leila. Ki fogunk jutni. Ígérem. - mondta halkan és csak figyelte tovább az ajtót.

- Uram, szólított minket?
- Igen. Hozzátok ide a lányt. De jól figyeljetek Lucifer-re.
Csak bólintottak válaszul majd elindultak lefelé a cellákhoz. Én úgy ébredtem fel, hogy Lucifer már a másik sarokban aludt. Kicsit rosszul esett, hogy még az este mellettem volt, de most távol tőlem. Csupán pár árnyékra lettem figyelmes, majd végül meg álltak az ajtó előtt. Nem szóltak semmit, csak az egyik mutatta, hogy menjek oda. Láttam, hogy ketten figyelik Lucifer-t így gondoltam miatta nem jönnek be. Lassan fel álltam és elindultam feléjük. Éreztem, hogy nem véletlenül jöttek értem, főként ilyen kora reggel. Lassan ki nyitották az ajtót, csak meg ragadta az egyik a karom és ki rántott és máris csapódott be az ajtó. Későn reagált Lucifer és pont neki esett a rácsnak. A démonok csak jót nevettek rajta majd végül el vittek. Ugyan azon az úton vittek mint először. Végül újra egyedül maradtam Baal-al.
- Már ilyen korán dolgoztok? - érdeklődtem.
- Mi nem vagyunk fáradékonyak mint ti, vagy talán ezt nem mondták? - vágott vissza.
- Ma... Mit szeretnél tőlem? - próbáltam a lényeget kideríteni.
- Hogy ma? - lassan le tette a tollat - Ma ide jön Belial, szóval elvárom, hogy úgy viselkedj mint egy démon. - vágta rá.
- Hogy? - nagyon is meg voltam lepődve.
- Nem húzom az időt. Mást is kellene csinálnunk azon kívül, hogy várjuk a fizetséget. - kezdett dühös lenni.
- Csak úgy oda adna neki? - kérdeztem még mindig meg lepetten.
- Ennyire bolondnak nézel? - hirtelen meg ragadott az állam alatt és közelebb húzott - Eszem ágában nem volt oda adni téged. Arthur úgy is ott keresne, másrészt pedig... Élvezem a társaságod ami egyben furcsa is. - lassan elengedett - Nem igazán vagyok oda az angyalok ért, de te... Benned nagyobb bátorság van mint a többiben és persze a félelmed miatt könnyebben beszélsz. - csak egy gúnyos mosolyt villantott a csukjája alatt.
- Szóval... Ha fizetnek, ha nem ugyan úgy a fogjod maradok... - raktam össze a tényeket.
- Ha nem fizetnek Amhull úgy fog szét hullani ahogy létre jött. - vágta rá dühösen és nagyon komolyan is.
Tény elképesztő ereje van és csak egy keveset láttam belőle. Bele gondolni sem tudtam, hogy olyasmire is képes lenne: Amhull meg támadása. Sokan mondják róluk, hogy ők a legveszélyesebbek, de még nem igazán értettem meg, hogy miért mondják ezt. Igaz... Van nagy erejük és elképesztő a taktikájuk amit fel fogni nem lehet. De még igazán, nagy harcban nem láttam, hogy mire képesek. Nem maradtam sokáig, vissza vittek. Lucifer hamar kérdőre vont, hogy mi történt. Elmondtam neki, hogy Belial ide fog jönni... Miattam. És ha nem fizet a király... Amhull fogja meg bánni. Láttam, hogy sokkot kapott azután, hogy meg hallotta mi lesz ha nem fizetnek. Most már kétség kívül nagyon veszélyesek lehetnek, hamár így reagált Lucifer.  Nem tudtunk mit tenni csak vártunk. Lucifer többször is próbálkozott szabadulni, de csak rosszabbul járt. Mikor sikerült ki szöknie pont akkor jelentek meg és elég durván meg sebesítették. Azután még kétszer sikerült kijutnia, de nem tudott felfelé jutni. Szörnyű állapotba került, a szárnyait meg tépkedték, a testén és az arcán vágások, karmolások, ütések nyomai voltak láthatóak nem kevés számban. A mostani állapota és a cellánkra tett burok kényszerítette a feladásra. Próbált meg menteni, de csak elbukott, most már nem tudott túl járni az eszükön. Ahogy mondták a démonok, "csak egy bukott hős vagy, Lucifer," és minden egyes alkalommal elmondták neki, jót nevetve rajta. Próbáltam valamennyire meg gyógyítani a sebeit, de nem értem sokat vele, de legalább az el fertőződést meg előztem. Most már tényleg várni kellett, hogy olyasmi történjen ami a mi javunkra lesz előnyös.