Menny és pokol határán (Befejezett)

8. fejezet - Fizetség

Lassan telt az idő és már úton voltunk Amhull felé. Egy ketrecben vittek Lucifer-el. Nem tudtuk, hogy mi fog történni és csak találgatni mertünk. Végül meg láttam az ismerős nagy várost: Amhull-t. Pont a kastély felé repültek velünk és már vártak ránk. Belial eléggé türelmetlenül várt.
- Késtél fejvadász... - mondta idegesen.
- Ezt köszönd magadnak Belial. Ha előbb szólsz, hogy nekünk kell ide jönni nem vártunk volna feleslegesen. - vágott vissza Baal.
- Hol van a lány? - kezdett bele a lényegbe.
- Először a pénzt akarom látni...
- Akkor kapsz fizetséget ha látom a lányt! - erősködött.
Lassan le tettek minket a ketreccel együtt.
- Lucifer? - a meglepetség jelent meg az arcán.
- Arthur fej pénze és a Lucifer-ért járó fej pénzt kérem... - kezdett ideges lenni Baal.
- Csak Arthur elmaradt fej pénzéről volt szó. - kezdett bele Belial.
- Unom már, hogy mindig tolódik a fizetség... Vagy most fizettek vagy nem fogok kegyelmezni! - hirtelen a kezén egy fekete aura kezdett meg jelenni.
- Nyugalom Baal... Meg kapod ami kell. - oda szólt egy katonának aki végül elment.
Egy pár perc múlva tért vissza egy zsákkal ami a csörömpölésből ítélve meg van tömve valami fémmel.
- Először a lány és Lucifer, aztán kapod a pénzt.
- Azt hiszed, hogy elhiszem pénz van benne? Először had lássam, hogy mi van benne és mennyi... - nagyon is a bizonytalanság jele volt a hangján.
Belial nem nagyon akart bele menni és ezzel teljesen elárulta, hogy nem is pénz van benne. Baal nagyon is ideges lett, szinte már körülötte egy fekete aura jelent meg.
- Ez még csak a kezdet, Baal erejéből. - suttogta hallkan Lucifer.
- Még csak a kezdet? - meg lepetten kérdeztem vissza mire csak bólintott.
Nem tudtam át érezni, hogy mennyire lehetett rossz az, hogy dolgoztak fizetségért és egyáltalán nem kapták meg. Baal-t az emberei tudták lenyugtatni, de épphogy sikerült nekik. Mivel Belial sem és a király sem volt hajlandó fizetni így csak vissza vitt minket és ugyan úgy bezárt egy cellába. Lucifer számára semmi új lehetőség nem nyílt a szökésre, így csak velem együtt tehetetlenül ültünk és néha beszélgettünk.

Késő estére járt az idő, már álomban volt mindenki, kivéve a járőröző démonokat. A beszélgetéseikre ébredtem fel.
- Baal totál ideges a királyra. - hangzott el az egyik szájából.
- Még eddig egyszer sem csinálták ezt. Pont velünk. Még csoda, hogy vissza tudtuk fogni a mestert.
- Hát... Kétlem, hogy sokáig fog tétlenül ülni itthon. Idő kérdése és máris Amhull ellen megyünk.
- Az biztos, de meg érdemlik. Elfelejtették kivel is szórakoztak. - egyre jobban halkult a beszélgetés és már nem értettem semmit.
Tudtam, hogy ez az ő dolguk, de éreztem, hogy nem ülhetünk tehetetlenül. Sok mindenen járt az eszem.
Másnap reggel korábban kelltem fel mint eddig. Talán azért mert nyugtalanított valami. Szokás szerint korán hozták a reggelit. Elég nagy zörgéssel kelltették fel a többieket. Mikor hozzánk értek csak egy gyümölcsöt vágtak Lucifer-re, hogy fel ébredjen. Nem is kellett meg ismételniük mert elég hamar reagált. A démonok pedig csak jót nevettek rajta. Nagy nehezen, de végül fel álltam és oda mentem hozzájuk.
- Mit akarsz kis lány? - kérdezte gúnyosan.
- Szeretnék... Baal-al beszélni... - mindenki meg lepődött ahogy ki ejtettem ezeket a szavakat.
- Minek akarsz te a mesterrel beszélni? - az egyik fel húzott szemöldökkel nézett rám.
- Talán néhány dologban tudnék tanácsot adni neki, vagy esetleg kicsit meg nyugtatni a tegnapi nap miatt. - válaszoltam.
