Másnap reggel, kicsit kellemesen és fel frissülve ébredtem fel. Kicsit furcsa volt, hogy nem otthon ébredtem fel, hanem Baal otthonában. Újra a kis szekrényen volt reggeli, de még ruhát is kaptam. Lassan meg reggeliztem. Most igazán éhes is voltam és már az a furcsa érzés sem zavart ami miatt nem tudtam volna enni. A reggeli után be mentem a fürdőbe, magammal vittem a kapott egyberészes hosszú szoknyát és fürdeni készültem. Majdnem tele töltöttem a kádat vízzel, lassan be szálltam és szinte nyakig benne ültem. Egy jó ideig áztattam magam majd végül meg mosakodtam és ki szálltam. Meglepődtem, hogy az a szoknya pont az én méretem volt és nem is állt rosszul rajtam. Szürkés árnyalatú volt a színe, a derekán lévő szalag pedig vér vörös volt. A hajamat kezdtem fésülni és azon gondolkoztam, hogy hogyan is csináljam meg. Végül maradtam a kiengedett hajnál. Ahogy végeztem elindultam ki, vissza a szobába. Baal már az ágy szélén ült és várt rám. Meg lepődtem, hogy bent van a szobában, de még is örültem, hogy itt van.
- Jó reggelt Baal. - üdvözöltem.
- Ma igen sokáig bent voltál. - jegyezte meg szórakozottan.
- Hát... Kicsit el gondolkoztam ami történt. - újra kezdtem el szomorodni, de ekkor hirtelen Baal oda jött hozzám.
- Hé, semmi baj. - finoman át karolta a derekam az egyik kezével, a másikkal pedig olyan gyengéden simogatta az arcom, amit egyáltalán nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen gyengédség.
- Még, mindig nem tudom fel fogni, hogy a saját családom tette ezt velem... - egy-két könnycsepp jelent meg a szemeimen.
- Leila. - lassan le törölte a könnyeket az arcomon - Sosem értettem a ti szabályaitokat, de egyet biztosan tudok mondani neked. - kicsit érdeklődve néztem rá - Új lehetőség áll előtted, Leila. Nem kötnek az angyalok ostoba szabályai téged, ráadásul nagy biztonságban vagy itt. Nálam. - a keze még mindig az arcomon volt, de a komolyság mellett egy igazán kellemes mosolyt csalt az arcára ami még engem is mosolyra vett.
- Baal, nem is tudom, hogy mi lenne velem most ha te nem vagy itt. Más lehetőségem nem nagyon van, de... - újra a szemébe néztem - Ha itt vagyok ahol te is valahogy mindig... Sokkal nyugodtabb vagyok. Nem érzem magam tehetetlennek olyan dolgokban amit nem tudok vagy nem ismerem. Köszönöm, hogy az életem még nincs el veszve. - nagyon el mosolyodtam és közben át karolva bújtam hozzá.
Baal nem mondott semmit, viszonozta az ölelést, sőt jobban húzott magához. Az arcát sűrűn a nyakamba nyomta. Még mindig nem tudtam el hinni, hogy egy démonnak sokkal többet érek mint bármelyik más angyalnak. A hosszas ölelkezés után együtt sétáltunk a kastélyban és sokat beszélgettünk. Mikor éppen dolgozott én a kapott könyvekből olvastam vagy ha szerencsém volt a másik négy démonnal is beszélgethettem közben. Próbáltam fel venni a szokásaikat, a hagyományaikat, de hogy őszinte legyek... Kicsit nehéz. Nem csak Baal segített megtanítani pár dologra, hanem a társai is.Lassan már három hét telt el mióta bukott angyalként száműzve lettem a démonokhoz és Baal mellett találtam meg az új életem. A három hét alatt sokat fejlődtem és már, már elég jól beilleszkedtem közéjük. Persze vannak dolgok amiket még mindig nem nagyon viselek, mint például ha előttem ölnek meg egy angyalt. Hiába kezdtem el haragudni rájuk, még mindig angyal vagyok: csak éppen már nem köztük élek. Ez idő alatt még Baal-al is megtaláltuk azokat a dolgokat egymásban amit mind a ketten elviselünk és szeretjük. Voltak dolgok amiken meg lepődtem, hogy szereti: szeret a teli hold alatt sétálni, a fekete rózsákat szinte imádja és persze egy hatalmas kertje is van belőlük. És ezek csak pár apró dolgok amikről senki sem tud, csak az akiben bízik. Rá jöttem arra is, hogy ha valami zavarja vagy éppen idegesíti akkor nagyon is keresi a társaságom, de ez fordítva is igaz. De senki sem gondolná azt, hogy egy hírhedt fejvadásznak sosem volt szerelme. Eleinte én sem gondoltam ezt, de persze idővel a kíváncsiság miatt rá is kérdeztem. Nagyot csodálkoztam mikor elmondta, hogy sosem volt igazán nő mellette. Mind vagy el menekült tőle vagy csak a nagy biztonságot és vagyont akarta. Így már azt is értettem, hogy néhány dologban miért is bizonytalan. Voltak olyan nagy démonok akik próbáltak le beszélni arról, hogy inkább mondjon le rólam, de mindig fel dühitették. Tény, hogy furcsa egy démon és egy angyal szerelme, de azt hiszem ez kettőnk közt nem jelent semmi gondot. Egészen mostanáig.
