Menny és pokol határán (Befejezett)

12. fejezet - Elveszve

A nap már kezdett fel kellni mire Deles-ben az összes lángot eloltották. Mindenki segített a másiknak ha éppen rá szorult a segítségre. Arman-ék találtak rá először Arthur-ra aki tehetetlenül és sebesülten a földön ült. Semmit sem vett észre abból, hogy bárki is meg jelent csak a megszólításra reagált.
- Apa, minden rendben? - érdeklődtek a fiúk, de csak meredten bámult rájuk.
Nem tudták, hogy mit tegyenek vagy, hogy mit mondjanak, csak fel segítették a földről. Idő közben Rafael és Lucifer is meg jelent és be segítettek. Egy véletlen folytán tűnt fel Lucifer-nek a földön heverő, szakadt fekete köpeny. Lassan oda ment, hogy jobban meg nézze, de hirtelen sokkot kapott... Ahogy fel emelte a köpenyt és meg látta az arany szegélyt rajta, már tudta. Tudta, hogy ki támadott rá a városra.
- Arthur, hol van Leila? - érdeklődött Lucifer és közben tovább fogta a köpenyt.
- Lucifer, most ne zaklassad apánkat! - mordult rá Luc.
- Arthur... - újra kérdezni akarta, de hirtelen a szavába vágott.
- El... El vitte... - nyögte ki fájdalmasan.
- Kicsoda? - kérdezte kicsit idegesen Lucifer - Az aki ezt viselte? - emelte fel a köpenyt.
- Soha... Életemben nem láttam még őt... De még is... Mindent tudott... - lassan könnyek jelentek meg az arcán.
- Lucifer, tudod, hogy kié az a köpeny? - kérdezte Arman.
- Hogy ne tudnám... Ez itt... Baal köpenye. - válaszolt, de már tétlenül - Nem értem... Még egyszer sem mutatta meg a külsejét... Egyszer sem. - nagyon félni kezdett.
- Baal? - lepődtek meg a fiúk és apám - A hírhedt Baal aki a legnagyobb fekete mágiával rendelkezik, és csupán 4 másik démon van mellette?
- Igen... - helyeselt Lucifer - És azt hiszem, hogy... Most sokkal nehezebb lesz ki szabadítani Leila-t.
- Egyáltalán mit akar tőle? Csak egy lány, gyógyító erővel. Semmi haszna nem lesz neki. - vágta rá Rafael.
- Volt egy... Pillanat mikor... Meg nyalta az ujjait... Baal. - kezdett bele Arthur - Akkor Leila... Nagyon meg ijedt, mintha... Tudtam volna, hogy mit jelent.
Mindenki el gondolkozott ezen, de nem tudták ők sem, hogy mit is jelent az a mozdulat. A hosszú csendet Rafael törte meg.
- Rakjuk össze, hogy mit tudunk Leila-ról. Kedves, aranyos és gyengéd... - kezdte el sorolni.
- Könnyen le sokkolódik ha nagyon rá ijesztenek... - tette hozzá Arman, de több nem jutott senkinek sem az eszébe. De végül apa szólalt meg.
- És még... Nem volt senkie... - mondta elhaló hangal.
- Nem volt még fiúval? - szinte egszerre tették fel a kérdést Lucifer és Rafael. A családból mindenki nemre rázta a fejét.
- Régről, - kezdett el gondolkozni Lucifer - nem volt olyan jel egy démonnak, ami arra utal, hogy ivott angyal vért? - tette fel a kérdést. Arthur gondolkodni kezdett.
- Azt hiszem... - ekkor jött rá, hogy mit is jelentett az amit tett - Oh ne...
- Apa, mi az? - érdeklődtek a fiúk.
- Pont azt jelenti... - nézett rájuk - De... Miért nem mondta el?
- Azért mert ha ki derül, hogy meg harapta egy démon... Nem biztos, hogy egy egyszerű száműzetést fog kapni... - válaszolt Rafael.