A démonok össze néztek, tanakodtak, hogy jó ötlet lenne. Lucifer csak halkan szólt hozzám, hogy "ez őrültség, meg bolondultál?" De egyáltalán nem figyeltem rá. Nagy nehezen, de végül ki engedtek és az egyik Baal szobája felé vitt. Meg lepődtem, hogy most nem a megszokott szoba felé visz, hanem teljesen ellenkező irányba. Végül egy sokkal elegánsabb ajtó előtt álltunk meg, lassan be kopogott.
- Ki az? - egy hang szólalt meg bentről érezhetően dühös volt.
- Az angyal lány szeretne önnel beszélni, mester. - válaszolt kicsit idegesen a démon.
Nem jött hamar válasz, csupán a zár kattanása hallatszott és kicsit ki nyílt az ajtó. A démon csak intett, hogy be mehetek. Őszintén... Féltem, de tudtam, hogy mire vállalkoztam. Lassan be nyitottam és beljebb léptem. Sötét volt a szobában, a függönyt még nem húzták el, de meg lepetten éreztem, hogy nagyon hűvös van bent. Mikor már eléggé bentebb voltam a szobában az ajtó hirtelen be csapódott. Nagyon meg ijedtem és csak vissza néztem az ajtóra. Hallottam, hogy záródott a zár. Ahogy meg fordultam, hogy jobban fel mérjem milyen szoba is ez, de csak Baal alakját mertem fel ismerni. Kicsit furcsa volt, mintha... Most nem lenne rajta a csukjája, de végül meg törte a csendet.
- Mit akarsz? - mérgesen érdeklődött.
- Beszélgetni. - ijedten válaszoltam vissza.
- Nincs szükségem senkire sem! - kicsit feljebb emelte a hangját.
Nem tudtam, hogy mit mondjak... Ijesztő volt így vak sötétben. Nem láttam belőle mást mint az alakját és a világító szemeit. Csak csendben álltam és a szemeibe néztem. Egyáltalán nem mozdult el előlem és féltem, hogy ha egy kicsit is meg mozdulok rám támad. Csupán egy kis ízelítőt láttam az erejéből tegnap és ha Lucifer-nek igaza van akkor annál többre is képes lehet.
- Én... - lassan kezdtem meg szólalni - Sajnálom a tegnapit. Nem gondoltam volna, hogy át akarnak verni. - próbáltam együtt érző lenni, de sosem voltam ilyen helyzetben.
- Miben reménykedtél te? - érdeklődve kérdezte.
- Talán abban, hogy valamennyit meg adnak. Még akkor is ha... Nem az összeset. Nem pedig arra, hogy hamis pénzt vagy valami vackot akarnak rátok sózni. - lassan láttam, hogy kezd kicsit meg nyugodni.
- Miért próbálsz meg nyugtatni? - a lényegbe kérdezett.
- Tudom, hogy azt mondtad Amhull meg fizet azért amiért így be csapott a fizetség miatt, de... Szerintem nem az egész városon kellene a düht levezetni. Nem ők tehetnek róla. - féltem, hogy rosszul fogadja.
- Tudod, ez nem így működik nálunk... Hogy csak azt büntetjük aki megérdemli. Ugyan azt a viselkedést veszik át amit láttak eddig. Vagyis ugyan úgy nem fizetnének és ezt egy fejvadász sem akarja, hogy így legyen. - újra kezdett mérges lenni.
- És mi van azokkal akik tényleg ártatlanok? - kérdeztem.
- Démonok mint ártatlanok? - hirtelen fel kacagott - Ugyan kicsi, Leila te sem hiszed azt, hogy vannak démonok akik "kedvesek." - kezdett komolyan beszélni - Nincs olyan démon, hogy "ártatlan", csak tévhit, a színlelés és a becsapás egy könnyű és gyenge angyal elfogásához. - borzasztóan közel hajolt hozzám, amitől a hideg is kirázott.
Most már egyáltalán nem tudtam mit mondani és látszott rajta, hogy jól szórakozik rajtam. Még a mosolyát is látni véltem, a gúnyos mosolyát. Szótlanul álltam előtte szinte túl közel volt az arca. Csak egy kevés hiányzott ahhoz, hogy bármit is tegyen. Lassan érezrem a kezét ahogy fel emeli, nem tudtam mire készül és félelmemben be csuktam a szemem. Lassan meg fogta a torkom, de nem szorította meg. Elkezdte oldalra fordítani a fejem, szinte már annyira, hogy számára szabadon legyen a nyakam. Igen, néhány démon nem csak hússal táplálkozik hanem vérrel is. Nagyon ritkán férnek hozzá, főként angyal vérhez. Féltem, még sosem voltam ilyen helyzetben vagy más. Túl régóta nem történt ilyesmi, hogy bárkit is meg harapott egy démon.
