Menny és pokol határán (Befejezett)

9. fejezet - Vissza a cellába

Rémálmok keringtek körülöttem az este. Minden álmom ugyan úgy történt: Baal újra meg harap. Az álmok elején minden szép és boldog, de aztán... A semmiből bukkan fel, a szemeivel újra és újra félelembe taszít és végül a harapás. A fájdalom érzése riaszt fel minden egyes alkalommal. Végül az utolsó rémálom már kora reggel riasztott fel. Nyugtalanul ültem az ágyon, a félig elhúzott függöny mögül a nap kellemes sugarai sütötték az arcom. Egy kis idő elteltével ki keltem az ágyból és a fürdő felé vettem az utam. Egy kellemes zuhannyal nyugtattam meg magam, hogy egyenlőre vége a rossz rémálmoknak. A zuhany után még meg álltam egy tükör előtt, a nyakam néztem. Nem láttam, hogy milyen nyoma van egy harapásnak, de semmi jele nem volt, hogy ilyesmi történt volna. Részben meg nyugtatott az a tudat, hogy csak úgy nem fog kiderülni, hogy Baal meg harapott, de másrészt féltem. Féltem, hogy a vérem sok dologgal, információval láthatta el, nem tudtam pontosan, hogy hogyan is működik ez, a tudatlanság miatt féltem. És Baal miatt is.
A reggeli kellemesen telt el. Mindenki békésen beszélgetett, néha Amhull bukását is fel hozták, de csak is a királyt hibáztatták emiatt, de legalább egy gonddal kevesebb. A démon vadászok mellett Amhull seregétől is félt, úgy gondolták, hogy ha Amhull támadást indít Deles ellen akkor a fejvadászok segítségét is kérni fogják. De most, saját hibájuk miatt bukott el a város. Végül apám törte meg a gondolataim reggeli közben.
- Leila kincsem. Van valami gond? Olyan csendben vagy? - érdeklődött kicsit aggódva.
- Igen, csak... Rémálmaim voltak. Nem igazán tudtam kipihenni magam.
- Biztos azért mert szörnyű körülmények között tartottak fogva. - vágott közbe Arman.
- Lehet. - kicsit bólintottam, de megint kezdtem el gondolkozni.
- Leila, - szólalt meg újra apám - mi lenne ha ma el mennél a kereskedelmi városba, Mordon-ba? Van néhány dolog amit meg kellene venni. - meg lepődtem mikor fel hozta ezt.
- Hogy? És mi van ha... - kezdtem a legrosszabbra gondolni, de hirtelen valaki közbe szólt.
- Nem nagyon merészkednek át. - mindenki meg lepődött, Lucifer volt az - És ha szeretnéd el kísérhetlek.
- Na, nem is rossz ötlet. - helyeselt egyetértően apám.
- Jól van. - végül csak bele egyeztem.
Apám egy listát adott arról, hogy mi is kell Mordon-ból. Reggeli után pedig útnak is indultunk Lucifer-el. Már nem nagyon kételkedtem abban, hogy Baal-al kapcsolatban miket állít. Eddig végig bizonyított, mindenre tudott választ adni.

