Menny és pokol határán (Befejezett)

3. fejezet - Ismeretlen vendég

Másnap reggel minden kezdődött elölről, a bátyjáim megint vitatkoztak valamin. Nem értettem mi a gond, de csak annyit feleltem nekik, hogy "igazuk van". Készülődtem a mai napra, éreztem, hogy ha belépek az akadémiára nem a nyűzsgés fog fogadni hanem a bámulások és sugdolózások. Nagy levegőt vettem és végül kiléptem a házból. Szokás szerint egészen odáig elrepültem. Mindig csodálkozom azon, hogy milyen szép és nagy a város, aztán meg láttam az akadémia egyik nagy tornyát. Éreztem a gyomromban a félelmet, nem akartam be menni. Lassan le szálltam, kint is voltak még néhányan akik, ahogy gondoltam abba hagyták a beszélgetést és engem bámultak. Nagy nehezen be mentem, még nem láttak meg így ugyan úgy nagy volt a nyűzsgés. Már, már tudtam merre vannak a termek így egyből arra felé mentem. Ahogy sétáltam a folyosón néhányan meg láttak és csendben néztek rám. Mielőtt be mehettem volna a terembe valaki meg szólított.
- Leila, várj egy pillanatot. - a hang irányába fordultam és meg lepetésemre Lucifer-t láttam meg.
- Talán... Van valami gond? - félve kérdeztem tőle.
- Szeretném ha velem jönnél. - a tekintete pásztázott a körülöttünk lévőkön - Beszélni szeretnék veled négy szem közt.
- De lassan be csengetnek. - jegyeztem meg.
- Tud róla a tanár, hogy velem leszel, emiatt ne aggódj. Kérlek, gyere velem. - lassan a tekintete végül találkozott az enyémmel. Ritka aranysárga szemeket látni, de ott volt a tekintetében a könyörgés.
- Jól van. - sóhajtottam egyett majd utána mentem.
Egy nagy üres terembe mentünk ami félig olyan volt mint egy könyvtár, de nem az volt. Egy mágia terem, varázskönyvekkel teli. Hallottam, hogy füttyentett egyet amire lassan néhány fiú jött elő. Meglepetten néztem körbe, nem értettem, hogy mi folyik itt és emiatt kezdtem egyre kíváncsibb lenni.
- Lucifer, pontosan mit is szeretnél tőlem? - habozás nélkül kezdtem bele.
- Gondolkoztam egy-két dolgon veled kapcsolatban. - kezdte el - Tény, hogy a gyógyítóknak nem sok előnye van, de ha valaki jól ki tudja használni akkor sokkal jobb is lehet. - el hallgatott és rám nézett.
- Azt akarod mondani, hogy csatlakozzak a csapatodhoz? - felhúzott szemöldökkel néztem rá.
- Nem csak én. - fel emelte a kezeit jelezve a többiek jelenlétét - Vannak más gyógyítók, de ha azt figyelembe vesszük, hogy milyen származású vagy sokkal nagyobb előnyt is jelenthet számunkra.
- Vagyis csak a hasznot akarjátok belőlem. - össze fontam a karjaim.
- Nem hasznot, tanulságot. - vágta rá az egyik srác - Mindenki tudja, hogy Arthur mennyire fel készíti a gyerekeit a démonok ellen. Ő az egyetlen aki igazán le ragadt a régi módban és még mindig jól jön ki belőle, legyen szó bármilyen helyzetről.
- Akkor mit vártok el tőlem? - most már egyre jobban kíváncsi voltam.
- Szeretnénk ha a csapat része lennél és néhány hasznos dolgot meg mutatnál nekünk is ami egy harcban jól jönne. - mondta végül Lucifer.
Nem tudtam szóhoz jutni, apám szerint Lucifer az egyik legjobb arkangyal itt az akadémián és most egy lehetőség elé állított: hogy csatlakozzak hozzá. Nem vagyok arkangyal még is kaptam egy lehetőséget, de nem tudtam rá mit válaszolni.
- Én... Esetleg kaphatnék egy kis időt, hogy ezt át gondoljam? Végülis annak ellenére, hogy egy arkangyal családból való vagyok nem vagyok az.
- Ez csak természetes, de csak holnap tudunk legközelebb beszélni. Ma van egy kis dolgunk. - mondta Lucifer.
- Rendben. - végül csak ki mentem vissza a teremhez.