Lassan éreztem a lehelletét a nyakamon, már közel volt. Nagyon féltem és ezt nem is tudtam elrejteni előle. A kezeim remegtek, nem tudtam vissza fogni, majd hirtelen meg nyalta a nyakam és el mosolyodott.
- Túl könnyű falat vagy. - szórakozottnak tűnt a hangja.
- Huh?! - lassan ki nyitottam a szemem és láttam, hogy még sem tette meg - Csak... Szórakoztál velem? - meg lepetten kérdeztem.
- Mm, nem biztos. Talán csak érdekelt, hogy mit reagálsz. - továbbra is mosolygott - De legalább tudom, hogy félelmedben nem tudsz semmit sem tenni.
Nem tudtam szóhoz jutni, nagyon meg ijedtem és ki tudja, hogy mikor gondolja meg magát, de egyenlőre úgy tűnik kicsit sikerült a gondolatát elterelnem.
- Nem... Lehetne egy kicsit világos? Tudom, hogy te jobban látsz a sötétben, de...
- Nem. - hamar válaszolt, szinte befejezni nem tudtam a mondandóm.
- Miért? - kíváncsiskodtam.
- Mert nem. Nem adok mindenre választ. - lassan közelebb húzott magához még mindig a torkomat fogva.
- És most... Még mindig Amhull ellen akarsz menni? - végül vissza tértem arra a témára amire nem akartam.
- Attól függetlenül, hogy itt szórakozom veled és azon gondolkozom, hogy éljek a lehetőséggel, - lassan a nyakamra pillantott - még mindig dühös vagyok és a szavamat mindig be tartom. Ha azt mondom, hogy Amhull meg bűnhődik akkor így is lesz. - válaszolt nagyon is határozottan.
Nem tudtam eldönteni, hogy mi járhat a fejében, de láttam, hogy továbbra is méregeti a nyakam.
- Rég ittál... Angyal vért? - kicsit ijedten kérdeztem.
- Túl rég volt már. - válaszolt - Annyira... Sértetlen és csábító, de nem tudom eldönteni, hogy azért érzem a késztetést mert túl rég volt vagy egyszerűen meg kívántam. - tényleg bizonytalan volt, de csak tovább méregetett, mintha keresne valami megoldást arra amire nem tudja a választ.
Láttam, hogy el halványul a szemei, lassan már csak a körvonalát láttam a sötétben. Egyedül a keze volt úgymond meg nyugtató, hogy még itt van előttem. Lassan éreztem, hogy elengedi a torkom, de nem teljesen. Lépést hallottam, lassan mögém sétált, a keze végig siklott a nyakamon ugyan abban az ívben ahogy a hátam mögé került. Újra el fogott a félelem, sosem jó ha egy démon a hátad mögött van, ilyenkor a legkönnyebb meg támadni egy angyalt. Lassan eltűrte a hajam, én pedig már sejtettem, hogy mire készül és csak be csuktam a szemem. Újra éreztem a lehelletét a nyakamon, de most már lassan az ajkai is érintették. Végül meg éreztem a szemfogait és azok mellett lévő kisebb hegyes fogakat. Sokan hasonlítják őket a vámpírokhoz a vér ivás miatt, de egy démonnak nemcsak két szemfoga van hanem azok mellett egy-egy kisebb szemfogra hasonló fog is van. Első ránézésre egyenesnek tűnik, de amint harapás történik azok a kis fogak felelősek azért, hogy a zsákmány ne tudja egykönnyen le lökni magáról, tulajdonképpen teljesen a szájához tapasztja. Régi elbeszélések szerint sokkal fájdalmasabb egy démon harapása mint egy vámpíré, de már több ezer vagy akár tíz ezer év is el telt azóta, hogy valaki beszélt volna arról, hogy démon harapta meg. Nem tudtam, hogy mit tegyek, csak tehetetlenül álltam és egyre jobban éreztem azt, hogy erőt vesz magán a harapáshoz. Majd végül meg tette. Eszméletlen fájdalom lett úrrá rajtam, szinte sikítani akartam, de hamar be fogta a szám. Éreztem, hogy a kis fog már beakadt a húsomba és végül a kortyolásokra lettem figyelmes. Talán egy tíz perc telt el, a fájdalom lassan csillapodott, Baal a másik kezével át karolt a derekamnál így biztosította, hogy végképp ne próbáljak elmenekülni. Nagy nehezen a sokkból meg fogtam a kezét ami a szám előtt volt és kicsit sikerült le vennem, pont annyira, hogy szóhoz jussak.