A mai nap eléggé aktív és pörgős volt. Aligha voltak itthon Baal-ék. Néha be mentem a dolgozó szobájába és elolvastam a körözési papírokat. Főként angyalokra kellett vadászniuk. Ahogy olvastam tovább a papírokat fel sem tűnt, hogy vissza tértek.
- Mit csinálsz, Leila? - kicsit mérgesen, de csodálkozva kérdezte Baal.
- Baal! - nagyon meg lepődtem - Én csak... Kíváncsi voltam, hogy kikre vadásztok ma. Olyan sokáig távol vagytok... - kicsit el szomorodtam.
- Ha munka van akkor az ezzel jár. De mintha meg beszéltük volna, hogy az asztalomhoz nem nyúlsz. - lassan össze fonta a karjait és mérgesen méregetett.
- Sajnálom. - le hajtottam a fejem - Én... Tényleg csak szerettem volna tudni, hogy nem túl nagy falatot kaptatok.
- Tudod jól, hogy nem kell minket félteni. - lassan oda jött és meg fogta a kezem majd fel állított.
- Tudom, de... Én attól még aggódom értetek, érted. - a szemébe néztem.
- Annyira... Gyengéd vagy. - a tekintete kezdett el lágyulni - De bíznod kell bennem. Ezzel a viselkedéssel, hogy meg nézed az iratjaimat én úgy érzem, hogy nem bízol bennem.
- Huh?! - nagyon meg lepődtem - De én bízok benned, Baal. Én azt hiszem nekem is jár annyi, hogy tudjam miért vagy kiért mentek el.
Itt kezdődött el újra az ellentétek. Hamar sikerült össze vesznünk, de elég durván. A fiúk nem értették, hogy mi lelt minket csak hallották a kiabálásokat és a végén egy pofon csattanását. Ekkor nyitottak be. A kanapénak esve voltam, az arcom fogtam és a szemeim könnyekbe állt. Baal nagyon mérgesen és dühösen állt nem messze tőlem, a kezét éppen eresztette le mikor a fiúkra nézett.
- Mester, minden rendben? - érdeklődtek.
- Menjetek a dolgotokra! - kiabálva utasította őket.
Mielőtt távoztak volna, csak ki rohantam az ajtón egészen a szobáig. Bezárkóztam és az ágynak estem. Nagyon sokáig sírtam, mivel el is aludtam miatta. Éjfél körül járhatott az idő. A hold fénysugara sütötte az arcom. Ahogy kinyitottam a szemem, a kerek ezüst színben világító teli holdat láttam. Sokáig néztem, majd végül fel ültem. Kicsit rosszul éreztem magam ami ma történt. Tudtam, hogy én voltam a hibás, de nem gondoltam volna, hogy ennyire így össze veszünk. Lassan ki mentem a szobából. Baal-t kerestem, de sem a szobájában, sem a dolgozó szobában nem leltem. Azt hittem, hogy megint elmentek, de a fiúk ma este kint őrködtek.
Lassan ki mentem a kertbe, meg lepődtem, hogy kint találtam Baal-t. A kert kellős közepén ült a régi díszítésű fapadon. Úgy tűnt mintha aludna, mivel egyáltalán nem mozgott a feje. Félve, de lassan oda mentem hozzá. A szemei be voltak csukva, pihent. Furcsa volt így látni. Mindig éber volt mikor láttam, és most pihen. Lassan és halkan meg szólítottam.
- Baal. - reménykedtem benne, hogy nem fog rám támadni, de egyáltalán nem reagált.
Le ültem mellé és újra szólítottam.
- Baal. - lassan meg érintettem a kezét amire lassan a fejét felém fordította, a szemei vörösen izzottak.
- Mit akarsz, Leila? - kicsit mogorván kérdezte.
- Sajnálom... A mai napot. - csak vissza fordította a fejét és újra be csukta a szemét - Tudom, hogy nem szabadott volna meg néznem a papírokat, de...
- De? - kérdezett közbe.
- De nem szeretnék kimaradni semmiből. Tudom, nem tudok sokat segíteni, de... Szeretlek, Baal. Igaz angyal vagyok és emiatt többet aggódom érted mikor nem igen kellene, de... Mindig lesznek váratlan fordulatok ahol lehet, hogy nem győztesként jösz ki. - ekkor újra rám nézett.
- Nem szeretem mikor túl aggódod a dolgokat, de hiányzol... - hirtelen meg ragadta a derekam és magához húzott.
Lassan én is át karoltam őt és közben hozzá bújtam. Sokáig így voltunk és közben újra át beszéltük a dolgokat. Nehezen, de végül igazat adott abban, hogy lehetnek olyan helyzetek amikben nem győz. Néhány dologba még mindig nem akart beavatni, de el is mondta, hogy miért. Nem zavart, hogy egyrészt azért nem mond el mindent mert angyal vagyok, másrészt pedig... Azok a nők akik csak ki akarták használni eléggé bizonytalanná vált emiatt. Örültem, hogy elmondta, mi mért van így már egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen papírokat kap. Újra békés időszak jött köztünk és meglepő módon már, már testileg is kezdtünk egymáshoz közelíteni az ölelkezésen kívül.
YOU ARE READING
Menny és pokol határán (Befejezett)
FantasyAngyalok. Démonok. Mi más kellene egy igen egzotikus környezetbe, egy fantáziával ellátott világba? Sosem volt béke a két faj között. Szüntelen harcok, árulások és halálozások éjjel-nappal. Az angyaloknak nem csak a démonok által keltett veszélyre...