Elég lassan telt el ez a nap. Egyrészt a tegnapi dolog miatt amit Gabriel okozott, és most Lucifer aki mindenki előtt beszélgetni hívott el. Mindenki engem nézett és rólam beszélt, nem tudták eldönteni, hogy rosszat vagy jót mondjanak rólam. Mielőtt haza mentem volna a szokásos hétvégi imádkozást kezdtem el az egyik közeli templomban. Ez az angyaloknál megszokott dolog, végülis Isten gyermekek vagyunk mégha nem is egészen tőle származunk. Általában 1-2 órás szokott lenni vagyis nem igényel sok időt. Ahogy végeztem végre haza mentem. Apám után kutattam, hátha tud segíteni a döntésben ami elé Lucifer állított. Majdnem az egész házat fel kutattam mire Arman jelent meg és hozzám szólt.
- Te mit keresel ennyire?
- Apát, esetleg nem tudod, hogy hol van? - érdeklődtem.
- Kholis-ban, most a héten van a határ ellenőrzések. Talán el felejtetted? - meglepetten kérdezte. Tényleg elfelejtett, de nem is véletlenül.
- Igen... - nagyot sóhajtottam - Arman...
- Hm? - lassan ment volna el.
- Tudsz egy kicsit segíteni? - félénken kérdeztem.
- Attól függ, miről van szó?
- Lucifer azt szeretné, hogy csatlakozzak hozzá. - böktem ki végül.
- Mi?! - nagyon meg lepődött - Ez csak vicc ugye?
- Nem. Az első óra helyett vele beszéltem, és a csapatával. Ne hidd azt, hogy nem lepődtem meg. Engem is váratlanul ért.
- És miért akarják, hogy csatlakozz? - össze fonta a karját.
- Tudják, hogy apa sokkal többre tanít minket. Mivel ti már rég egy-egy csapat tagjai vagytok, gondolom emiatt akarják, hogy én csatlakozzak hozzájuk.
- Vagyis azt a tudást akarják amit apa ad át nekünk. - lassan mérgelődni kezdett, de ekkor Luc is meg jelent.
- Miről van szó? - érdeklődött.
- Arról, hogy Lucifer, Leila-n keresztül akar hozzá férni apánk tanításához. - mormogva mondta.
- Ugye ez csak vicc? - vágta rá Luc - Most komoly? Nálunk is be próbálkozott ugyan ezért: többet akar tudni, hogy hogy lehet jobb, vagy ugyan olyan jó mint mi és apa.
- Azt akarjátok mondani, hogy csak jobb akar lenni? - nagy nehezen kezdtem kapcsolni -
- Igen. Sokan kíváncsiak, hogy apánk hogy lehet még mindig olyan jó ahhoz képest, hogy régi tudással él és dolgozik. Ha itthon is lenne apa, ugyan azt mondaná amit mi: nem mész a csapatába. - vágta rá most már dühösen Arman. Luc csak helyeselt, de végül fel vette apával a kapcsolatot.
Elég sokáig beszélgetett apával, az arckifejezése teljesen elárulta, hogy nem volt boldog apa. Lassan meg értettem, hogy muszáj vagyok elutasítani Lucifer-t, valamint azt is meg értettem, hogy a családi tudás az titok és nem adható át másnak. Mivel elég későre járt elmentem fürdeni, egy kellemes zuhanyt vettem és ahogy végeztem egy könyv mellett feküdtem le az ágyra. Sokáig olvastam és emiatt el is aludtam. A könyvet magam mellé tettem, az oldalamon feküdve aludtam, de amit nem vettem észre, az az, hogy valaki az este volt a szobámban. Egész este ott lehetett, nem rejtette el magát, valamint a szárnyait sem.

Reggel, mikor fel ébredtem fázni kezdtem. Az ablak felé néztem, meg lepődtem, hogy nyitva volt.
- Nyitva hagytam az ablakot? - mondtam álmosan.
Lassan ki kelltem az ágyból és be csuktam. Amikor vissza fordultam, hogy meg igazítsam az ágyat valami érdekeset találtam a földön. Egy nagy szürke toll, és ha jól láttam volt rajta egy-két folt is. Meglepetten vettem fel és néztem. Végül háló ruhában mentem ki keresve a fiúkat. Éppen reggeliztek mikor be torpantam.
- Leila, reggelt.
- Nézzenek oda, valaki háló ruhában jött ki. - nagy mosolyra húzta a száját Eric.
- Én... Azt hiszem volt valaki a házban. - meg mutattam a tollat. A fiúk meglepett arccal nézték.
- Hol találtad? - kérdezte Arman.
- A... Szobámban az ágyam mellett... - félve mondtam.
- Hogy? - meg lepődve szólaltak meg egyszerre.
Elvették a tollat és nézték. Azon agyaltak, hogy kinek lehet szürke, foltos szárnya, de nem igen jöttek rá. A reggeli után be jöttek a szobámba és körbe kezdtek nézni. Csupán annyit tudtam mondani, hogy nyitva volt az ablak és nem emlékszem arra, hogy becsuktam-e vagy sem. Az egészben az volt a furcsa, hogy nem tűnt el semmi, minden a helyén volt, de a toll még is arra ad bizonyítékot, hogy volt itt valaki. A családban és az ismerősök között senki sem volt szürke szárnya, de még foltos szárnyú sem volt. A fiúk azzal nyugtattak meg, hogy utána néznek hátha találnak valamit. Végül bele mentem és lassan össze szedtem magam a mai napra.