- Kérlek... Csak... Ne túl sokat... - nehéz volt beszélni miközben ivott, de reménykedtem benne, hogy nem fog megölni.
Már kezdtem nagyon gyengülni mire végül abba hagyta. Még épphogy talpon tudtam maradni segítség nélkül, de éreztem a fogásán a derekamnál, hogy hálás azért amiért végül bele ment, hogy igyon. Kicsit meg könnyebültnek tűnt. Nem engedett el, de nem is bántam. Csak lassan hátra dőltem pont rá, hogy csak egy kicsit össze szedje a testem magam a hirtelen vérveszteség miatt. Éreztem a tekintetét magamon, de nem foglalkoztam vele, csak az az egy gondolat jutott az eszembe, hogy nem ez volt az utolsó. Fel sem tűnt, hogy a kis pihenésből egy nagy pihenés lett: el aludtam, állva neki támaszkodva.

Talán a fél napot végig aludtam, mikor fel ébredtem. Egy teljesen másik cellában voltam, mikor teljesen magamhoz tértem csak akkor fogtam fel, hogy elaludtam. Majd végül egy ismerős hang szólalt meg.
- Mi a francot csináltál olyan sokáig Baal-nál? - Lucifer érdeklődött a szemközti cellából és látszólag ideges volt.
- Beszélgettem vele. - válaszoltam.
- Igen? És mivel magyarázod azt, hogy úgy hozott ide, hogy alszol? - kezdett egyre kíváncsibb lenni.
- Én... - lassan úgy tettem mintha próbálnék vissza gondolni arra, hogy kinid történt közben a nyakam simogattam... Nem éreztem a harapás nyomát. - Talán valamit rosszul vett és el kábított... Próbáltam le beszélni Amhull támadásáról... Lehet emiatt történt. - mondtam kicsit össze zavarodottan.
- Jobb ha meg jegyzed: amit mond az úgy is van. - mondta Lucifer kicsit meg nyugodva.
Pont ugyan azt mondta mint Baal. Tényleg ismeri és tisztában van azzal, hogy mi lesz ha fel dühítik.
- Most hol vannak. - érdeklődtem.
- Amhull-ban, már lassan másfél órája, hogy elmentek. - válaszolt - De míg távol vannak sikerült fel törnöm a burkot. - kicsit ütyködött a zárral majd kinyitotta és elindult felém.
Meglepetten néztem rá és mire fel fogtam, hogy mit csinál már nyitva volt a cella ajtó. Meg fogta a kezem és maga után rántott. Elmondta, hogy csak is repüléssel lehet kijutni innen és a leggyorsabb az ha ő repül. Elég hamar kiértünk és Lucifer gondolkodás nélkül meg fogott és repülni kezdett velem. Sosem utaztam így, hogy más visz magával miközben én is tudok repülni. Hamar elértük a hegy gerincet, Lucifer csak végig repült a híd felett is és végül az ismerős tájat pillantottam meg: a mennyei birodalmat. Kholis-ban szállt le ahol végül külön külön repültünk együtt vissza Deles felé. Alig pár perc alatt ott voltunk és senki sem akarta el hinni, hogy épségben vissza tértünk. Apám szinte sírt örömében mikor meg látott és nem tudott betelni Lucifer-el annyira hálás volt érte, hogy meg mentett és vissza hozott. Újra az ismerős helyen voltam, újra a saját szobámban, de még is... Valami furcsa volt. Nyugtalanul feküdtem az este és nehezen tudtam el aludni is. Valami még is csak zavart, vagy inkább valami furcsa volt amit a fogságom alatt meg szoktam. Mire majdnem el aludtam volna hallottam, hogy Deles-ben nagyon híresztelik Amhull meg semmisülését.
-"Ahogy meg mondta: ha Amhull-t meg támadja akkor úgy is lesz." - mondtam magamban majd végül a fáradságnak adtam át magam.