Eközben máshol a reggel nem boldogan kezdődött. Mikor Baal-ék vissza értek és nem találtak minket Baal-t a düh ragadta el.
- Lucifer szokás szerint meg várta a megfelelő pillanatot. - jegyezte meg az egyik.
- Nem kell el mondani azt amit tudunk... - dühösen válaszolt Baal.
- Mi legyen most, utam? - érdeklődtek.
- Hozzátok elém a legjobb alkimistát. - értetlenül néztek rá - Most!
Csak elindultak, nem akartak szembe kerülni vele.
Órák teltek el mire végül elhozták Baal-nak az alkimistát. Egészen a dolgozó szobájáig kísérték. Lassan be kopogtak majd végül be engedték a szobába.
- Nocsak, nocsak a híres Baal. Nem tűnsz boldognak. - kezdte a beszélgetést az alkimista.
- Ne bosszants alkimista... - válaszolt mérgesen.
- Most miben állhatok rendelkezésedre? - érdeklődött.
- Van valamid... Ami meg bénít egy angyalt vagy éppen erőtlenné teszi, de csak egy másik szer az ellenszere. - érdeklődött Baal.
- Megint meg szökött Lucifer? - kicsit mókásnak vette.
- Mid van? - érdeklődött türelmetlenül, majd egy kisebb zacskót dobott elé benne elég busás összeggel.
Lassan meg nézte, hogy mennyi is pontosan.
- Mindig is díjaztam a bőkezűségedet Baal. De ezért az összegért csak magát a szert tudom adni. - lassan kutakodni kezdett a holmijai között.
- Nem érdekel az ellenszere, csak ne a szer ölje meg. Élvezni akarom minden egyes pillanatát. - egy kevés öröm jelent meg az arcán ahogy bele gondolt.
Végül az alkimista elő vett egy fiolát, benne egy kék folyadékkal.
- Ez a legjobb és legerősebb méreg amit eddig egy alkimista is létre hozott. Ebből egyetlen egy csepp is elég ahhoz, hogy az áldozatot el gyengítse. - Baal érdeklődve vette el a fiolát.
- Ha ilyen erős, mi kell az ellenszerhez? - érdeklődve nézett rá.
- Nagyrészt könnyen beszerezhető alapanyagok. Kivéve egyet. Az már manapság igen nehéz találni. Nekem is már fogyóban van belőle a készletem. - mondta kicsit aggódva.
- Mi olyan nehezen megszerezhető manapság? - kíváncsiskodott.
- Egy érintettlen angyal vére. Olyan angyal aki még sosem volt az ellenkező nemmel semmilyen testi kontaktusban. - válaszolt - A mostani angyalok, főként a lányok... Túl korán kezdik és igen nehéz egyet is találni. Régen sokkal jobb volt, mikor még a vérüket is ittuk. Emlékszem mikor először ittam egy ártatlan angyal vérét. Olyan más volt, édes és mámorító...
Lassan Baal számára valami meg világosodott. Eszébe jutott mikor meg ízlelte a véremet, furcsa mámort érzett. Nem tudott betelni vele, még akart volna, de nem akart meg ölni, élve kellettem neki. Most tisztázódott benne, hogy nem csak egy közönséges angyal vagyok gyógyító erővel, hanem egy ártatlan, egy érintetlen fiatal lány.
- Baal uram, minden rendben? - hirtelen meg zavarta a gondolatait az alkimista.
- Igen. - határozottan válaszolt.
- Biztos? Nagyon el gondolkozott valamin. - érdeklődött.
- Csak eszembe jutott valami ennyi. - lassan a szemébe nézett - De azt akarom, hogy itt maradj.
- Hogy maradjak itt? Oh ugyan, Baal. Csak az utadban lennék.
- Van egy üres alagsor több beékeléssel. Sokkal több mindent tudnál tárolni mint a mostani helyeden. Mi pedig azt a részt sosem használtuk így még az utunkban sem lennél. - csak egyre jobban csábította maga mellé és persze hamar el is nyerte az alkimista még nagyobb hűségét.
Nem kellett sok idő és máris be költözött és ugyan úgy végezte a dolgát mint mindig. A többiek érdeklődtek a terve felől.
- Baal, uram. Ugye nem akar át menni? - aggódva kérdezték.
- Lucifer nem fogja magára hagyni a lányt. És még érzem, hogy hol van. - meglepődve néztek rá.
- A lány? Uram erre csakis akkor van esély ha meg harapta és vett a véréből.
- Tudom és mindez meg is történt. - eléggé határozottan beszélt.
Nagyon meg lepődtek mikor meg hallották. Nem akarták el hinni, de végül eszükbe jutott mikor úgy hozott ki, hogy aludtam. Ez meg válaszolta arra a kérdésüket.
Lassan követték Baal-t egészen a határig úgy viselkedtek és néztek mint a démonok, de amikor teljesen át értek Kholis-ba egy egyszerű angyalnak mutatták magukat. Szerencséjükre volt pár halott angyal akikről a tollakat épségben le szedték és a szárnyaikra tették ami lassan az álcázásra reagálva befogadta, így tudnak rejtve maradni a démonok az angyalok között.
- Merre uram? - kérdezték kicsit izgatottan és aggódva.
- Mordon. - válaszolt majd végül fel szállt és elindult.