Tény, hogy nagy büntetés jár azért ha valakit egy démon harap meg. És hogy miért? Árulásnak minősül. Ritkán ha kegyelmeznek a büntetéssel, de ebben az esetben sokkal nagyobb az esélye arra, hogy... Meg öljék azt az angyalt akit meg haraptak. Tehetetlenül nézték egymást, percekkel később pedig némán tértek vissza a saját otthonukba.

Nem tudtam el dönteni, hogy mennyi lehetett az idő. A sötét cellám idővel egy sötét erdővé vált. A napszak nem változott, mintha itt nem is lenne idő. Csak bolyongtam az ijesztő erdőben. Sétálás közben néha meg pillantottam egy-két állatot akik úgy néztek ki mintha ki lennének tömve. Lassan oda sétáltam, meg érintettem, de semmit sem reagált. Még a szeme sem rezzent meg. Ijesztő volt és csak tovább álltam. Ahogy bojongtam a sötét, mozdulatlan erdőben a lábam alatt a föld lassan ki kavicsosodott úttá vált. Meg lepődtem és félve, de követni kezdtem az utat. A fák mögül egy hatalmas épületre leltem, szinte egy templomra hasonlított. Az épület előtt pedig egy hatalmas szobor állt: egy csukjás alak, kinek a szarva két ágú, az egyik keze amit látni lehetett karmokká végződtek. Baal-ra emlékeztetett, de a gondolataimból egy női hang zavart meg.
- Milyen rég volt, hogy valaki volt itt. - egy kellemes hang volt. Hirtelen meg fordultam és egy barátságos nő állt előttem.
- Ki maga? - érdeklődtem.
- Itt nem számít, hogy kinek mi a neve. - mondta teljes nyugalomban.
- Ön is fogoly itt? - tovább kezdtem érdeklődni.
- Dehogy is. - kicsit el mosolyodott - Én felelek itt a békére és a csendre.
- De hiszen... Az idő nem is megy, hogy hang terjedjen. - vágtam rá.
- De aki ide kerül az mozog és él, mint te vagy én. - lassan elindult a hatalmas épület ajtaja felé - Vagy éppen a nagy úr.
- A nagy úr? - kérdeztem vissza meg lepetten és közben utána kezdtem menni. Nem válaszolt csak be nyitott és ahogy mellé értem az épület túlsó részén egy trónszékben ült valaki. Valaki aki szinte korom fekete volt.
- Ő a nagy úr, a fekete mágia tiszta alakja. - szólalt meg végül a nő.
- Ez képtelenség. - vágtam rá - Egy mágiának sincs tiszta alakja.
- Angyal vagy, mit tudsz te a fekete mágiáról? Senkisem tudja igazán, hogy a fekete mágia a leghűségesebb erő ami valaha is létezik. Enélkül az erő nélkül a Fekete verem sem létezne amit Baal hozott létre. - szinte mesélni kezdett én pedig csak hallgattam és figyeltem arra amiket mondott - Ezen a helyen Baal istennek számít, és a fekete mágia is fel vette az alakját. Tiszteli a gazdáját, de ugyan akkor ha itt valami rossz történik fel ébred és nagy bajok lesznek.
- Egyáltalán, ki lehet innen jutni? - kérdeztem kicsit félve.
- Akár merre is akarnál menni, mindig ide térnél vissza. Az erőd itt nem ér semmit, sőt inkább itt neked nincs is erőd. - válaszolt - Aki ide egyszer bekerül csak is az hozhatja ki aki be tette.
