Menny és pokol határán (Befejezett)

10. fejezet - Baljós érzelmek

Másnap reggel néhány démon zörgött és hozta a reggelit. Most a megszokottnál is kevesebbet adtak, ráadásul nem a legjobb kedvükben voltak. A fiúk arra gyanakodtak, hogy Baal sem a legszebb álmából kellt fel, persze ha aludt is mert ahogy mondta: ők nem fáradnak olyan gyorsan mint mi, angyalok. Talán fél óra telt el azután, hogy kiosztották a reggelit, furcsa volt, hogy hamar vissza jöttek, de az én cellám előtt álltak meg.
- Kifelé! A mester látni akar! - szólalt meg az egyik és közben nyitották az ajtót.
Nem tudtam, hogy mit akar Baal vagy, hogy mire számítsak, de azt már meg tanultam, hogy ellenállni nem a legjobb ötlet. A dolgozó szobája felé vittek, kicsit mintha... Változott volna a folyosó. Sokkal sötétebb és ijesztőbb lett mint amire emlékeztem. Előtte sokkal több régi stílusú bútorok voltak, most pedig inkább sötét és ijesztő bútorok vannak. Lassan meg érkeztünk, szokásosan be kopogtak mire válasz is jött.
- Be jöhetsz! - szólt ki Baal.
Lassan be nyitottak és be löktek finoman, meglepetésemre más is volt bent. Ahogy végig néztem rajta és az ismeretlen férfi démon is végig nézett rajtam én arra jutottam, hogy nagy rangja lehet, de végül a csendet a férfi törte meg.
- Ez? Jobbra számítottam, hamár azt mondtad, hogy Arthur lánya. - gúnyosan és kicsit csalódottan mondta.
- Sokkal többet tud, mintha más angyal lányt adnék. Arthur a saját tudását adta át neki. - jegyezte meg Baal.
- Azt hittem, - lassan fel állt és felém jött, hogy jobban végig nézzen - hogy sokkal elegánsabb a külseje, de csalódnom kell. - egyre jobban kezdett gúnyolódni finom szavakkal a külsőmön.
- Ugyan már, Azael. Mégis csak Arthur vére van benne. - egyre jobban erősködött Baal.
- Nem kell... - vissza le ült a székre.
- Akkor esetleg Lucifer vagy Rafael? - az asztalra támaszkodott és kíváncsian várta, hogy mit válaszol.
- Azt hiszed ezekkel meg tudsz vásárolni? Jobban a lány érdekelt, de mivel nem tökéletes így nem kell. - csak türelmetlenül ült.
- Ha azt akarod, hogy támogassalak választanod kell vagy pedig nagyobb összeget kell fizetned. - kezdett kicsit ideges lenni.
- Tudod a pénz nálam nem nagy dolog, hisz uralkodó vagyok. - előről kezdte a gúnyos hangot és szavakat - Hamár így állunk inkább nem kérek a szolgálatodból.
- Nem kérsz? - meg lepődött, de idegesen - Azt mondod, hogy közel 3 órán át itt voltál és végül be nyögöd, hogy még sem kell a szolgálatom?! Ugye tudod, hogy Amhull bukását is a királyt okozta? Ne akard, hogy a kis kereskedő városod is semmivé valjon. - hihetetlenül ideges volt és nem kellett sok, hogy akár vadásszon is vagy éppen öljön.
- Jajj ugyan már Baal, ennyi miatt ne húzd fel magad. - próbálta kicsit nyugtatni, de csak tovább idegesítette.
- Tűnj innen, Azael! Menj el és vissza ne gyere, amíg még meg nem gondolom magam és bajod nem esik. - Baal szemei már szinte vörösen izzottak, Azael ezt láttán hamar távozott és végül egyedül maradtam az ideges és most már kiszámíthatatlan Baal-al.
Rettentően féltem, még eddig nem láttam ennyire dühösnek, éreztem, hogy egy rossz mozdulat és rám támad. Csak álltam egy helyben, figyeltem a mozdulatait, a tekintetét. Elég sokszor nézett rám, volt mikor teljesen végig mért. Valamin gondolkozott, de talán azon, hogy Azael-nek igaza van-e vagy téved. Nem nagyon láttam rajta, hogy meg találta a választ és csak reménykedtem, hogy nem fog bajom esni. Talán egy fél óra telt el mikor hirtelen eltűnt. Ekkor futott végig rajtam sok dolog, de csak le hunytam a szemeim és próbáltam nem túl parázni a dolgot. Nem is kellett sokat várnom, mögöttem jelent meg és lassan a kezével az arcomtól kezdve lefelé haladva húzta végig. Nem tudtam eldönteni, hogy féljek vagy tetszen a gyengéd "simogatás". Lassan közelebb hajolt a nyakamhoz, szinte újra éreztem a lehelletét, a harapás jutott az eszembe és kicsit meg feszültem, nem akartam.
- Annyira... Imádom a reakcióid. - szólalt meg végül kicsit nyugodtan és szórakozottan.
- El akartál volna adni minket? - nagy nehezen, de meg szólaltam.
- Talán csak a fiúkat... - lassan az ujjait finoman húzta lefelé a karomon - Gondoltam, hogy nem fogsz kelleni neki.
- Akkor... Csak azon kaptad fel magad, hogy... Annyi időt vett el tőled, a semmiért? - lassan felé fordítottam a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni.
- 3 óra alatt akár 5 fej díjat is beszerezhettünk volna... - válaszolt kicsit idegesen - De ehelyett itt ültem és egy újabb kis király játszadozik velem.
- Miért... Tartasz különlegesnek? - hamar témát váltottam.
- Attól függ, mire gondolsz? - kicsit szórakozottan kérdezett vissza.
- Hát... Egyáltalán nem akarnál csak úgy át adni másnak... És ott van az, hogy... Gyengéden bánsz velem, mint most is...
- Inkább szeretnéd, hogy veled is agresszív legyek? - érdeklődve kérdezte.
- Nem, dehogy is, csak... Furcsa, hogy egy nagy fej vadász démon... Gyengéd egy angyal lánnyal. - továbbra is próbáltam tartani vele a szemkontaktust, de ahogy néz a vörösen izzó szemeivel... Nem tudok sokáig rájuk nézni.
- Tetszik a viselkedésed, a reakcióid és néha jó társaság vagy. Igaz, egy veszélyes démon vagyok, de tudom, hogy miből van előnyöm így ahhoz igazodom. Vagyis ha azt akarom, hogy ragaszkodj hozzám akkor úgy viselkedem, hogy az neked is jó legyen. - lassan vissza ment a székéhez és le ült.
- Azt akarod, hogy saját akaratomból itt maradjak vagy jöjjek vissza? - teljesen meg voltam lepődve.
- Akár. - csak vállat vont mintha nem tudná, hogy mit akar, de valójában nem akart elmondani semmit.
Csak leültem az egyik üres székre és gondolkodni kezdtem. Igaz, mikor haza kerültem utána jöttek a rémálmok és most, hogy itt vagyok megint minden rendben van. Mintha tényleg elért volna valamit, hogy mellette, vagy legalább a közelében nyugodt és békés legyek. Tényleg nem bánt igazán, inkább szórakozik és közben kedves hozzám. Vannak pillanatok mikor a legszívesebben ártana nekem, de ahelyett olyat csinál amivel meg ijeszthet így kicsit szórakozik rajtam. Furcsa egy viselkedése van Baal-nak és emiatt nehéz őt igazán megérteni és kiismerni. Mindent úgy csinál, hogy az végül számára legyen előnyös.