Az akadémiára érve már Lucifer várt kint rám. Türelmetlenül várta a válaszom, de nagyot csalódott mikor elutasítottam.
- De... Mi a baj? Nem örülnél neki? - kérdezte.
- De, csak... Az a tudás akit apától kaptunk azt nem adhatom át senkinek sem.
- Ugyan az a kifogás... - jegyezte meg hallkan.
- Sajnálom Lucifer. - mondtam kicsit meg bánóan és végül be mentem az épületbe.
Furcsa volt, hogy ma senki sem foglalkozott velem, inkább valami ismeretlen fiúról beszéltek aki nem rég érkezett. Még nem látta senki, de elméletileg ma jön először ide és csak annyit tudnak, hogy hogyan néz ki. Egy magas szőke hajú srác, kék szemekkel, valamint arkangyal, de semmit sem tudnak arról, hogy milyen színű a szárnyai. Néhányan azt is mondták, hogy Mordon-ról való, a kereskedelmi városból. Emiatt sokan gondolkoztak azon, hogy biztos jó származása is lehet, mivel elég sok kiváló család van Mordon-on is.
Épphogy be csengettek az első órára, mindenki várta az új fiút, hogy ki is lehet valójában, még a tanár is várta. Közel az óra fele telt el mire végül az ajtó kinyílt. Tényleg egy magas srác volt. A haja hátra volt igazítva ami túlságosan is jól állt neki, és a szemei... Olyan szép kék szemeket még eddig sosem láttam, mintha csak az óceán és a kék égbolt keveredett volna. A testalkata is igazán... Erősnek, fittnek és jó vágásúnak lehetett mondani, ahogyan az arcát is. Ő tényleg az a tipikus álom srác minden lány számára, maga volt a tökéletes. Senki sem tudott meg szólalni, még a tanárnő szája is tátva maradt. A fiú pedig csak elmosolyodott, mintha nem most először látja ezt a reakciót.
- Elnézést a késésért. Túlságosan is körbe néztem az épületben és észre sem vettem, hogy már rég elkezdődött az óra. - mondta teljes nyugalomban az új fiú.
- Semmi gond, fiatal úr. Kérem, mutatkozzon be. - mondta kicsit össze zavarodottan a tanárnő.
- Rendben. A nevem Rafael, Mordon-ból jöttem. Az ottani egyetlen arkangyal csapatának a tagja vagyok. - folytatni akarta, de ekkor hirtelen valaki félbe szakította.
- A Mordon-i elit csapat tagja? - nagyon meg lepetten kérdezte.
- Igen, - válaszolt - jelenleg a csapat szét vált több ok miatt. Néhányan együtt maradtak. Én egyedül jöttem ide. De szerintem ennyi egyenlőre elég, így is sokat késtem. - nagyon udvarias volt, de amikor a tekintete találkozott az enyémmel láttam, hogy elmosolyodik. Furcsán kezdtem érezni magam.
Minden egyes szünetben mikor meg láttam Rafael-t azon gondolkodtam, hogy vajon milyen színű lehet a szárnya. Nagyon reménykedtem, hogy nincs semmi köze ahhoz ami otthon történt, és hogy a foltos, szürke toll nem az övé. Amellett, hogy elég sokszor láttam őt, mindenki róla beszélt, de mondjuk nem meglepő, főként a lányok között. Tényleg jól néz ki, de jelenleg számomra nem ez volt a legfontosabb, hanem az hogy kiderítsem ki lehetett az este a szobámban. Lassan bele törődtem abba, hogy az új fiút nem kellene vádolnom, inkább Lucifer-en gondolkoztam, hisz azt mondta, hogy dolguk van, és neki sem láttam még a szárnyait sem. Hamar át terelődött a gyanúm Lucifer-re. Vártam, hogy el teljen ez a nap is és választ kapjak a bátyjáimtól, vagy legalább egy kis halovány esélyt arra, hogy ki lehetett.