Hihetetlen volt ez az egész, nem akartam el hinni, hogy tehetetlenül kell itt lennem és várni, hogy Baal ki engedjen. A fekete szárnyú nő meg mutatta, hogy hol lesz a szobám, nem is vártam többet a kinézetéről. Hasonló volt mint egy celláé csak kicsit több minden volt bent, inkább egy szoba volt cellával keverve. Sokáig voltam a szobában és az ágyon ülve gondolkoztam, hogy mit tehetnék. Az egyik pillanatban még úgy mond szép napos idő volt, aztán hirtelen be esteledett, de továbbra is minden mozdulatlan volt. Nem telt az idő csak meg változtatták. Nehezen, de végül a fürdő szoba felé mentem, hátha le tudok zuhanyozni. Meglepetésemre itt már folyt a víz is. Vettem egy kellemes zuhanyt és mikor ki értem a fürdőből az ágyon egy háló ruha feküdt. Valaki már bekészítette amíg én fürödtem. Lassan fel vettem és le feküdtem. Azt hittem nem fogok tudni elaludni, de pillanatok alatt álomba merültem.

Nem tudtam, hogy mennyi ideje aludhattam, csak arra lettem figyelmes, hogy valaki gyengéden simogatja az arcom. Lassan ki nyitottam a szemem. A fekete alakot láttam és amint sikítani akartam volna, hirtelen be fogta a szám és a másik kezével mutatta, hogy maradjak csendben. Nagyon meg ijedtem és nem tudtam mire vélni, hogy itt van hisz, a nő azt mondta csak akkor ébred fel ha rossz dolgok történnek. Láttam rajta, hogy méreget, de teljesen nyugodt volt. Az az ötlet jutott az eszembe, hogy a csukját le kéne venni róla hátha nem lesz olyan ijesztő mint így csak egy fekete alakként. Lassan emelni is kezdtem a kezem a feje felé, de meglepetésemre semmit sem reagált arra, hogy le akarom húzni a csukját a fejéről. Mikor meg érintettem a fekete csukját elkezdtem le húzni a fejéről. Nem azt láttam amit szerettem volna. Ugyan úgy fekete volt, nem volt arca csak a haját lehetett látni ami ugyan úgy vállig ért. Nem tudtam, hogy mit akar jelenteni, hogy itt van, de kezdtem kíváncsi lenni és végül meg szólítottam.
- Miért vagy itt? - reménykedtem, hogy válaszol, de nem is szólalt meg és persze meg sem mozdult.
Végül meg mozdult. Fel kellt az ágy széléről és elindult kifelé. Továbbra is kíváncsi voltam, hogy mit akarhatott így lassan utána mentem. Ki ment az épületből be egészen a sötét erdőbe. Így este a mozdulatlan erdő még ijesztőbb volt. Legbelül inkább vissza mentem volna a szobába, de a kíváncsiságom sokkal erősebb volt és csak mentem utána. Furcsa volt, hogy már egy jó ideje barangoltunk és még egyszer sem tértünk vissza a templomhoz. A távolban furcsa hangra lettem figyelmes: egy vízesés hangjára. Ahogy kiértünk a fák közül egy hatalmas tóhoz értünk ahol az idő telt, a környezet mozgott és az élővilág is. Csodálkozva néztem a tájat ami szinte már öröm volt látni, hogy van egy hely ami mozog és él. A fekete alak felém fordult majd vissza nézett a vízeséshez. Értetlenül néztem őt majd arra lettem figyelmes, hogy a vízesés felé mutat, mintha... Azt akarná, hogy menjek oda. Lassan, de elindultam arra amerre mutatott. A vízesés mögött egy hatalmas barlang volt és meglepetésemre egy fekete átjáró is volt. Nem tudtam, hogy pontosan hová is vezet, de csak vissza ki mentem. A fekete alak eltűnt és itt kezdett reggeledni. Ahogy vissza néztem az átjáróhoz láttam, hogy kezdett össze szűkülni. Akár hová is vezet, ez az egy esélyem van. Nehezen, de végül rá vettem magam, hogy be menjek és abban reménykedtem, hogy kijutok innen. Ahogy beléptem az átjáróba minden el sötétedett, minden forgott össze- vissza, olyan szinten, hogy a rosszulléttől elájultam és semmire sem emlékeztem, hogy utána mi történt.