Alig telt el egy hét, egyre furcsábban éreztem magam főként azután, hogy csak úgy elengedett minket: engem, Rafael-t és Lucifer-t. A fiúk sem értették miért csinálta ezt Baal, ami nem is jellemző rá. Mikor vissza értünk Deles-be mindenki meg lepődött és egyáltalán nem akarták el hinni, hogy saját maga engedett el minket. Baal semmit sem mondott erről nekem, de nem is utalt arra, hogy el akar engedni minket. Nagyon meg lepett, de persze a viselkedése is nagyon furcsa volt, mintha egyszerre lenne dühös és aggódó. Már egyre jobban kezdtem úgy érezni, hogy felesleges kiismerni, mert semmi esély nincs arra, hogy igazán kiismerje valaki.
Amellett, hogy újra otthon voltam a furcsa érzés mégis... Vissza akart volna vinni. Ez lenne az amit mondott? Úgy csinál mindent, hogy végül saját magam menjek vissza hozzá ezzel is csak magának könnyíti meg a dolgot. Azok után amit a fiúk láttak napi szinten mellettem maradtak. Attól tartottak, hogy valamire készül Baal és biztos, hogy befolyásolt hamár sokszor hivatott magához. Meglepő, de észre vettem Lucifer-en és Rafael-en, hogy kedvelnek. Ha valamit nem tudok hamar akarnak válaszolni és emiatt össze is vesznek, de csak egy kis időre, figyelnek arra, hogy ne érezzem magam túlságosan is kellemetlenül. De hogy én mit érzek... Azt még magam sem tudom. Boldog vagyok, hogy újra otthon lehetek, de közben valahol legbelül valami azt súgja, hogy menjek vissza. Ez utóbbi érzés a faj áruláshoz vezet aminek a következménye... A halál. Apám is sokszor kérdezte, hogy van-e valami gond, de még neki sem mertem beszélni a furcsa érzésről ami vissza akar vinni Baal-hoz. Próbáltam a fiúkra figyelni hátha segít valamit, egy ideig jó is, de amint össze vesznek Baal jut az eszembe és kicsit félni kezdtem. Ilyenkor hagyják abba a vitát és a nézeteltérést. A viselkedésem miatt gondolják ilyenkor, hogy Baal valami rosszat tehetett velem, hogy a veszekedés láttán vagy hallatán félni kezdjek. Túlságosan is megértő és együtt érző lett Lucifer és Rafael velem és mindent meg akarnak tenni, hogy jobbá kerüljön. Úgy ahogy azelőtt volt mielőtt Baal először elkapott volna.